NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a mondanivalóm lényegére térnék, engedjék meg, hogy reagáljak röviden Kékesi képviselő úr elmondott gondolataira.
Örültem a kezdő mondatának, amely szerint Magyarországnak van középtávú gazdaságfejlesztési koncepciója, azt úgy hívják, hogy konvergenciaprogram; azt hiszem, körülbelül így hangzott ez a mondat. Óhatatlanul megvan ennek a mondatnak az igazságtartalma, és ennek valóban örülni is lehet, azonban azt a balgaságot, hogy ezt még egy kormányképviselő ki is jelenti az ország nyilvánossága előtt, azért már nem lehet szó nélkül hagyni. Hogyan lehet egy ország középtávú gazdaságfejlesztési eszközrendszerét beazonosítani egy olyan konvergenciaprogrammal, amely tulajdonképpen megszorításokból, elvonásokból áll, és a gazdasági élet ellehetetlenítésével ér fel, ezzel egyenlő? Ha ön ezt elmondaná egy gazdasági fórumon, gazdasági szereplők vagy gazdasági érdekképviseletek előtt, úgy gondolom, valószínűleg nem dicsérnék meg túlzottan sem kormánypárti képviselői státusában, sem pedig a kormány ezen gazdaságpolitikai tehetetlenségének árnyékában.
Másrészt pedig ön Portugáliát említette, sikerült egy olyan országot találni, amelynek a gazdasági növekedési adatai talán hasonlítanak a sor végén kullogó Magyarországhoz. Portugália tíz esztendőn keresztül azt a hibát követte el, amit mi követünk most el. Portugália minden fórumon óva intette Magyarországot attól, hogy ezt a pályát fussuk be, amit mi befutunk, nem is tudtak kimászni tíz éven keresztül ebből a csapdahelyzetből, és ha így folytatjuk tovább, akkor valószínűleg ránk is a portugál sors vár. Nem hiszem, hogy a magyar gazdaság és a magyar társadalom óhajtaná ezt az állapotot, vagy legalábbis ezt szánná magának egyfajta derülátó perspektívaként.
A mondanivalóm lényege, hogy egy fejezettel szeretnék foglalkozni, az európai uniós költségvetést összefoglaló fejezettel, amely 19. mellékletként foglalja össze a fejlesztéspolitikának ezen részét uniós fejlesztések címén. 853 milliárd forintnyi fejlesztési eszközt tartalmaz egyrészt hazai költségvetési forrásból, másrészt pedig európai uniós forrásból.
Egyrészt ennek a fejezetnek a nevével kell rögtön foglalkoznunk, uniós fejlesztések címszó alatt fut. Nem is tehetünk mást, mint hogy fejlesztéspolitikát csak uniós fejlesztés címen aposztrofáljunk, ugyanis Magyarország azon kevés európai uniós tagállamok közé tartozik, amelyik teljes egészében felszámolta vagy majdnem teljes egészében felszámolta a nemzeti támogatási és fejlesztési rendszerét.
(15.00)
Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen mi mind a gazdasági, mind az egyéb fejlesztési politikáinkat föláldoztuk, fölszámoltuk, alárendeltük az ország teljes jövőjét és sorsát az európai uniós követelményeknek és irányelveknek, magyarul nem folytatunk nemzetpolitikát. Ezzel a körülménnyel kiiktattuk a nemzetpolitikát a következő néhány évből, amelyért ugyancsak nem lehet dicséretet kiosztani egyetlenegy kormánynak sem, ezt még egyetlenegy kormány nem tette meg.
853 milliárd forintról szól ez a történet, és most megint csak egy dicsérettel kell kezdenem, hiszen az Állami Számvevőszék hosszú-hosszú fenyegető és hosszú-hosszú elmarasztaló megjegyzései után végre sikerült a Pénzügyminisztériumnak összefoglalni egy táblázatban az európai uniós források egyenlegét, illetve az ezzel kapcsolatos pénzügyi és gazdasági transzfereket. Ez mindenféleképpen üdvözlendő. Eddig az intézményrendszer átláthatatlansága és az ezernyi trükkök varázsa hatotta át az uniós források elszámolását költségvetésen belül is. Erre is többször fölhívtuk a figyelmet az Állami Számvevőszék véleményével alátámasztva. Most először sikerült több éven keresztül ezt a kritikát megfogadva változtatni ezen a struktúrán.
