DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008. évi költségvetés általános vitájának első napja a megszokott koreográfiát mutatta. A Fidesz vezérszónokaként Varga képviselő úr előadta a prudens államháztartási politikát követelő konzervatív politikust, fideszes képviselőtársai utána sorban fölálltak Domokos képviselő úrral az élen, ő a kisebbségi vélemény előadójaként, mindenki más különféle részterületek képviselőjeként követelt több pénzt informatikára, önkormányzatra, művészetoktatásra, külkapcsolatokra, kultúrára. Én eddig jutottam a jegyzetelésben.
Ezúttal azonban Varga képviselő úr is kiesett a szerepéből, hiszen kétharmad részben valóban azt ostorozta, hogy az államháztartás hiánya még így is túl magas lesz, ráadásul ez a hiány főként bevételcentrikus hiánycsökkentés útján valósul meg, beszéde utolsó egyharmadában aztán konzekvensen nekiment a kormány minden olyan intézkedésének, ami kiadáscsökkentést idézhetne elő a jövő évben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez bizony egy ilyen szomorú helyzet. Az államháztartási kiadások csökkentése mindig fájdalmas dolog. Mindazonáltal én a magam részéről egykori matematikusként egyetlen olyan összeadási műveletet ismerek, ahol lehet minden összeadandót növelni, és az összeg mégis csökken - ezt összeadási hibának hívják.
(17.50)
Tisztelt Képviselőtársaim! Varga képviselő úrnak mindazonáltal volt egy olyan négypontos csomagja, ami az én figyelmemet legalábbis felkeltette. Azt mondta, hogy ezek azok a pontok, amelyek mentén meg lehetne egyezni. Az első - mondta ő - a gazdaságpolitika hitelessége. Tisztelt képviselőtársaim, ebben egyetértünk. A magyar gazdaságpolitika hitelesítőjét úgy hívják, hogy konvergenciaprogram. Az Ecostat, az Ecofin, a Világbank, a nemzetközi pénzügyi és befektetői körök erről ítélik meg, hogy mennyire hiteles a magyar gazdaságpolitika. Abban persze Varga képviselő úrnak igaza volt, hogy ez nincs kőbe vésve, egy pontja azonban kőbe van vésve, és ez az államháztartási hiány évenkénti alakulása. Ez az, amitől felfelé nem szabad eltérni, az összes többiben a körülmények alakulása folytán van bizonyos rugalmasság, mint ahogy például az egyensúly valamivel gyorsabban javul a vártnál, az elsődleges egyenleg viszont valamivel lassabban javul, mert ellenkező esetben még az eddig elszenvedettnél is nagyobb növekedési áldozatot lettünk volna kénytelenek hozni.
Ugyanakkor, ha jól emlékszem, Nyitrai képviselő úr volt az, aki generálisan ment neki ennek a konvergenciaprogramnak, valahogy úgy tüntetve fel, mint ha ez valami kívülről ránk erőltetett, életidegen dolog lenne, amit mi kénytelen-kelletlen erőltetünk, mert meg akarunk felelni Brüsszelnek. Tisztelt Képviselőtársaim! A konvergenciaprogramban alacsonyabb infláció van, valamelyik ellenzéki képviselőtársam mondta el, hogy ez a szegények adója. Nem kéne a szegényeket adóztatni, tehát az alacsonyabb infláció jó. Ha csökken az adósság, akkor kevesebb kamatot kell utána fizetni, tehát csökken a költségvetés kiadási oldala, több pénz marad más, egyébként hasznos és az országnak szükséges kiadásokra, az adósság csökkentése tehát jó. Az államháztartási hiány csökkenése egyfelől csökkenti az államadósságot, az államháztartási hiányt a hitelpiacról kénytelen az állam finanszírozni. Másfelől ha alacsonyabb az államháztartási hiány, akkor az állam nem telepszik rá a hitelpiacra, nem szívja el a befektetőktől a hitelt, alacsonyabb lesz a hitelek kamata, ez megint csak jó a befektetőknek.
Tehát nem arról van szó, hogy a konvergenciaprogram valami ördögtől való, amit kénytelen-kelletlen, fogcsikorgatva meg kell csinálnunk, a konvergenciaprogram egy keserű orvosság, amit célszerű bevenni, mert ezáltal a magyar gazdaság helyzete javulni fog.
A másik ilyen pontja Varga képviselő úrnak a költségvetés konszolidációja volt, ebben is egyetértünk. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés konszolidációja azonban kétféleképpen képzelhető el, két elemből áll: a bevételek növeléséből és a kiadások csökkenéséből. Azt mondta Varga képviselő úr, hogy baj, ha nőnek a bevételek, még olyan bevételnövekedéseket is a szemünkre hányt, amelyek szerintem örvendetesek, ugyanakkor a kiadások csökkentését valamennyi ellenzéki képviselőtársam kárhoztatta. Ha tehát meg tudunk állapodni abban, hogy a költségvetést konszolidálni kell, akkor meg kéne állapodnunk abban is, hogy tudomásul vesszük, ha a költségvetési kiadásokat bizonyos pontokon meg kell kurtítani.
A következő ilyen az adócsökkentés és ezáltal a versenyképesség növelése volt. Tisztelt képviselőtársaim, itt sincs vita. Itt egyetlen vita van, és ez a sorrend kérdése. Önök azt mondják, hogy attól fognak nőni a bevételek, ha csökkentjük az adókat, mi meg azt mondjuk, hogy ez kockázatos, nőjenek a bevételek, és akkor van miből csökkenteni az adókat. Valóban igazuk van abban, hogy előfordul, hogy ha csökkentjük az elvonás mértékét, akkor nő a bevétel, ilyen volt, amikor a Fidesz a járulékokat csökkentette; igaz, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulást meg képtelenül megemelte, így persze nem nehéz járulékot csökkenteni. Ha azonban tényleg csökkenteni akarjuk az elvonás mértékét, akkor először bevételeket kell szerezni, magyarán vaskézzel be kell hajtani azt, ami az államnak jár. Ha önök nem fognak ellenezni minden olyan lépést, amivel az APEH az adóelkerülőket, potyautasokat meg tudja találni, amivel be tudja hajtani a becslések szerint 3700 milliárdnyi feketegazdaságban keletkezett pénz után az 1400 milliárdnyi államnak járó bevételt, akkor ebből az 1400 milliárdból nem harmadával, hanem felével lehet csökkenteni a járulékokat, tisztelt képviselőtársaim.
A negyedik ilyen pont volt az euró bevezetése. Szerintem az euró bevezetésében konszenzus van. A kérdés nem az, hogy bevezetjük-e vagy nem vezetjük be, a kérdés az, hogy mikorra tudjuk megteremteni ennek feltételeit. Ha a konvergenciaprogram megvalósul, akkor ennek feltételeit 2009-re meg lehet teremteni. Ebben kérjük az önök közreműködését.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
