DR. UJHELYI ISTVÁN
DR. UJHELYI ISTVÁN
DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Fair play hallatán az embernek sok minden jut eszébe, de kezdjük azzal, amit ön felvetett. Valóban, a minisztériumunk most már jó féléves előkészítő szakmai munkát követően benyújtotta a kormánynak azt a javaslatát, amely valóban Európa talán legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét hozhatja a magyar pályázati rendszerbe. Hozzuk ezt azért, mert szeretnénk, hogyha a következő évek, amelyek Magyarország vissza nem térő óriási fejlesztési lehetőségeit hozzák, a tiszta, a fair play körülményei között lejátszott fejlesztési pályázati rendszert tudnák maguk mögött néhány év múlva.
(8.30)
Szeretnénk ezt azért, mert pontosan tudjuk, hogy sem az esetleges botrányok, sem pedig ennek a pénznek az elvesztése nem lehet mentsége egyetlenegy politikai erőnek sem, akár a mostani kormánynak, akár a következőnek. Szigorú összeférhetetlenség, nyilvánosság és kőkemény szankciók a szabályok megsértőivel szemben, legyenek ezek önkormányzati képviselők vagy éppen ottani, az önkormányzati szakgárdában dolgozó munkatársak, legyenek országgyűlési képviselők, állami vezetők vagy éppen az egész pályáztatási intézményrendszerben dolgozó köztisztviselők és munkatársak.
Egészen biztos, hogy sokan majd úgy érzik, hogy ennek az összeférhetetlenségi szabálynak ők kárvallottjai, merthogy eddig két széken is ültek, ülhettek, és nem politikusokról beszélek, hanem sokkal inkább arról a sok száz vagy éppen több ezer szakértőről, akik hol a döntés-előkészítői szakaszban vettek részt, hol pedig egyébként valamilyen normális, törvényes módon, de mégiscsak a kedvezményezetti körhöz is tartoztak. Így volt ez a magyar, a hazai finanszírozási források egy részénél is évtizedeken keresztül, és így volt ez az európai uniós forrásoknál is. Ennek vége. El kell döntenie mindenkinek, hogy a döntéshozói, döntés-előkészítői vagy pedig a kedvezményezetti, a leendő pályázói körbe tartozik. Kemény összeférhetetlenség lesz, de a célunk az, ahogy jeleztem, hogy le tudjuk hívni, fel tudjuk használni, beruházásra képesek legyünk ennél a sok ezer milliárd forintnyi óriás fejlesztési nagyságrendnél a következő években.
Van egy nagyon kellemetlen tapasztalatom, mert bár mi azt hisszük, hogy a politikai adok-kapok sokszor csak a Ház falain belül hagy nyomot, de az az ellenzéki stratégia, amit valamikor egy-másfél hónappal ezelőtt meghirdetett az ellenzék vezére, amely talán úgy fogalmazható meg, hogy az ellenzéknek mintha az lenne az érdeke, hogy elveszítse a magyar társadalom, a kis- és középvállalkozók, a kistelepülések önkormányzati vezetői, a különböző intézményvezetők és egyáltalán mi magunk, Magyarország tízmillió lakosa, elveszítse a hitét abban a fejlesztési programban, ami előtt állunk, mert ha elveszíti a hitét, ha nem pályázik, ha nem hisz abban, hogy ő is lehet nyertese, kedvezményezettje, az ő települése, az ő lakótelepe, az ő óvodája, az ő kórháza lehet kedvezményezettje ennek a fejlesztési időszaknak, ha ezt nem hiszi, akkor nem fog pályázni. Ha nem fog pályázni, akkor az a pénz beragad, és az ország egy helyben topog, sőt vissza- és nem előrefejlődik.
Éppen ezért szeretném most is a nyilvánosság lehetőségét használni, hogy jelezzem, az első pályázati kiírások most már megtalálhatóak akár a gazdaságfejlesztés, akár az infrastruktúra-fejlesztés, akár a turizmus területén. Azok a szabályok, amelyeket most megalkottunk, teljesen egyértelműen azt segítik, hogy politikai szimpátia, kapcsolatrendszer és minden más lobbilehetőség nélkül a legjobb pályázatok nyertesei lehessenek az Új Magyarország fejlesztési tervnek. E programnak részese az is, hogy a leghátrányosabb térségben élőket segíteni tudjuk. A fair playnek van még más része is. Fair play az is, hogy az ezeken a programokon dolgozó parlamenti képviselőknek, például Ecsődi László barátunknak a családi házát senki ne akarja Molotov-koktéllal támadni csak azért, hogy az ő itteni munkáját és az ebben való hitét elvegye. Fair play az is, ha a szolidaritásunkat kifejezzük ezúton is, és nemcsak én (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a baloldal részéről, hanem mások a jobboldal részéről is.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