Viszont azt is hozzá kell tegyük, hogy a körülbelül 850 milliárd forint fejlesztési forrás mellett van 205 milliárd forint befizetési kötelezettsége az országnak, amely sok szempontból üzenetértékű. Egyrészt ha a magyar forrásfelhasználás hatékonyságát tekintjük, akkor ha a 850 milliárd forintból levonjuk a hazai költségvetési támogatást és az Európai Unió felé történő fizetési kötelezettséget, mindjárt ott vagyunk, hogy nem is olyan rózsás a kép, mint amilyennek korábban azt előrevetítettük. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy a magyar intézményrendszer az egyik legdrágább intézményrendszer az Európai Unióban, amely költi ezt az európai uniós forrást intézményi szinten, akkor talán még inkább elszomorítónak mondható ez a kép.
Mosolyogva hallgattam Eörsi Mátyás urat, aki fölvetette az államapparátus létszámleépítését, és ebből adódóan 5,6 milliárd forintnyi költségvetési forrás megtakarítását. Az európai uniós intézményrendszerünk egyetlenegy intézménye, a MAG Zrt. 7 milliárd forintot kér el az egyik pénzügyi támogatási rendszer felhasználásáért és ennek a lebonyolításáért. 7 milliárd forintot egyetlenegy intézmény, a MAG Zrt., miközben a teljes kis- és középvállalkozás-fejlesztési program fedezetéül szolgáló Széchenyi-kártya ellentételezése a költségvetésben 1,8 milliárd forint. 1,8 milliárd forintot költünk több százezer kisvállalkozás fejlesztésére, támogatására, így-úgy-amúgy, és közben egyetlenegy intézményünk 7 milliárd forintot használ föl támogatásközvetítés költsége néven! Gondolom, ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor kiderül az, hogy a magyar intézményrendszer ahelyett, hogy a hatékony forrásfölhasználást támogatná, a magyar intézményrendszer fogyasztja ezeket a forrásokat az ország gazdasága és területe elől.
A zárszámadás tanulságai több szempontból is okulásképpen kell szolgáljanak a Pénzügyminisztérium számára, hiszen az elmúlt időszakban több tárcánál, mind a kohéziós, mind a strukturális források fölhasználásánál sem a vagyoni, sem a pénzügyi, sem a számviteli adatok nem bizonyultak valósnak - állami számvevőszéki vélemény. Ez jelzi azt, hogy hogyan kezeli ma a magyar költségvetés számviteli és pénzügyi rendszere az európai uniós forrásokat.
A költségvetési törvényben több olyan pont van, amely nagyon-nagyon komoly veszélyt foglal magában, és nagyon komoly veszélyességi és kockázati tényezőt jelent, főleg, ha az ÁSZ is felhívja a figyelmet a fehérgalléros bűnözés kockázatára, az európai uniós források fölhasználása mögötti korrupciós lehetőségekre.
Akkor, ha egy szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a kormányzat által elfogadott dokumentumokkal szemben akár három-négy-öt évre előre elköteleződjön egy kormány az európai uniós források felhasználása területén, akkor itt annak a kérdése vetődik fel, hogy érdemes-e egyáltalán itt terveznünk, vagy érdemes-e komolyan vennünk a kormányzat ezen irányú tervdokumentumait, hiszen ennek a hitelességét veszélyezteti. Vagy netalán arról van szó, hogy máris a 2010-es választási kampányra készülünk, és előre elígérkezünk pénzekkel, aminek aztán vagy megtörténik a felhasználása, vagy majd módosítjuk később az ezzel kapcsolatos jogszabályokat és eljárásrendeket?
A másik nagyon fontos veszélyeztető tényező az NFT I.-ben, tehát a nemzeti fejlesztési terv I. verziójánál a forráshiány vagy egyéb szempontok miatt elutasított pályázatok automatikus beemelése a nemzeti fejlesztési terv II. verziójának végrehajtásába. Egyértelmű visszaélési lehetőséget ad, hiszen ezekkel a projektekkel kikerüljük, ezzel a projektrendszerrel kikerüli az intézményrendszer a szabályos, elfogadott és nyomon követhető, számon kérhető eljárásrendeket.
