FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL
FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai vitában, én reggel óta figyelemmel kísértem a vitát, összeszámoltam úgy nagyságrendileg, hogy körülbelül hány területen hallhattunk ellenzéki képviselőtársainktól a teljes csődöt, a szanálást, a rombolást, a nemzethalál vízióját. Nagyságrendileg, ahol problémákat vetettek fel, és ahol újabb és újabb forrásokat kértek a költségvetésben, ha ezeket összeadnánk, akkor bizony úgy gondolom, azon is el kellene gondolkodni, hogy az adótörvényeket hogyan lehetne úgy módosítani, hogy ezt a sok száz milliárd forintos pluszbevételt vagy kiosztandó összeget hogyan tudjuk beszedni. Mert azért, igen tisztelt képviselőtársaim, figyelembe kell azt is venni, hogy most a költségvetésről beszélünk, és a költségvetés bevételi és kiadási oldalán valamelyest egyensúlyt kellene teremteni.
Tehát az egyik oldal az, hogy beszélünk arról, hogy több kéne az egészségügyre, több kéne az oktatásra, több kellene szociális ellátásokra, több kellene a kulturális intézményekhez, de a másik oldalról akkor azt is hozzá kell tenni, hogy honnan vegyük el ezt a pénzt, úgy lenne korrekt, de ilyet én nem nagyon hallottam.
De nem is ezzel szerettem volna, igen tisztelt képviselőtársaim, foglalkozni, hanem egy olyan általános dolgot szeretnék itt felvetni, amit már nagyon régóta problémának látok. Manapság sajnos a politikában is jellemző az, hogy sokan úgy gondolják, hogy van itt egy mindent megoldó állam Magyarországon, ami mindenre megadja a gyógyírt, hogy az állam feladata a nehéz helyzetben levő gazdálkodók támogatása, a kórházak fenntartása, a kistelepülések és nagytelepülések fejlesztése, és sorolhatnám tovább. Megörököltük mi ezt, igen tisztelt képviselőtársaim, ezt a mindenható állam vízióját, még a szocializmusból (Bernáth Ildikó közbeszól.), csak szeretném mondani tisztelt fideszes képviselőtársaimnak, igen, én is tudom, bár én fiatalabb vagyok, mint a képviselő asszony (Derültség, közbeszólások.), de én is éltem a szocializmusban, tehát ilyen szempontból úgy gondolom, a tapasztalataink hasonlóak lehetnek. Elnézést ezért a kitételért.
Azért szeretném elmondani, hogy ezen már túl vagyunk, és jó lenne, ha legalább mi, akik politikával foglalkozunk, komolyan vennénk azt, hogy ne próbáljuk meg a választóinkat félrevezetni azzal, hogy a magyar állam majd mindent meg fog oldani egy ilyen nagy fejőstehénként, és az állampolgárnak a fotelben hátradőlve csak azt kell eldöntenie, hogy milyen újabb és újabb juttatásokat fog kapni az állam bácsitól, aki majd fogja őt segíteni. Nem ez a helyzet, igen tisztelt képviselőtársaim, ezen már réges-régen túl vagyunk, jó lenne, ha mindenki túl tudna ezen lépni.
Na, de kérem szépen, amiről én beszélni szerettem volna, az a munkavállalók, munkások helyzete Magyarországon, és azért itt van egy-két jó hírem is a sok nemzethalálos történet után. Szeretném elmondani egyrészt, hogy nagyon örülök annak, és a mai vitában nem került szóba, hogy a minimálbérre sikerült egy hároméves megállapodást kötni a szociális partnerekkel, és január 1-jétől a minimálbér 69 ezer forintra emelkedik. Persze, tudom, jó lenne, ha ennél több is lehetne, de ebben állapodtak meg a szociális partnerek. És én személy szerint annak külön örülök, hogy a szakmunkás-minimálbér pedig 86 250 forintra emelkedik. Régi kérés volt ez már, úgy gondolom, a munka világából, hogy a szakmunkások azért valamivel magasabb minimálbért kapjanak, mint a teljesen képzettség nélkül levő, minimálbéren foglalkoztatottak.
Örülök annak, igen tisztelt képviselőtársaim - és a jövő évi költségvetésben is azt látom, hogy folytatjuk ezt a munkát -, hogy az elmúlt évek során sikerült valamelyest kifehéríteni a feketegazdaságot. Nem állunk még ezen a területen túl jól, nagyon sok tennivalónk van, de azért azt, hogy közel százezer munkahely esetében sikerült elérnünk azt, hogy most már nem minimálbéren vannak az ott dolgozók bejelentve, én ezt egy óriási dolognak látom, hiszen az a veszély fenyegetett, hogy Magyarország a minimálbéren dolgozók országává válik, miközben látjuk azért, hogy a jövedelmek viszont lényegesen magasabbak, csak ezek zsebbe mennek. És azért amikor valaki beteg lesz, vagy valami probléma van, akkor jön elő, hogy milyen súlyos probléma az, hogyha minimálbéren van bejelentve, és tulajdonképpen a többit pedig zsebbe kapja.
A másik dolog, amivel szeretnék foglalkozni, a nyugdíjasok helyzete. Itt a vitában ez már több oldalról szóba került, én azt szeretném kiemelni, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy azt a nyugdíjkorrekciós tervet, amelyet elfogadtunk évekkel ezelőtt, függetlenül a megszorításoktól, végig fogjuk vinni. Végig fogjuk vinni, és ez a jövő évben bizony 700 ezer nyugdíjasnak jelent 4 és 9 százalék közötti plusz nyugdíjemelést. És amikor a nyugdíjemelésről beszélünk, akkor a kedves ellenzéki képviselőtársaim hajlamosak ezt mindig elfelejteni.
Annak is örülök, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy azok a programok, amelyeket a Munkaerő-piaci Alapból finanszírozunk, és amelyek azért nagyon sokat segíthetnek a leghátrányosabb helyzetben levő emberek elhelyezkedésén, munkanélküliek elhelyezkedésén, gondolok itt a Start-programra, a Start Plusz programra vagy a Start Extrára, amely a fiatalok, az 50 év felettiek vagy a gyesen, gyeden levők újraelhelyezkedését igyekszik támogatni; ennek a programnak a finanszírozása is biztosított lesz a jövő esztendőben, és külön szeretném kiemelni azt is, hogy a megváltozott munkaképességűek vonatkozásában is igen komoly program indul, amelyet szintén a Munkaerő-piaci Alapból fogunk finanszírozni.
(17.30)
Úgy gondolom tehát, hogy a munkaerőpiac világában, a munka világában azt lehet mondani, hogy 2008-ban reményeink szerint nem fog nőni a munkanélküliek száma, és tovább fog nőni a foglalkoztatottak száma, ellentétben azokkal a kijelentésekkel, amelyek itt a vitában elhangzottak. Éppen ezért, igen tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy támogassák, jó javaslatokkal javítsák a jövő évi költségvetést.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
