HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha alcímet akarnánk adni ennek a költségvetésnek, akkor talán az is lehetne, hogy “hazádnak lendületlenül”, mert ez egy nagyon statikus költségvetés. Hiányzik belőle a dinamizmus, hiányzik a szándék, hogy ez az ország kimozduljon arról a holtpontról, ahol van, hiányzik a politikai akarat. Egy dolgot feltétlenül teljesít, a konvergenciaprogramban foglaltakat, az egyensúly megteremtését ugyanúgy, ahogy a konvergenciaprogramban ez szerepelt. Ezt megcélozza, és többé-kevésbé talán sikerrel is teszi, habár ezt majd meglátjuk, amikor egy esztendő vagy másfél esztendő múlva ennek a költségvetési törvénynek a végrehajtását fogjuk a zárszámadási törvényben vizsgálni.
A legnagyobb hibája az, hogy az az egyensúly, amit talán képes lesz megteremteni, az az egyensúly a következő esztendőben a fejlődés elmaradásának okán újra fel fog billenni, és az egyensúly helyreállítása már csak egy alacsonyabb szinten történhet meg. És hogyha ez így folytatódik, akkor a magyar gazdaság nem felfelé, nem lendületes úton indul el, és nem fejlődni fog, hanem legjobb esetben stagnál, de attól tartok, hogy inkább vissza fog fejlődni.
Az előbb azt mondta Eörsi Mátyás frakcióvezető úr, hogy ne értsük félre, de ez egy konzervatív költségvetés. Hát ez nem konzervatív költségvetés, ez talán az egyensúly költségvetése, egy konzervatív költségvetésnek vannak céljai, legalábbis lennének. Egy normális költségvetési törvénytervezet elindul valahonnan, és eljut valahova, a társadalom bizonyos rétegeit preferálja, a legrászorulóbbakat, a legrászorultabbakat. És itt ne szociális közelítést gondoljanak e mondat mögé, hanem egy konzervatív költségvetés nagyon nagy hangsúlyt fektetne a bevételi oldal gyarapítására. Ebből pedig az következik, hogy akiket ma igazán támogatni kellene, az a magyar vállalkozók meglehetősen mostoha sorsú rétege, akik bizony abban a versenyhelyzetben, ami az európai uniós csatlakozást követően találta őket, vagy amibe kerültek, nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen a szomszédos országok kormányai sokkal többet tesznek meg a saját vállalkozóikért, mint a magyar kormány. Egy konzervatív költségvetés erre sokkal nagyobb hangsúlyt és sokkal nagyobb figyelmet szentelt volna.
Engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem a költségvetési törvényjavaslatból: “A kormány legfontosabb célja, hogy a tartós egyensúlyon alapuló növekedés feltételeinek megteremtésével a gazdasági teljesítmény és az életkörülmények tartósan és gyorsuló ütemben közelítsenek az Európai Unió átlagához.” Ezt mondja az általános indoklás a 265. oldalon. Ezt a mondatot valószínűleg egy remete fogalmazta meg, akinek nagyon kevés köze van a mai magyar valósághoz vagy Európa valóságához, mert ami ebben a költségvetési törvénytervezetben le van írva, az sok mindent szolgál, de az itt megfogalmazott célokat bizonyosan nem.
A kormánynak és ennek a költségvetésnek valójában egyetlen célja van, az, hogy az elmúlt hat esztendőben folytatott tevékenysége következtében felborult nemzetgazdasági egyensúlyt, a makrogazdasági mutatók szintjét valahogy helyrehozza. A cél tehát a költségvetési hiány és az ország adósságállományának csökkentése az elkövetkezendő esztendőkben. A most kidolgozás alatt álló közpénzügyi törvény is ennek a célnak van alárendelve. Egy normális országban, ha a társadalom elé több éven keresztül ilyen silány gazdaság- és nemzetpolitikai célokat állítanak, az nem szokott nagy lelkesedést kiváltani, és ez nálunk sincs másképp.
Ha végiggondoljuk a szocialista-liberális koalíció elmúlt hat évét, akkor számtalan programmal ismerkedhettünk meg. Gyurcsány miniszterelnök úrtól is hallottunk legalább tízet. Ezek a programok: a száznapos program, Európa-program, konvergenciaprogram, száz apró lépéses programok, a gyurcsányi szelektív iparpolitika, az adócsökkentési projektek és egyebek voltak. Ezek a programok azért mondtak mind csődöt, mert mind felületesen átgondolt, kellő előkészítést nélkülöző és rosszul menedzselt szóvirágok voltak. Az elmúlt évtized megmutatta, hogy a szociálliberális kormányzás csak a restrikcióban tud jeleskedni, erre már két esetben sort is kerített. Ezek a sűrű programváltozások - amelyekben sohasem egyszerűen az elfogadott program karbantartásáról van szó - mutatják a kormányzás bizonytalanságát, azt, hogy a kormány képtelen áttekinteni a gazdasági és társadalmi folyamatokat, valójában nem tervez, hanem csak sodródik. Egy program talán több lett volna, ha alaposan ki van dolgozva, alaposan át van gondolva, és módszeresen végre van hajtva.