Ami azonban ennél még veszélyesebb és még inkább komoly aggodalomra ad okot, arra fölhívja az Állami Számvevőszék is a figyelmet: a kormány tagja, az önkormányzati és területfejlesztési miniszter kibújik a politikai felelősség alól, nem vállalja a politikai felelősséget az európai uniós források felhasználásáért.
Idézem az Állami Számvevőszék szó szerinti véleményét. “Az előirányzatok felhasználása során való felelősségnek a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 27. §-a alapján történő közvetlen ellenőrizhetősége nem tud érvényre jutni.” Ez azt jelenti, hogy a költségvetési törvény szerint a kormány tagja, politikai felelősséggel tartozó tagja kiszervezi a közhatalmi funkciókat egy ellenőrizhetetlen és számonkérhetetlen szervezetbe, egy olyan szervezetbe, amelynek a vezetőire ruházza ezt rá, amelynek a parlamenti ellenőrizhetősége nem biztosított. Olvasom az Állami Számvevőszék véleményét: “Mindez megnehezíti az uniós támogatások költségvetésben történő felhasználása során a felelősségi szabályok érvényesülését, és a nemzeti fejlesztési terv végrehajtásának nyomon követését.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor önök átláthatóságról és ellenőrizhetőségről beszélnek, amikor arról beszélnek, hogy az egész intézményrendszerben és az egész eljárásrendben megpróbálják megteremteni a források felhasználásának tisztességét, akkor jelzésértékű vagy üzenetértékű az, hogy az önök kormányának egyik minisztere nem vállalja föl az ezzel járó politikai felelősséget, kidelegálja, átszervezi - és ilyen még nem fordult elő a Magyar Köztársaság történetében, hogy miniszter hatásköröket átdelegáljon egy ellenőrizhetetlen és beszámoltathatatlan intézmény vezetője számára.
Az önkormányzatok helyzete a következő időszakban nagymértékben súlyosbodik. Ez azért nagyon lényeges megjegyzés, mert az európai uniós források fölhasználásánál az egyik jelentős kedvezményezetti körben az önkormányzatok szerepelnek. A következő évi költségvetés az önkormányzatok nagy veszteségét hozza. Mondhatjuk azt, hogy a következő évi költségvetésben az önkormányzati szektor az igazán nagy vesztes.
Ezzel együtt két nagyon fontos körülményre kell felhívni a figyelmet. Az önkormányzatok már működési feltételeiket tekintve is komoly eladósodásban vannak, de ahhoz, hogy a fejlesztési eszközökkel élni tudjanak, hitelfelvételre van szükségük. A kormány arra készül, hogy bekorlátozza ezt a hitelfelvételi lehetőséget, és ezzel két dolgot ér el. Egyrészt megakadályozza vagy legalábbis megnehezíti az európai uniós források fölhasználását, másrészt pedig úgy tűnik, hogy miután a kormány mindazokból a gazdaságpolitikai eszközökből, amelyeket kötelessége lenne működtetni, és mindazokból a társadalompolitikai célokból, amelyet minden európai uniós tagállam komolyan vesz állami szinten, kivonulni látszik, ezért meg akarja akadályozni, hogy az önkormányzatok be tudják ezt a feladatot tölteni.
Ma már gazdaságfejlesztési, társadalompolitikai eszközökkel, közösségi felelősségvállalással, szolidaritással az önkormányzati intézményrendszer tud hatékonyan foglalkozni. Ha az önkormányzatokat tönkretesszük, nemcsak működésükben, hanem fejlesztési eszközrendszerükben is megcsonkítjuk és megcsorbítjuk a lehetőségeiket, ebben akadályozzuk őket, akkor ezzel a lakosság széles néprétegeiben még élő és működtetett eszközrendszert lehetetlenítjük el. Magyarul, miután az állam magát kivonta a társadalmi szolidaritásból és a gazdasági eszközrendszerből, most rá akarja erőszakolni az önkormányzatokra is, hogy ugyanezt tegyék meg. Ez ellen, úgy gondolom, tiltakozni kell, ezt elfogadni nem lehet.
Ezt a megfontolást javaslom a tisztelt kormányzati erők és a kormányzó pártok számára, hogy fontolják meg, mert mindkét tényező - mind az önkormányzati, mind az európai uniós forrásfelhasználás - jelentős kockázata ma a költségvetésnek, legalábbis a jövő perspektíváját tekintve.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
