BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Államtitkár Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felolvassak néhány idézetet itt a parlamentben!
“A mai magyar adórendszer rombolja a teljesítményt, és rombolja Magyarország versenyképességét.”
“A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya, legőszintébb becsületszavamra mondom.”
“Több munkahelyet és több bért mi tud teremteni? Hát nyilvánvalóan egy növekvő, viruló, emelkedő gazdaság. Egy ilyen gazdasághoz mi kell? Nyilvánvalóan alacsonyabb adók és közterhek kellenek hozzá.”
“A megszorítás politikája a szociális elszegényítés politikája.”
Gondolom, nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki képviselőtársaim is ráismertek a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől idézett gondolatokra, amelyek természetesen a választások előtt hangzottak el - és aztán mindennek az ellenkezője történt. Ezért, tisztelt Szanyi Tibor képviselő úr, amit ön mondott az előbb, hogy inkább koncentráljunk, legyünk nagyobb figyelemmel a 2009-re ígért adóreformra, ezek után hiteltelen. És nemcsak az ellenzéki képviselő mondja ezt, hanem ezt mondják a gazdaság szereplői is, és mondják ezt azok is, akiknek ma még van munkája, hiszen az elmúlt másfél évben más sem történt, mint az adókat és a járulékokat emelték, mind azokat, amelyeket a munkaadók fizetnek be, mind azokat, amelyeket a munkavállalóknak kell befizetniük.
A benyújtott költségvetési törvényjavaslat bevételi oldala egyértelműen az adóbevételek megszigorításáról szól. Az erő pozíciójából egyértelmű az, hogy a következő évben másról sem szól majd az adóhatóság működése, mint büntetés, bírság, lehetőleg a mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat sújtó vizsgálatoknak a növekedése. Jó példa erre az általános forgalmi adónak a tervezett módosítása is, hiszen itt, ebben az esetben a költségvetés csak akkor fizetné vissza az egyébként visszaigényelhető áfa összegét, hogyha az a visszaigényelhető összeg a bevallás gyakoriságától függően előírt határértéket meghaladja. Ez azt jelenti a mikrovállalkozások esetében, hogy csak akkor kaphatják vissza az áfájukat, hogyha az adott hónapban a visszaigénylés összege eléri az 1 millió forintot. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy az állam, az állami költségvetés, az adóhivatal, amely a beszedésnél rendkívül szigorúan jár el, akkor, amikor visszaigénylés kiutalásáról van szó, abban az esetben adminisztratív eszközökkel akadályozza meg a jogos visszaigénylést.
A gazdasági növekedéssel kapcsolatban a tervezett növekedés 2,7-2,8 százalék. Emlékszem arra, amikor Bajnai Gordon a foglalkoztatási bizottság ülésén azt mondta, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság növekedése kéz a kézben jár, ehhez pedig, a foglalkoztatás növekedéséhez legalább 4 százalékos gazdasági növekedésre van szükség. Ez a tervezet, amely mindössze ilyen mértékű gazdasági növekedéssel számol, egyúttal azt is jelenti, hogy a foglalkoztatásban, a munkavállalók tekintetében nem lesz több munkahely, nem fog növekedni a munkában állók száma. Ez nemcsak a költségvetési törvénytervezetből olvasható ki, hanem a konvergenciaprogram is ezt jelzi, hiszen 7,2 százalékos munkanélküliséggel számolnak, ami alig kevesebb, összesen 0,1 százalékkal kevesebb, mint amit az ez évi előrejelzések mutatnak. Amennyiben a gazdasági növekedés nem haladja meg vagy nem éri el a 4 százalékot, abban az esetben nem beszélhetünk arról, hogy a gazdaság élénkülne, hogy a beruházások növekednének akár a versenyszférában, akár az önkormányzati vagy az állami oldalon. Hiszen azok az elképzelések, amelyeket a költségvetési törvényjavaslatból megismerhettünk, nem azt igazolják vissza, hogy dübörög a gazdaság.