Ha összehasonlítjuk a mostani szerény hiánycsökkentési célkitűzést Medgyessy Péter “Cselekedni most és mindenkiért! Jóléti, demokratikus és a nemzetközi fejlődés élvonalához felzárkózó modernizációs fordulat” programját - ezt a címet viselte -, láthatjuk, hogy ez az ív nem túl kecsegtető. A jóléti rendszerváltásból rosszléti rendszerváltás lett. Ennek a nehéz helyzetnek az alapját a Medgyessy-kormány a száznapos programok elfogadásával két hónap alatt rakta le, és Őszödig a koalíciónak négy évre volt szüksége, hogy valahogy realizálja a helyzetet. Szemben a korábbi programok elvben meglévő üzeneteivel, ennek a költségvetésnek nincs karakterisztikus üzenete sem a hazai, sem a külföldi vállalkozók felé, a lakosság felé is csak annyi, hogy a helyzete stagnál, ami valószínűleg azt jelenti, hogy romlani fog.
Ismert a közgazdaság-tudományból az úgynevezett bűvös négyszög, amelynek egyensúlyára a gazdaságpolitikusnak mindig figyelnie kell. A négyszög elemei: a gazdasági növekedés, az infláció, a foglalkoztatottság és az egyensúly. Ebből a kormány csak az utolsónak szentelt figyelmet, az első hárommal érdemben nem foglalkozik. Gazdasági növekedésünk messze alatta van az Európai Unió átlagának, Németországénak, Ausztriáénak, és ebből a szempontból a legutolsók vagyunk az újonnan csatlakozott országok között; az eltérés nem kicsi. Az említett országok többnyire két-háromszoros növekedési dinamikát mutatnak. A költségvetés a növekedés visszafogását támogatja, és a kormány arra büszke, hogy a restrikció a vártnál jobban sikerült.
A versenyképesség javítása érdekében nem történik semmi, a beruházások mélyponton vannak. A korábbi, többpólusú növekedést eredményező gazdaságpolitika az állami fejlesztésekre, a vállalati beruházásokra, a lakossági fogyasztásra és az exportra támaszkodott. Ebből a négyből mára már csak az export maradt a többi visszaszorítása következtében. Ez természetesen a külkereskedelmi mérleg pozíciójának javulásával együtt pozitív fejlemény, de az európai, illetve a világgazdasági konjunktúra függvénye, ami még ezt a tényezőt is bizonytalanná teszi. Az infláció szárnyal; erre majd még később kitérek. A foglalkoztatási helyzet javításáról a költségvetésben nem esik szó, de nincs is mivel dicsekedni.
(14.10)
Tudjuk, hogy az Antall-kormány idején körülbelül egymillió munkahely szűnt meg. 1994 végén már csak 3 millió 909 ezer foglalkoztatott volt az országban. Megnéztük a 2007. augusztusi foglalkoztatási adatokat, amelyek szerint augusztusban 3 millió 944 ezer főt foglalkoztattak ebben az országban. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt 13 évben a kormányok csak beszéltek a foglalkoztatáspolitikáról, de a korábbi helyzet helyreállítása érdekében semmi nem történt. Ez jellemzi a hat éve regnáló szociális-liberális koalíció vagy szociálliberális koalíció foglalkoztatáspolitikáját is. A társadalom számára a legfontosabb, hogy legyen munka, hogy tagjainak legyen munkájuk, ezért különösen érthetetlen, hogy a kormány ma már szavakban sem szentelt figyelmet ennek a kérdésnek, hiszen ez nem szerepel ebben a törvénytervezetben.
A költségvetést valamelyik kormányzati nyilatkozó azzal jellemezte, hogy szigorú, csökkenti a hiányt, és lassul a lemaradásunk az Unió színvonalától. Ez ugyan pozitívum is lehetne, de azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy eddig felzárkózásról volt szó, amely egyes túlzó politikusok véleménye szerint 10-15, a realista szakemberek szerint 25-35 évet fog igénybe venni. Ezekbe a számokba a lassú lemaradás korszaka nem volt bekalkulálva, ez egy új fogalom, amivel talán meg kell ismerkednünk és meg kell barátkozunk. A tény most az, hogy - amint már említettem - itt is duális problémával állunk szemben; egyrészt felzárkózás helyett lemaradás jellemzi a helyzetünket az európai 15-ökkel szemben, és mély fejlődési szakadék jött létre közöttünk és a korábbi sorstárs országok között. A valamikor központi kérdésként kezelt csatlakozásunk az eurózónához ebben a költségvetésben már meg sem említődik, ebben valószínűleg Bulgária és Szlovákia is meg fog előzni bennünket. Az optimisták Magyarországot ebbe a klubba csak 2014 után várják. Az euró előnyeit nyilván nem kell felsorolni, a kimaradás hátrányait azonban együtt fogjuk érezni, és érezzük most is.
