DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Magyarországnak van középtávú gazdaságpolitikai stratégiája, ennek a beceneve a konvergencia-, a felzárkózási program. Amikor költségvetésről beszélünk ezen az időhorizonton, abban az öt évben, amit felölel ez a környezet, mindenképpen elengedhetetlenül meg kell vizsgálnunk, hogy hogyan illeszkedik az eddig megtett út és a következő év terve ebbe a felzárkózási programba, hogyan igazodik ezeknek a számaihoz.
A 2006. év adatait, tényszámait már ismerjük. A 2007. évi számok vonatkozásában, bár a nagy része már mögöttünk van az esztendőnek, de óvatosságból beszéljünk csak várható mértékekről; ezzel felvértezve tehát tekintsük át az ellenzéki kollégák által is szorgalmazott paramétereket, mutatókat, azt az öt maastrichtinek nevezett mutatót, ami az eurózónához való közelség, a csatlakozás lehetőségét írja le.
Az első ilyen a költségvetési hiány mértéke. 2006-ban a konvergenciaprogramban 10,1 százalék volt a hiány, ez 9,2 százalékra teljesült. 2007-ben 6,8 százalékot jelzett előre a konvergenciaprogram, ez várhatóan 6,4 százalék lesz. 2008-ban pedig 4,3 százalék az előrejelzés, és 4,1 százalék van beírva a konvergenciaprogramba. Látjuk tehát az irányt, ami egy jó irány, jelentős mértékben, akár egyszeri, akár tartós hatásokkal, de csökkentjük a költségvetés hiányát.
A másik ilyen mutatószám az államadósság mértékének alakulása. A konvergenciaprogram 2006-ra 67,5 százalékot jelöl meg, 2007-re 70,1 százalékot, 2008-ra 71,3 százalékot. Ez 66 százalékban - gyakorlatilag a 2006-2007-2008. évi terv - levágja ezt a kerülőutat, ezt az ívet, nem kell olyan mértékben eladósítanunk, nem adósodott el az ország ilyen mértékben, tehát azt hiszem, hogy ez is egy jó tendencia, és ha egy kicsit odafigyelünk az elemzőkre, ők bizony ennél is jobb adatokat várnak mind a jelen esztendő, mind a jövő esztendő vonatkozásában.
Az infláció a harmadik momentum. No, az infláció 2006-ban körülbelül a konvergenciaprogramban meghatározott mérték, tehát 3,9 százalék körül alakult mind terv-, mint tényszinten. 2007-ben azonban elvált egymástól, a tervezett 6,2 százalék 7,5 százalékra várható, és ezzel az inflációs pálya még 2008 vonatkozásában is ezt az 1 százalékos mértéket meghaladó nagyságrendben elvált, de csökkenő, hiszen 2008-ra 4,5 százalék várható. Ez tehát nem jó, hogy egy magasabb pályán járjuk be, de a tendencia helyes, megfelelő irányba mutat.
A negyedik ilyen szempont a hosszú távú kamatlábak alakulása. Ez nagyjából együtt mozog az inflációval, együtt is értékelendő vele. Egy nagyon durva becsléssel azt tudnám mondani, hogy a jegybanki alapkamat mértékét ennek tekintve a 7,5 százalék körülbelül 3 százalékkal haladja meg azt a mértéket, amit majd teljesítenünk kell az eurózónához csatlakozás érdekében.
Az ötödik ilyen szempont az árfolyamsáv, azon belül kell maradni, plusz-mínusz 15 százalékon belül kell maradni a középértékhez képest a forint-euró árfolyamában. No, itt cáfolandó, hogy soha semmilyen adatot, ilyen mutatót nem teljesítettünk; ezt, ha nem is ez a legfontosabb mérték, de ezt soha nem léptük túl, ezt mindig teljesítettük, és például ebben az évben meglehetősen stabilan hozza a forint ezt a 250 forint/euró árfolyamot.
Ugyanakkor, ha számba vettük a csatlakozási mutatókat, vegyük számba a jövő év és egyébként a konvergenciaprogram kockázatait is!