A foglalkoztatásban sajnos, évek óta az a jellemző, hogy Magyarországon változatlanul alacsony a munkában állóknak a száma, ezen belül is alacsony a nők foglalkoztatottsága: 100 dolgozóból 54 a férfi és 46 a nő. Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebb nő dolgozik, mint ahányan dolgozni szeretnének. De nemcsak a foglalkoztatással van probléma, hanem a kereseteknek az alakulásával is. Az egyik legfrissebb adat néhány szakmában mutatja be a férfiak és a nők keresete közötti különbségeket. Ilyen például, hogy az informatikus, hogyha férfi, akkor 357 ezer forintot keres, ha nő, akkor csak 307 ezer forintot; egy közgazdásznak, ha férfi, a keresete 362 ezer forint, a nőé pedig csak 312 ezer forint. De a hagyományosan női szakmának tekintett gyors- és gépírók között is a férfiak keresete 4 ezer forinttal meghaladja a nőkét - nem tudom, hogy itt a gyorsíró kollégáknál ez hogy alakul, de bizonyára itt sem különb a helyzet.
Nos, ha a keresetek alakulását és a foglalkoztatottság arányát tekintjük, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, amely az esélyegyenlőség és az esélyegyenlőségi program gazdája, mit kíván tenni ebben az ügyben. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat erre vonatkozóan nem sok támpontot ad sem azoknak, akik ez iránt érdeklődnek, sem pedig a szakmabélieknek. Ha megvizsgáljuk azt, hogy a foglalkoztatottságnak a lehetősége, a munkában állóknak a száma és aránya hogyan alakul országos szinten, akkor ugyanaz a tapasztalat, mint amiről már évek óta beszélünk: az országban jelentős a regionális különbség.
Ma Magyarországon a legnehezebb helyzetben az észak-magyarországi, a dél-magyarországi és az észak-alföldi régióban élő emberek vannak, mert az ott élő embereknek van a legkisebb esélyük arra, hogy el tudjanak helyezkedni, és a földrajzi, regionális különbségek nemcsak a munkába állás esélyeiben mutatkoznak meg, hanem a keresetekben is. Az előbb említettem néhány példát arra, hogy milyen aránytalan különbségek vannak a férfiak és a nők átlagkeresete között, de hogyha ezt földrajzilag tekintjük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy minél távolabb él valaki a fővárostól, minél messzebb lakik a megyeszékhelytől, annál alacsonyabb a keresete. Addig, amíg Budapesten jelentősen magasabb az átlagkereset, a fővárosi keresetekhez képest a vidéki keresetek, akár megyeszékhelyről, akár kisebb városról van szó, annak legkevesebb az egyharmadával alacsonyabbak.
(8.20)
Vajon segít-e a Munkaerő-piaci Alap a változásokban, legalábbis a pozitív irányú változásokban? Sajnos, azt kell megállapítanunk, hogy a Munkaerő-piaci Alap - amely jelentős bevételekkel rendelkezik, hiszen a tervezett bevétele 2008-ra közelíti a 400 milliárd forintot - kiadási oldalán az a szomorú helyzet, hogy a passzív ellátásokra, magyarul, a munkanélküli-segélyre és az önkormányzati segélyezésre megy el a kiadások közel 60-65 százaléka. Ez pedig ugyanazt jelzi, amit a bevezetőmben is említettem, hogy 2008-ban sem lesz kedvezőbb a helyzet azoknak, akik munkát keresnek.