A kormány reménye az Új Magyarország fejlesztési tervben van, holott az első nemzeti fejlesztési terv sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Úgy látszik, nem tudja a kormány, hogy ezek a források nem pótlást, hanem kiegészítést jelentenek. A fejlesztési terv mindenféle szólamokra épít, és csak harmadában-felerészben szolgálja a versenyképesség javítását, és mint kiderült, a hazai és az európai uniós források egy jelentős részét - a szóbeszéd szerint - széthordják vagy ellopják a hatalom közeli emberek. Az sem vigasztal, hogyha kiderül, hogy ez nemcsak koalíciós monopólium, hiszen az ország irányításáért és rendjéért ma elsősorban a kormány felel. Hozzáteszem, hogy ez azért nem csak magyar sajátosság, mert a fehérgalléros bűnözés az európai uniós pénzekkel kapcsolatban a legtöbb országban kockázatot jelent, csak erre a kockázatra készülni kellett volna.
Az Uniótól kapott támogatások feltétlenül nagy segítséget jelentenek vagy jelenthetnek az ország számára. 2008-ban nettó 617 milliárd forint támogatás várható az EU-tól, és nem 820, ahogyan bevezetőjében a pénzügyminiszter úr említette. A kifutó, illetve a megnyíló források keretéből számíthatunk erre a 617 milliárdra. Ebből az Új Magyarország fejlesztési terv 168 milliárd, a vidékfejlesztési és halászati program 122 milliárd, amihez 221 milliárd költségvetési támogatás és a meg nem tervezett 78 milliárd top up támogatás járul. Tudjuk, hogy a fejlesztési terv keretében hét év alatt 7-8000 milliárd többletforrás megnyitását várhatjuk. A baj csak az, hogy a fejlesztési terv és a vidékfejlesztési tervek makrogazdasági hatásait senki nem számolta végig, és valószínűleg az a szemlélet uralkodott el, hogy majdcsak lesz valahogy, és talán jobb lesz, mint volt.
Ahogyan ezt az ÁSZ-melléklet tanulmánya is javasolja, végig kellene gondolni az EU-s támogatások növekedési és közvetlen fiskális hatásait és a külgazdasági egyensúlyra vonatkozó hatásait is. Ezekben a kérdésekben nagyfokú tudatosságra van szükség, mert a támogatás eredménye ettől függően lehet szerény, lehet nagy, sőt bizonyos esetekben problémákat is okozhat, például, ha az önkormányzati szektor által felhasználható mintegy 1600 milliárd támogatás esetében nincs megfelelő nemzetgazdasági és stratégiai tervezés. Ennek hiányában komoly a valószínűsége annak, hogy szükségtelen és/vagy pénzügyileg fenntarthatatlan kapacitások jönnek létre - ezt az ÁSZ értékelő tanulmánya tartalmazza a 68. oldalon -, miközben számos indokolt fejlesztés elmarad vagy elmaradhat. Összefoglalva, a Magyar Demokrata Fórum azt javasolja, hogy készüljenek alapos hatásvizsgálatok az Új Magyarország fejlesztési tervhez kapcsolódóan.
A versenyképesség javításához természetesen reformálni kellene az adórendszert, amely ma nem gazdaságpolitikát és társadalompolitikát fejez ki, hanem onnan vesz el, ahol egyes feltételezések szerint a legkisebb társadalmi botrány generálása mellett tud. A 2008. évi adóváltozások is körülbelül ennek jegyében születtek, ennek legfőbb eleme az inflációs adó, és különösebb célok nélkül 10,6 százalékos adóemelést ért el vele a kormány. Az úgynevezett adóreform már 2005-ben elindult, ám a legjobb szakemberek által letett reformanyagot érdemben még csak meg sem vitatta a kormány. Magyarországon nagyon magas az újraelosztás aránya, 50 százalék, és ugyancsak magas az adócentralizáció, 38-39 százalék. Az adóterhelést tehát csökkenteni kell, ami nem hoz azonnal eredményt, de enélkül nem lehet felpörgetni a gazdaságot. Ha erre megalapozatlan kiadáspolitikája következtében a kormány nem lát módot, akkor pedig az adóterhek átstrukturálása a feladat, az adóterhek átszerkesztése.
