DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az ünnepnek rendje van, ettől különbözik a hétköznapoktól. Az ünnepnek van egy belső rendje és van egy külső rendje. A belső rend az a fajta nyugalom, az a fajta csönd, az a fajta békesség, amely az ünnepet kiemeli a hétköznapok sorából. Az a fajta békesség, amikor az emberek egymásra találnak, amikor szabadon közösséget alkothatnak. De az ünnepnek van egy külső rendje is, azoknak a feltételeknek az összessége, amelyek mindenki számára lehetővé teszik azt, hogy békében emlékezzen, magasabbra emelje szívét, mint ahogy azt korábban tette.
Az elmúlt időben, az elmúlt 17 évben sajnos szokássá vált az ünnep megzavarása. Az ünnep megzavarásának kialakult egy sajátos szubkultúrája, amelyet szomorúan kell konstatálni. Az ünnep megzavarásának különféle módszerei voltak az elmúlt időben, megítélésem szerint a legsúlyosabb megzavarása tavaly októberben történt. A 2006-os eseményeket sokan, sokféleképpen értékelték. Voltak olyan értékelések, amelyek a maguk zagyvaságával ötperces hírnévre törekedtek, hiszen tudjuk, hogy öt percre ma mindenki lehet híres. Voltak ennél komolyabb értékelések is.
Ha a köztársasági elnök, az ország első embere, első polgára megszólal valamilyen ügyben, annak mindig különleges jelentősége és különleges súlya van. Az elnök úr az elmúlt időben kétszer érezte szükségét annak, hogy a 2006-os eseményeket értékelje, a jogállam sérelméről, a demokrácia elleni támadásról, az igazságszolgáltatás hibás, nem hatékony működéséről szólt.
A köztársasági elnöknek ezek a nyilatkozatai óhatatlanul politikai összefüggésekbe ágyazódnak, és ezek politikai nyilatkozatoknak tekinthetőek. Nem mehetek el ezért szó nélkül ezek mellett, és szükséges rámutatnom arra, hogy sajnálatos módon a köztársasági elnök úr helyzetértékelése, a kiindulási pontja ezekben a kérdésekben hibás. Jogállamban, alkotmányos demokráciában erőszakkal fellépni az első számú hibának és bűnnek számít. Az ünnep megzavarása tavaly ezektől az erőszakos cselekményektől, erőszakos eseményektől volt hangos. Sietek leszögezni azt, hogy az alkotmányos demokráciára tavaly, a jogállamra tavaly nem a rendőrség fellépése mérte az első és a legnagyobb csapást. Ezt mindenféleképpen szükségesnek tartom rögzíteni, hangsúlyozni.
A tavalyi események arra irányítják a figyelmet, hogy felbukkantak olyan erőszakos, alkotmányon kívüli jelenségek, amelyeket bagatellizálni nem lehet. Nem az tárgyilagos, nem az beszél objektíven, aki egy kicsit az egyik oldalra is, egy kicsit a másik oldalra is lép vagy odacsap. Ezt a tavalyi eseményt az idén, 2007 októberében felidézni, és azzal a beállítással, mint ahogy sokan megtették, olyan egyoldalúságot idéz elő, amelyet szomorúan kellett konstatálnom. Az idén a rendőrség gondoskodott arról, hogy az ünnep külső rendje zavartalan legyen. Láthattuk azt a fejlődési folyamatot, amelyet a rendőrség a tavaly őszi események óta bejárt, és az idén egy határozott, erőt mutató, mindenben alkotmányosan eljáró rendőrséggel találkoztunk.
Én ezen a helyen is szeretném a rendőrség személyi állományának megköszönni azt a magatartását, azt a helytállását, amellyel a maga hozzájárulását megtette az ünnep méltóságához. Remélem, hogy a mai ünnep, a mostani ünnep egy fordulat kezdete, amely visszaadja október 23-nak is a méltóságát és az emlékezés lehetőségét.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