2006-ra rendelkezésünkre áll a Központi Statisztikai Hivatal tényadata. A 2007. lezárt évről természetesen még nem tudunk beszélni. Nos, 2006-ban a munkanélküliség minden tizenharmadik családot érintett. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy azoknak a családoknak, ahol az egyik szülő, de különösen ha mind a két szülő munkanélküli, hihetetlenül nehéz körülmények között kell megélniük, hihetetlenül nehéz körülmények között kell a gyermeküket vagy gyermekeiket felnevelni, hiszen a munkanélküli-segély, amennyiben jogosult rá, csak átmeneti ideig segít, de ha utána nem tud elhelyezkedni, akkor továbbra is nemcsak hogy nehéz, hanem egyre nehezedő helyzetbe kerül, egyre kilátástalanabbá válik a helyzete. Ezen a jövő évi költségvetési törvényjavaslat sem látszik javítani, változtatni pozitív irányban. Ez a tendencia marad láthatóan jövőre is.
Nem hoznak változást a költségvetésben bemutatott tervezetek arra nézvést, hogy vajon a pályakezdő fiatalok helyzete a munkába állás tekintetében változik-e. A pályakezdő fiatalok száma minden évben a munkanélküliséget tekintve változatlan, gyakorlatilag minden ötödik fiatalnak azzal kell szembenéznie, hogy nem talál magának munkahelyet, nem talál magának megfelelő állást. Hogy ennek mi az oka? Nos, ennek természetesen több összetevője van, de az első és legfontosabb az, hogy nem talál a képzettségének megfelelő munkahelyet, és azért nem talál megfelelő munkahelyet, mert a munkahelyek száma nem gyarapszik. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legutolsó adatai szerint a bejelentett, meghirdetett betöltetlen álláshelyekre a munkanélküliek - vagy pontosabban: az új szabályok szerint az álláskeresők - számát tekintve 17 munkanélküli jut egyetlenegy meghirdetett álláshelyre.
Ez vajon kinek jó? Ez természetesen senkinek nem jó. Nem jó a munkavállalónak, nem jó az egyénnek, nem jó a családoknak, és nem jó a költségvetésnek sem. A családok a szociális válság kellős közepén egyre nehezebben küzdenek meg azért, hogy be tudják fizetni a lakásrezsit, hogy a gyermeknek meg tudják venni a tankönyveket, és a napi megélhetéshez szükséges élelmiszereket is meg tudják vásárolni. És természetesen nem jó a költségvetésnek sem, hiszen minél kevesebben dolgoznak, annál kevesebb járulékot fizetnek be, annál kevesebb a befizetett személyi jövedelemadó.
Ezen a helyzeten kellene változtatniuk nemcsak az adótörvényeknek, nemcsak az egészségügyi törvényeknek, hogy foglalkoztathatóvá tegyék a munkavállalókat - hiszen ez is egy meghirdetett cél volt -, hanem ezen kellene változtatniuk azoknak a gazdasági szabályozóknak is, amelyek elősegítik a munkahelyek teremtését. Az nem segíti a munkahelyek teremtését, hogy a Munkaerő-piaci Alapból mindössze 2 milliárd forintot fordítottak arra, hogy elősegítsék a mikro- és kisvállalkozások munkahely-teremtési programját, és ezzel több embernek tudjanak munkát adni, mert összesen körülbelül 560 munkahelyet tudtak létrehozni abból a 2 milliárd forintból, amit a hazai kisvállalkozások kaptak.
És nem utolsósorban jó lenne, ha a kormány az egyedi döntésekkel biztosított különlegesen nagy összegű támogatásoknak és adókedvezményeknek - mint amiket példának okáért a Hankook részére is biztosított - csak a felét adta volna oda támogatásként a hazai vállalkozásoknak, akkor nem lenne ilyen siralmas a helyzet. Ezen kellene változtatnia a benyújtott költségvetési törvényjavaslatnak, a gazdasági szabályozóknak, a foglalkoztatáspolitikának és az adótörvényeknek. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a benyújtott törvényjavaslatok, amelyek vitája már részben lezajlott, részben zajlik, nem ezt igazolják vissza. A választók újra csalódni fognak, mert a 2008. év nem hoz pozitív változást az életükben, ezért ez a költségvetési törvényjavaslat nem szolgálja sem a választók, sem a munkavállalók, sem a gyermekek, sem a pályakezdők életének a javítását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