A költségvetési törvényjavaslat kötelezően írja elő a hároméves kitekintést, ezt - ami ezekben a kötetekben le is van írva - csak kormányzati hatáskörben lehet módosítani. Ez a feladat valószínűleg meghaladja az egyes tárcák képességeit, hiszen csak egy mechanikus, semmitmondó képet kapunk a következő három esztendőről. A 2009. évnél még érezni tervezési erőfeszítést, de utána az előirányzatokat vagy többé-kevésbé azonosan, 5 százalék körül emelik, illetve sok esetben ezek változatlan nominálértéken szerepelnek. Ha megnézzük példának okáért a társaságiadó-bevételek várható alakulását, és komolyan vesszük a táblázatokban szereplő adatokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a vállalkozások vonatkozásában az elkövetkező években minimális fejlődés várható. A helyi adók között a 2009-ben bevezetni kívánt számítottérték-alapú ingatlanadó hatása nem érzékelhető, a dinamika nagyon szerény. Akkor mit is jelent ez? Az MDF úgy véli, hogy ez a tervezési kísérlet sikertelen volt, ha pedig kötelezőnek tartjuk a feltüntetett számokat, akkor az tragédia. Ennek a költségvetésnek nincs érdemi üzenete, de a kiadások és a bevételek tervezése mindenképpen körültekintőbben történt meg, mint ahogyan ezt 2003 és 2006 között megszoktuk.
A konvergenciaprogram hiányszámai tehát valószínűleg jól vagy a tervezettnél kedvezőbben alakulnak. Ennek biztosítéka többek között a magas tartalék is, amely ugyanakkor tervezési hiányosságokat is jelent. A költségvetés 2008. évi makroszámaiban azonban kockázatokat látunk a növekedés, az infláció, a beruházások és a reáljövedelmek vonatkozásában. Kifogásoljuk, hogy a nulla vagy a jobb elsődleges egyenlegről a törvényjavaslat nem rendelkezik. Az ESA-szemléletű hiány 2,3 százalékkal, 4,1 százalékra csökken, ami jobb, mint a konvergenciaprogramban szereplő adat. Az államháztartás pénzforgalmi hiánya 1242,8 milliárd forint lesz, amely 4,5 százalékos GDP-arányos hiányszámot jelent. Ezek a számok valószínűleg teljesíthetők.
Az ESA és a pénzforgalmi szemléletű hiány eltér. Az EU-t érdeklő hiányadat 122,8 milliárd, a kamategyenleg 1049,4 milliárd, vagyis eléggé kicentizetten van megtervezve az elsődleges egyenleg nullszaldó körüli alakulása. Ez az adat kockázatosabbnak látszik az előzőnél. A hiánycsökkentés mögött sajnos nem a beígért reformok, hanem elsősorban egyszeri tételek kifutása áll, így a Gripen 100-120 milliárddal, a MÁV 171 milliárddal, az autópálya-program lassulása 100-150 milliárddal. Van még néhány apróbb tétel, de ezenkívül szerepet játszik az egészségügyi reform, amelynek keretében jelentős költségáthárítás történik a lakosságra, egyedül a gyógyszertámogatás csökkentése 50 milliárd körüli áthárítást jelent.
(14.20)
Ugyanakkor az adóterhelés is 10,6 százalékkal nő. Ez az évi hiánycsökkentés tehát reális, de a 2009-ben tervezett 250 milliárdos hiánycsökkentés feltételei ma még nem látszanak. Ebből a szempontból a reformok nehezen értékelhetők, és a GDP-növekedésből eredő többletforrást az európai uniós projektek 200-300 milliós többlettámogatási igénye felemészti. A konvergenciaprogram szerint elvben 4,1 százalék maradhatna a 2009. évi hiány, de az elsődleges hiány csak a 3,2 százalék lehetne, vagyis mindenképpen hiánycsökkentésre van szükség.
Összefoglalva megállapítható, hogy a gazdaságon az úgynevezett reformok hatása kevéssé érzékelhető, a hiánycsökkenés elsősorban egyszeri tényezők és a megemelt bevételi politika eredménye. A reformokkal kapcsolatban a másik probléma, hogy ezek csak pénzügyi kérdésekre koncentrálnak, az ellátási funkciók alakulásáról nincs képünk, de az általános benyomás, hogy ezek az egészségügyben romlottak, és a közigazgatás színvonala tovább csökkent.
Az államadósság az uniós szemléletben az idei 65,6 százalékról 66,1 százalékra emelkedik. A kormányzati szektornak EU-módszertan szerint nyilvántartott adóssága 18 136,1 milliárd, és ez lényegesen nagyobb, mint a hazai számítások szerinti 17 040 milliárd. A költségvetés számai között e másik módszert alkalmazva így 2007-re 61,6 százalék, 2008-ra 62,1 százalék államadósságot találunk. Az adósságállomány eszerint 2008-ban is 1150 milliárddal növekedni fog. Az adósságszolgálat továbbra is a kiadások egyik legnagyobb tényezője, ez 2007-ben 3,8 százalék, 2008-ban 4 százalék lesz. Ne felejtsük el, hogy 2001-ben az államadósság még 52-53 százalék volt, ami sokkal elviselhetőbb adósságszolgálattal járt. Az államadósság növekedését tehát nem sikerült megállítani, de ezek a konvergenciaprogramban szereplő adatoknál alacsonyabb szinten látszanak stabilizálódni.