(14.50)
Az első és legfontosabb ilyen kockázat maga a növekedés, nem véletlen, hogy ellenzéki kollégák is többször szóltak erről a számról. A 2006. évi terv 4 százalék volt, ezt lényegében hoztuk is, 3,9 százalékra teljesült, bár ez még nem véglegesnek tekinthető adat. A 2007. évi terveknél láttunk hideget is, meleget is. Az első negyedévben meglehetősen jól túlteljesült az előrejelzés, a második negyedévben kvázi hideg zuhanyként alulteljesült az előrejelzés. Úgy tűnik, mégiscsak a PM jóslata, a költségvetésbe foglalt szám, ez a 2,2 százalék fog bejönni. A következő évi tervre pedig - ahogy ezt már hallottuk - 2,6 százalék volt a terv, amit 2,8 százalékra emelt meg a költségvetésben az előterjesztő. Itt tehát látjuk, hogy lelassult a gazdasági növekedés, úgy látjuk, hogy valóban ez a veszély és ez a kockázat benne, úgyhogy ezzel foglalkozni kell.
Itt azonban ki kell térjek arra, hogy ennek ellenére nem a legalacsonyabb a növekedésünk Európában. A 2006. évet már csak azért sem mondom, mert akkor az uniós átlagot meghaladóan nőtt Magyarországon a gazdaság, vegyük csak 2007 első félévét. Én egy országot mondok csak, hogy cáfoljam azt a tényt, hogy mi vagyunk az utolsók a növekedésben: Portugália alacsonyabb gazdasági növekedést tud felmutatni 2007 első félévében, mint Magyarország.
Az ÁSZ-nak köszönettel én is visszaigazolnám a tanulmányát, de némi - inkább a kockázatra, bizonytalanságra való - utalással szeretném jelezni, hogy az Állami Számvevőszéknek a következő évek gazdasági növekedésre vonatkozó becslése és a költségvetés, illetve a konvergenciaprogram által megfogalmazott növekedés nominális mértéke, mennyisége lényegében ugyanannyi, úgyhogy én pontosan nem értem, hogy ezen adatok mellett az ÁSZ miért jelez előre e három év tekintetében nagyságrendileg 3 százalékkal alacsonyabb növekedést. Ez egy összesített szám, tehát nem egy évet terhel, de ahogy itt a szövegből kikandikál, valószínűleg metodikai különbség van. Ez mindenesetre óvatosságra int bennünket, de még egyszer hangsúlyozom, hogy összességében forintban ők is ugyanannyi gazdasági növekedést jeleznek előre, mint amennyit a konvergenciaprogram.
Milyen kockázatok vannak még? Kockázat a reformok végigvitele és mondjuk, a népszavazás ezzel kapcsolatos kimenetele; bár ez 2008-at valószínűleg konkrétan nem feltétlenül érinti, de hosszabb távon jelentkezhet. Azt gondolom, ha vizitdíjat, napidíjat majd esetleg nem lehet szedni, akkor további ésszerűsítési intézkedésekkel kell az egészségügyi szolgáltatás területén operálni, a tandíj területén pedig például nyitva áll az államilag finanszírozott oktatási helyek számának redukálása olyan mértékben, hogy ez a mindenkori költségvetés által finanszírozható legyen.
A harmadik ilyen kockázati tényező a költségek teljesítése, a bevételek beszedésének nagyságrendje, illetve már elhangzott az expozéban is, a maradványképzési kötelezettség megszűnése. Bizonyára emlékszik minden jelenlévő, hogy 2007-ben mekkora tartalékok fedezték ezt a bizonytalanságot az ez évi költségvetésben: ez 225 milliárd forint volt. Nos, 2008-ra az általános tartalék 61 milliárd, a céltartalékok 206 milliárd, a központi egyensúlyi tartalék 20 milliárd és a fejezeti egyensúlyi tartalékok 89 milliárd forintos összegben szerepelnek a költségvetésben. Összesen tehát 376 milliárd forint szolgálja ezeknek a kockázatoknak, ezeknek a bizonytalanságoknak a kiszűrését.
Hiteles tehát ez a terv a javából, és bár hagyományosan a költségvetés megszavazása nem ellenzéki műfaj, magunkat mégis arra biztatnám, hogy adjuk áldásunkat erre a költségvetésre, mert olyan úton halad, oda vezet bennünket, ahová eljutni szeretnénk: egy stabil, egészséges és magyar gazdasághoz.
Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
