DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Senki nem vitatja, sőt többen jelezték is, hogy a 2008-as költségvetés legfőbb felelőssége az, hogy az előzményekből kell kiindulnia, és számolnia kell a következményekkel.
(15.30)
Vagyis 2006-tól és 2007-től nem lehet, a 2009-re várható hatásoktól pedig nem szabad függetleníteni a jövő évi költségvetést és annak vitáját sem.
Egy költségvetést nem kell és nem is lehet szeretni, egyszerűen azért, mert nem szeretetre, hanem megértésre épít. Amúgy sincs tökéletes, mindenkinek tetsző költségvetés, de van egy minimális elvárás: teljesíthető legyen, és az egyensúlyteremtést, a fejlődést szolgálja. Mint ahogy a konvergenciaprogramtól is csak úgy és annyira szabad eltérni, hogy az ne veszélyeztesse az egyensúlyteremtést, hozzáteszem: és ne kockáztassa a szociális prioritásokat sem. A költségvetés elfogadhatóságához két dologra azonban mindenképpen szükség van. Érezni kell rajta, hogy aki készítette - jelen esetben a kormány -, felelősséggel tette azt, másrészt akkor is bizalommal kell olvasni, ha nem minden tetszik, ami benne van. Így például nem érzem belőle, hogy belátható időn belül túl lennénk a nehézségeken.
Úgy látom, nem csökken, sőt esetenként még növekszik is a különbség az elesettek és a társadalom kedvezményezettjei között. Értem ezt akár családokra, értem önkormányzatokra, értem a gazdasági szférára, s értem a térségekre is. Úgy tűnik, sajnos nem számíthatunk a foglalkoztatási helyzet jelentős javulására sem. És végül több helyen bizonytalanságot vélek felfedezni, ami a stabilizálódási érzet helyett sokkal inkább a kilátástalanság érzetét erősítheti azokban, akik ezt nap mint nap megélik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien tudjuk, a terheket a valóságosnál is nehezebbnek érzik az emberek, a családok, a fiatalok és szépkorúak, az önkormányzatok és a gazdasági élet szereplői egyaránt. A politikai konfliktusok döntő hányada is ebből ered, erre épül, mondhatom azt is, hogy egyesek erre építik. Fogy az energia, fogy a türelem, fogy a jóindulat és a bizalom, mert fogy az erő. Olyan ez, mint amikor hegymenetben csoportosan elindulunk felfelé, kezdetben a teli hátizsák is könnyebbnek tűnik, mint később az esetleg könnyebbé váló málha. Ilyenkor kell eldönteni, hogy kell-e, lehet-e menet közben az egyik hátizsákból a másikba átpakolni. Meggyőződésem, hogy kell is és lehet is. Nos, ez a költségvetést készítők előtt álló legnagyobb kihívás: honnan, hova és mennyit lehet átpakolni? Ha ez nem sikerül tökéletesre, akkor tegyük meg a módosító javaslatokat, mindezt annak reményében, hogy figyelembe is veszik azokat, és be fogják építeni a módosítások között a véglegesített költségvetésbe.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