Az államadósság alakulásában komoly kockázatot jelent az önkormányzatok működési és fejlesztési célú hitelfelvétele, ami az utóbbi években progresszív növekedésnek indult, és 2008 végén elérheti a 705 milliárd forintot. A növekedés oka elsősorban nyilvánvalóan az elmúlt négy évben folytatott megszorító politika következménye, illetve a főváros, néhány fővárosi kerület és néhány nagyváros túlköltekezése. Ezt a kérdéskört számos önkormányzati kérdéssel együtt újra kell szabályozni, a hitelnövekedést reális korlátok között kell tartani. Mindezek mellett meglepetéssel hallgattuk, hogy néhány hete egy konferencián, amiről a sajtó is hírt adott, a pénzügyminiszter úr arról beszélt, hogy 2009-től 1600 milliárd többletforráshoz jut a gazdaság. Ez azért következik be, mondta, mert jóval kevesebb lesz a kamatkiadás, mint 2006-2008-ban, és 500 milliárd forinttal több EU-forrásra számíthatunk.
Ez az optimizmus ebből a költségvetésből nem következhet. Úgy véljük, tévedés vagy populista propaganda rejlik ezen adatok mögött. A pénzügyminiszter úr a 2006. évi költségvetési expozéjában a következőket mondta: átlépünk a árstabilitás korszakába, és hozzátette, a kormány azért folytat szigorú európolitikát, hogy 2010-ben bevezethessük az eurót fizetési eszközként Magyarországon. Egy 2007. évi idézet: így 2008-ban a jövő évi 6,7 százalék után 3,3 százalék körüli mértékű áremelkedés éves ütemével számolunk. Így 2009-től az inflációs pálya az eredeti trendnek megfelelő inflációs célt teljesítő módon áll vissza. Lehet, hogy ez az árstabilitás korszaka, lehet, hogy küszöbön az euró, de sajnos ezeket a kormányon kívül senki más nem érzékeli.
Mint tudjuk, az infláció 2007-ben az elmondottakkal szemben 7,7-7,9 százalék lesz, és a költségvetés szerint már most a 4,5 százalékos 2008. évi várakozás sem reális, 5-5,5 százalék körüli infláció várható. Sajnos, ismét nőtt az inflációs bizonytalanság a kincstári várakozásokkal szemben. Az euró pedig köszöni szépen, nagyon jól érzi magát.
A legbizonytalanabb számok közé tartozik a költségvetésben konvergenciaprogrammal szemben megemelt, 2,8 százalékos gazdasági növekedés. Ez a világ legtöbb országában alacsony lenne, de a mai Magyarországon sajnos magasnak tűnik, és a költségvetés sem indokolja meg, hogy mi támasztja alá ezt a várakozást. Az MDF már a 2,5 százalékot is kérdéses realitásúnak tartja. Az újraelosztás 2006-ban 50,3, 2007-ben 51,2, 2008-ban 49,5 százalék, ami elfogadhatatlanul magas. Valószínűleg a 2008. évi 49,5 százalék is felfelé fog kerekedni. Mint tudjuk, Magyarországon ez 2001-ben 45,5 százalék volt, a mai EU-átlag 47,2 százalék, Szlovákiában 37, Romániában pedig 32 százalék. A skandináv országokban kissé magasabb, de ott mások a jövedelmi viszonyok és más a politika.
Ezek az adatok ismét az áldásos szocialista-liberális kormányzás eredményei. A konvergenciaprogram szerint az állami kiadásokat 2010-re 45 százalékra kellene lefaragni, de visszaemlékezve a 2007. évi kampányra és annak előzményeire, ez nem valódi szándék, és a választási évben ez aligha fog sikerülni. A kormánypropaganda szerint 2008-ban a lakosság már nem lesz a vesztesek között. A reáljövedelmek 0-0,4 százalékos növekedésével számol a költségvetés. Szívbe markoló eredmény a rendszerváltozás 17. évében, hogy tovább nem csökken az életszínvonal, hanem stagnál. Ilyen adatok mellett úgy véljük, hogy nem a költségvetés cipeléséhez, hanem valami egészen máshoz kell ez a bivalybőr. A reálbér csökkenése 2007-ben 6,2 százalék volt, és ezt a csökkenést valamelyest befolyásolta az a törvény, amely szerint a 13. havi illetmény 50 százalékát 2007 második félévében havonta kifizették a munkavállalóknak.
A másik tényező, ami ezt a képet javította, a gazdaság állítólagos kifehéredése, ami a zsebben történő fizetések rovására történt. Az átlagos dolgozó ember tehát sokkal rosszabbul járt, ezzel szemben az elmúlt évben a cseh, a szlovák és a román reálbérfejlődés nagy dinamikát mutatott. A szociális támogatások terén nyilvánvalóan vannak tartalékok, ezeket a kiadásokat lehetne csökkenteni, de az erről való átfogó gondolkodás nem alkotja a kormány politikájának és a költségvetésnek a részét. Itt arra gondolunk, hogy a rászorultakat valóban támogatni kell, talán jobban is, mint ahogy ez ma történik, de a támogatásba más motivációs elemeket is be lehetne és be kellene építeni, és ki kellene szűrni azokat a potyautasokat, akik érdemtelenül élvezik a szociálpolitika előnyeit.
