ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitának ez a szakasza mindenképpen bizakodásra ad okot, nemcsak hangvétele miatt - ezt lassan már az oktatáspolitikai vitáknál megszokjuk -, hanem azért is, mert végre mindannyian elismerjük azt, hogy érdemes a nemzetközi összehasonlításokat figyelembe venni, ezek alapján dolgozni, még akkor is, ha az értelmezésben számos vita van. Nem így volt ez például a 2002-es PISA-vizsgálat kapcsán, akkor bizony ellenzéki oldalról vitatták ennek az állításait, ugyanennek az OECD-nek a felmérését, mondván, hogy nem is olyan helyzet. Úgy látom, hogy már elég idő telt el a polgári kormányzás múló epizódja óta ahhoz, hogy valóban érdemben lehessen beszélni ezekről az ügyekről.
Azt látom, hogy ezekben a vizsgálatokban persze Pokorni képviselő úr szeret válogatni, és mondjuk, szívesen idézi azokat az adatokat, amelyek a finanszírozás lemaradásáról szólnak, és nem szívesen beszél arról, hogy a legrosszabb helyzetben 2000 körül, az ön minisztersége idején voltunk, hiszen a Bokros-csomagot követő GDP-növekedésből az oktatásnak alig jutott, azóta pedig növekszik a GDP-ből való részesedés. De valóban kevés, képviselő úr, nyilván abszolút összehasonlításban is kevés - hozzáteszem, ebben a vizsgálatban nálunk gazdagabb országok adják az átlagot -, de talán a GDP-hez képesti összehasonlításban is kevés.
Azok a gondok valós gondok, amelyeket a képviselő úr említ például az esélyegyenlőség kapcsán. Ezek valóban létező gondok az oktatásban. Én azt sajnálom csak, hogy amikor ilyen-olyan megoldási javaslatokat kínálunk, akkor ezek mögé már nincs támogatás, ezekről már nincs érdemi szakmai vita. Hadd mondjak egy példát! Ugyanebben az OECD-kutatásban - talán képviselő úr figyelmét sem kerülte el - van egy összehasonlítás arról, hogy a felsőoktatásba való bekerülést mennyire határozza meg a családi helyzet. Ennek a kutatásnak az az eredménye, hogy Magyarországon a legerősebb ez a hatás. Tehát az a felsőoktatási rendszer, az a kétrétű rendszer, amit önök annyira védelmeznek ellenünk, bizony nagyon komoly esélyegyenlőtlenséget okoz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ugyanakkor olyan országok vannak ennek a rangsornak a végén, tehát ahol a legjobb az esélyegyenlőség, ahol bizony kemény tandíjrendszer van, nem csak valamifajta képzési hozzájárulás.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