A családi támogatások címén most 1,7 százalékkal alacsonyabb forrást találunk, mint amilyen a 2007. évi várható teljesítés lesz, de az is igaz, hogy a családi pótléknál érvényesül a 4,5 százalékos, az öregségi nyugdíjhoz kötött támogatásoknál pedig a 4,9 százalékos nyugdíjemelés hatása. Nagyon szép gondolat, hogy a költségvetés szöveges részében, a 274. oldalon a következőket találjuk: “A kormányprogrammal összhangban a család társadalmi szerepének erősítésére, a család helyzetének és a gyermekvállalás feltételeinek javítására kiemelt hangsúly helyeződik.” Kár, hogy ehhez a szép mondathoz szerény támogatás járul. Az abortuszok támogatásának előirányzata 1,5 milliárd, ami több mint 7 százalékos növekedést és folyamatos emelkedést mutat. Sajnos, erre szükség van, de jobb lenne, ha a kormány megpróbálna fogamzásgátló gyógyszerek tb-támogatásával javítani a helyzeten, ami a fiatalok számára nagyon fontos lenne, és ez valószínűleg csökkentené az abortuszok számát, kevésbé veszélyeztetné az anyák és a jövő nemzedék egészségét. Az MDF javasolja a fogamzásgátló gyógyszerek tb-támogatásának bevezetését.
Az egyéb szociális ellátások és költségtérítések címén a 2007. évi várható teljesítésnél 3,9 százalékkal magasabb adatot találunk, amit azt jelenti, hogy ez a támogatás is csökkenni fog. A nyugdíj 4,9 százalékos emelése a 4,5 százalékos inflációból és az 5,2 százalékos béremelésből adódik. Ez átlagosan 3600 forint emelést jelent, de a nyugdíjasok fogyasztási kosarának tételei várhatóan jobban emelkednek majd az inflációnál.
(14.30)
Az élelmiszer várhatóan 10-30 százalékkal, az energia 30 százalékkal, a vizitdíj, a gyógyszerárak, a víz - és hát sorolhatnám. A kormány 2006 óta keményen bánik a nyugdíjasokkal. Ismét az adóalapba emelte a nyugdíjat, így megnőttek az adózási kulcsok, nyugdíjjárulékot kell fizetni a nyugdíjasok munkája után, és 2008 az az év, amikor a nyugdíjba vonulók 8 százalékot vesztenek nyugdíjukból, ami a 2007. évi nyugdíjba vonulásuk felgyorsulásához vezetett. Az az új szocialista javaslat, amely szerint tegyük lehetővé az 50 év felettiek számára, hogy a magánnyugdíjpénztárakból visszatérjenek a nyugdíjalaphoz, véleményünk szerint az intézmény csődjének beismerése. A Horn-kormány idején előrelátható volt, hogy ez a magánnyugdíjpénztár-megoldás csak az ott dolgozók számára jelent kellő biztonságot, a nyugdíjasok számára nem. Hozzáteszem, hogy mindez évente több száz milliárdos, 2008-ban 340 milliárd kiadást jelent a költségvetésnek.
Ugyancsak kemény intézkedés a bevezetni kívánt értékalapú ingatlanadó, ami az otthon bizonytalanságát fogja okozni a nyugdíjasok számára. Hogy ezt az értékalapú ingatlanadót miért tartja igazságosnak a kormány, azt nagyon nehéz megmagyarázni. A gázártámogatás is “igazságosabb” lesz - természetesen idézőjelbe téve az igazságosságot -, vagyis 30 milliárddal csökken, ennyivel nőnek a lakosság terheli.
A fogyasztói ártámogatás az elkövetkezendő négy évben változatlan, tehát folyamatosan csökkenni fog. A lakástámogatások is csökkenni fognak. Új filozófia, hogy a kormány a lakhatást fogja támogatni a lakásszerzés helyett, de ennek nyomai sem jövőre, sem a következő években nem lelhetők fel a költségvetésben. Lakbértámogatásra 2010-ig évente 120 millió van beállítva, a bérlakásprogramra pedig nulla forint. Jó dolog, hogy 2008-ban újra indul a panelprogram 10 milliárd forinttal, de érthetetlen, hogy 2009 és 2011 között ez miért feleződik meg, és miért csökken 5 milliárdra. Az MDF szerint még a 10 milliárdos panelprogram is szerény, ezt az előirányzatot emelni kellene.
Az MDF hároméves kampányt folytatott a fogyasztóvédelem megerősítéséért, és most ebben az évben végre történtek pozitív lépések. A különböző összevonások és létszámemelések következtében a fogyasztóvédelem szervezete 123-ról 512 főre nőtt, és a kiadási előirányzat 3,4 milliárd forint, közel kétszerese lett a 2007. évinek. Sajnálatos azonban, hogy ez a létszám és előirányzat a következő három évben a tervek szerint stagnál. Miért? Mi javul meg ennyire, hogy ennyi ember elég lesz? A Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal előirányzata ugyanakkor szerény, 150 millió, a 2006. évinek csak 84 százaléka. Ez az előirányzat az elkövetkezendő években reálértéken jelentősen csökkenni fog. Úgy véljük, hogy ezt az előirányzatot legalább a 2006. évi szinten kellene tartani.
A büdzsé tervezete már nem bázisszemléletű. Ez nemcsak a reformnak nevezett zavaros lépések következménye, hanem a kormány szerkezetének változtatgatása következtében előállt káosz természetes következménye. Ezt a káoszt fokozza az “itt az európai támogatás, ott az európai támogatás” című játék immáron harmadik változata is. Mindezek következtében nehezen összehasonlíthatók a fejezetek egymással. Az ÁSZ véleménye szerint a költségvetés szerkezete átláthatatlan, nem támogatja kellően a döntés-előkészítést. Az úgynevezett államháztartási reform című láthatatlan munka keretében rögzíteni kellene azt is, hogy mi az az információtartalom, amely a költségvetési törvényjavaslat országgyűlési vitájához szükséges és elégséges.
A költségvetési törvényjavaslatban szokás szerint nem szerepelnek a hosszú távú kötelezettségvállalások, a közvetett támogatások, illetve a középtávú tervezés szempontjából fontos, két évre kitekintő főbb előirányzatok sem. A törvényjavaslatban természetesen nem szerepelnek az úgynevezett reformokkal kapcsolatos hatásvizsgálatok sem, beleértve ebbe azok hatásait a költségvetés és a lakosság terheinek alakulására. A reformok szolgáltatási vonatkozásai érintve sincsenek, egészen nyilvánvaló, hogy ezeket csak pénzügyi szempontok befolyásolják.
Vannak aztán egészen váratlan változtatások is: például az önkormányzatokat megillető személyi jövedelemadó most beállításra került a költségvetésbe, amelynek okáról nem kapunk tájékoztatást. Ez más bevételek esetében - például az illeték - nem így történt. Miért? A költségvetésben dolgozók létszáma 260 920 fő, vagyis az előző két év után további 6 ezer fős csökkenésre került sor. Ezt megelőzően 18 700 fős csökkenés történt. A hároméves kitekintésben ez a létszám ezek után változatlan marad, és ugyanez történik a tb-alapok létszámkereteivel is. Itt megint sajátos logika érvényesül, egyrészt azért, mert úgy látszik, ebben elértük az optimumot, anélkül, hogy a Draskovics-bizottság összefoglaló anyagot tett volna le az államreformról a kormány, esetleg az Országgyűlés asztalára. Másrészt a létszámcsökkenéssel az állami feladatok és az intézményrendszer átalakítása nem tartott lépést.
A minisztériumok működési kiadásai általában csökkennek 2007-hez képest a létszámleépítés hatásaként. Ez azonban inkább a minisztériumokra érvényes, a háttérintézményekre már nem. Úgy tűnik, hogy a munkatársak most eggyel lejjebb dolgoznak a régihez hasonló feladatokon, a megfelelő végkielégítés mellett. A fejezetek létszámterveit olvasva megállapítható, hogy most a feketegazdaság elleni harc a jelszó, és mindenki ezen zászló alatt emel kisebb-nagyobb mértékben létszámot. Nem tudni, mennyire szigorúak a tervek, de mintha megkezdődött volna egyfajta visszarendeződés. A közalkalmazottak bérezése az elmúlt években nagyon szigorú feltételek mentén történt, a megszorítás a kívánatosnál nagyobb volt. Most a bérfejlesztésre, a bértárgyalások utáni időszakra a Miniszterelnöki Hivatalnál megvan a fedezet; kérdés, hogy ez elegendő lesz-e.
A nem rendszeres személyi juttatásokat a törvényjavaslat szerint nem lehet emelni, kivéve a jutalom előirányzatot, ami most 12 százalék. Ez a hatályos jogszabály alapján csak 8 százalék lehet. Ezt a jogszabályt a kormány módosíthatja, de nem tette meg. Miért? Talán a jogkövető magatartás erősítése érdekében? A MeH-nél a jutalmazás ilyen jogi korlátba nem ütközik, de a köztisztviselők jelenlegi helyzetében a 4,8 hónapos jutalom irritálóan magas. Ugyancsak magas a PSZÁF-nál a 39,8 százalékos bérarányos jutalmazási keret, át kellene ezt a politikát gondolni.
A következő éveket uralják a PPP-programok és az ezek után fizetendő rendelkezésre állási díjak. Ezek közül több indokolt is lehet, de sajnos sehol nem találjuk a költség-nyereség elemzéseket, és tudjuk, hogy eddig a legtöbb PPP-projekt hatalmas ráfizetéssel járt. A PPP-kiadások a 2006. évi 34 milliárdról 2011-re 137 milliárdra emelkednek, de érdekes módon a 2010-2011. évek között nem lesz növekedés. Miért? Ez az első kötet 25. oldalán található. Ha a növekedést nem indokolták meg, legalább a csökkenést meg kellene.
A környezetvédelem kiadásai 317 milliárdról 418 milliárdra nőnek, de a tárcának az idei 160 milliárddal szemben jövőre csak 60 milliárd jut. Az EU-s kiadásokkal együtt ez 150 milliárd lenne. Ezek az adatok érdekes bizalmi helyzetet mutatnak a miniszterrel szemben.
A költségvetésben a gazdasági tárca tűnik a nagy vesztesnek, de ebben már szerepet játszanak azok a kifutó tételek, amelyeket korábban már említettem. Valamelyest emelkedik a pályavasút és a helyközi személyszállítás támogatása, valamint az útfelújítás, ami jó dolog. A vállalkozások támogatására azonban továbbra is kevés forrás áll rendelkezésre. A nagyvállalatok letelepedésének forrásául szolgáló előirányzat valamelyest csökken, és 2009-től ennek 28 százalékára esik vissza. Hát ezt vajon mi indokolja? A kis- és középvállalkozási célelőirányzat harmadával csökken 2007-hez viszonyítva, a 2,3 milliárdos keret szerény. A külgazdasági fejlesztési célelőirányzat, ami a hazai vállalkozások piacra jutását segítené, szintén befagyott a 2007. évi szinten. Ez utóbbi kettőt emelni kellene.
Nemzetközi viszonylatban bizonyára komoly rettegést fog kiváltani és riadalmat, hogy a tárca a védelmi és biztonsági ipar versenyképességének növelésére 2008-ban 50 millió, 2009-től pedig 32 millió forintot kíván biztosítani. Nehezen áttekinthető, hogy az informatika terén mi is fog történni a tárcánál, de az információs társadalom kiteljesedésére fordított előirányzat hatszorosára történő emelése jó dolog, ezt támogatjuk. Elvben a GKM felelős a magyar gazdaságpolitikáért, de ha valaki ebben a fejezetben bármiféle gazdaságpolitikát felfedez, az jutalmat érdemel. Ez a fejezet szokás szerint kaotikus.
(14.40)
Helytelen tendencia az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumnál az idegenforgalom 2006-tól 2009-ig tartó csökkenő támogatása, majd a támogatás stagnálása. A 2008. évi támogatás a 2006. évinek nominálisan 71 százaléka, és lejön még az infláció. Vannak természetesen további erőforrások az EU-támogatási keretek között is, de ennek ellenére a nemzeti szempontból fontos iparág nagyobb támogatást érdemel, illetve a költségvetésben szereplő számok bővebb indokolást kívánnak. Stagnál a diáksport támogatása, csökken a szabadidősport-támogatás, ami érthetetlen számunkra. A sportlétesítmények PPP-fejlesztése viszont teljességgel elszabadult.
Agrárcélokra összesen 438 milliárd forint támogatás áll rendelkezésre 2008-ban, amiből 65 százalék az EU része, és 37,5 százalék a hazai. Ez a támogatás, bár 18 milliárddal kevesebb a 2006. évinél, mégis duplája az EU-csatlakozás előtti agrártámogatásoknak. Ennek a támogatásnak a hatását nem igazán ismerjük, talán csak az agrártüntetések száma csökkent valamivel. Ezeket a hatásvizsgálatokat is el kellene már végezni. Az FVM továbbra sem hajlandó megtervezni külön soron a top up támogatásokat, ezt sem ártana megindokolni egyszer már, hogy miért, ugyanis kötelező lenne. Az FVM költségvetésében a vízkészlet-gazdálkodás előirányzata 400 millió forint, a 2006. évi 20 százaléka. A parlagfű-mentesítési előirányzatok a következő négy évben stagnálnak. Az erdőgazdálkodási előirányzat szinte majdnem semmi.
Miután időm lejárt, az általános vita e részén azt kell mondanom, hogy ezt a költségvetési törvénytervezetet a Magyar Demokrata Fórum nem tudja támogatni, és nem fogja támogatni. Módosító indítványokat fogunk beadni, és ahogy hozzászólásom elején jeleztem, a magyar vállalkozások helyzetének javítása az elsődleges cél, mert csak így érhetjük el, hogy a költségvetés bevételi oldala rövid időn belül jobb pozíciót nyerjen, és ennek következtében az elosztható javak hányada nőjön, amire a magyar társadalom jelentős része igencsak rászorult. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tehát még egyszer megismétlem: a Magyar Demokrata Fórum ezt a költségvetési törvénytervezetet nem tudja támogatni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
