DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok után egy más területről szeretnék szólni. Magyarország súlyos gazdasági helyzete közismert. Ez az egyik oka annak - amint ezt a kormány többször is elismerte -, hogy a 2008. évi költségvetés rendkívül feszített, szerintünk, a Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint pedig egyenesen betarthatatlan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF-nek ez a véleménye nem egyszerűen egy ellenzéki politikai álláspont, hanem olyan, tényeken alapuló megállapítás, amely többek között az Állami Számvevőszék értékelését is figyelembe veszi. Egy adott költségvetésnek azonban nemcsak a gazdasági és pénzügyi korlátok szabnak határokat - esetünkben igen szűköseket -, de az is meghatározó, hogy e korlátokon belül milyen a költségvetés belső szerkezete, milyen súlypontjai vannak. Ezek a súlypontok pedig a mindenkori koalíció felfogását, értékrendjét is tükrözik, éppen úgy, mint azok az irányok, amelyek fájdalmasan hiányoznak belőle.
Tisztelt Országgyűlés! Sokan gondolják úgy, hogy a vita, a bírálat során ezen a költségvetésen is a saját pártjuk felfogását kellene számon kérniük. Ezt a hibát követném el én is, ha önök, a kormányoldal tisztelt képviselői helyett megpróbálnék magam vagy az MDF egy külön, mégoly vázlatos saját költségvetést is elkészíteni. Minthogy ez egyáltalában nem hasonlítana erre az előttünk fekvő költségvetésre, ezzel indokolhatnánk meg, hogy miért nem fogjuk azt támogatni. Nem teszem ezt, sokkal inkább egy konkrét javaslattal élek.
Egy ország költségvetése, amint azt a televíziós közvetítést nézők már pontosan tudják, mindig a kormány felelőssége. A kormánypártok szavazzák meg, miután ez az ő döntéseik nyomán formálódott ki. Ez tehát az önök költségvetése. Az azonban, amit föl szeretnék vetni, nem politikai kérdés, hanem minden állampolgár javát szolgálná; akkor is, ha az ÁSZ szerint, idézem, egyes szolgáltatások színvonala, volumene az oktatásban is visszaesett, és - idézem - a jövő megítélése itt is bizonytalan. Amiről szólni kívánok, egy fontos javaslat, olyan megfontolás, aminek a megvalósítását az Oktatási és Kulturális Minisztérium 631,3 milliárdosra tervezett költségvetésében érdemes volna komolyan megfontolni.
Tisztelt Országgyűlés! A médianevelés fontosságára gondolok. Arra, hogy ezzel az üggyel a költségvetésnek is érdemben kell foglalkoznia, arra, hogy ideje volna beindítani a nemzeti médianevelési stratégiai programot. Nem csupán azért, mert a kommersz és a bulvár, az erőszak és a durvaság lassan mindent elönt, ami minden normális országban elfogadhatatlan, hanem főként azért, mert a média mára a család, az iskola, sőt néha már az egyház szerepét is részben átvéve első számú szocializációs tényezővé vált. A média lát ugyanis el mindenkit, gyermekeket és felnőtteket egyaránt azokkal a képekkel, sőt gondolatokkal, amelyek döntően befolyásolják a valóságról alkotott elképzeléseket. A média szolgáltatja a történeti és a politikai folyamatokra vonatkozó ismeretek legnagyobb hányadát is. Ezért a média rendszeres felhasználása nélkül a közéletben való bármilyen részvétel is elképzelhetetlen, nem szólva az egyéb tájékozódásról.
Ám hiába néz valaki naponta négy óráig és két percig például televíziót, mint ahogyan átlagosan nálunk, ha nem érti meg, hogyan működik, mik a törvényszerűségei a médiának, mik a lélektani és technikai hatások titkai. Ha valaki mindezt nem érti és nem is ismeri, akkor kiszolgáltatottá válik, a média áldozatává lesz. Ez az áldozattá válás nemcsak azt jelenti, hogy még többet, még silányabb médiát fog fogyasztani, tehát a rabjává válik, és nem is csak azért, hogy a durvaság, az erőszak és egyéb hamis értékvilágok válhatnak saját normáivá, hanem főként azért, mert a saját életét, helyét és feladatát a társadalomban, a környező világot sem fogja majd jól megérteni.
És ha mindez így van, tisztelt Országgyűlés, akkor a médiaértést is tanítani kell. Tanítják, hiszen a médiaoktatás formálisan már az első Nemzeti alaptanterv követelményei között is ott van '96 óta, bevezetése a médiaműveltség, a média használatával kapcsolatos készségek, különösen az audiovizuális szövegértés fejlesztését szolgálta akkoriban. 2004 óta mozgókép- és médiaismeretet elvileg minden tanuló köteles tanulni, az erre fordítható idő azonban az általános iskolák legfelső osztályaiban mindössze minimum heti fél tanóra, a gimnáziumok felső évfolyamain pedig minimum heti egy tanóra, a szükséges heti kettő helyett.
Az Oktatási Minisztérium 2003-ban elfogadott és a középtávú fejlesztési koncepcióban is rögzített nemzeti médianevelési stratégiai terve kulcsfontosságúnak tartotta a médianevelést, ezen belül az iskolarendszerű médiaoktatás feladatait, kimondva, hogy szükséges a döntések és a források biztosítása és kimondva - ez az a kérdés, ezért hozom ide a költségvetési vitába -, hogy mindez az oktatáspolitika, sőt a kormányzati politika fontos feladata, tehát a források biztosítása. A tervben akkor szereplő mintegy 30 programra a minisztérium, a Magyar Mozgókép Alapítvány és az ORTT akkoriban összesen nagyjából 75 milliót fordított, a tárca azonban 2007-re már egyáltalában nem rendelkezett erre való forrással, mint ahogyan ma sem.
Ezért a Magyar Demokrata Fórum nevében a következőt javaslom. A szaktanárok diplomás, távoktatási formában történő képzéséhez, a tankönyvek és egyéb eszközök biztosításához, valamint a médiaoktatásról szóló programokhoz végre biztosítsa a költségvetés a forrásokat. Számításaink szerint ehhez évi mintegy 120 millió forintra van mindössze szükség.
Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy Magyarország mai európai relatív versenyelőnye végleg el ne vesszen a média oktatásában, szükséges még persze az is, hogy az iskola is megértse a média társadalmi szerepét és jelentőségét, működése módját, ha saját feladatait, benne a tananyagát és a módszertant is érteni akarja. Ehhez pedig képzés, oktatás, tanulás szükséges, szaktanárképzés és idő az iskolában is. Mindezt fedezné az említett 120 millió. A jogszabályi környezet ugyanis lényegében alkalmas minderre, kisebb módosítások és sokkal szigorúbb betartatás, ellenőrzés mellett.
Végül vissza a pénzhez: honnan teremtsük elő a forrást? A válasz viszonylag egyszerű: részben olyan pályázatok útján, mint amilyeneket az Európai Unió, a norvég, illetve az úgynevezett svájci alap kínál. Ehhez kéne hozzátenni a már említett költségvetési támogatást, olyan típusú kvótarendszerrel kiegészítve, mint amit a finn törvény ír elő, ami jól működik.
Arra nézve pedig, hogy ezt az összeget milyen csatornákon volna lehetséges a tényleges fejlesztésre szánni, új intézmények alapítása helyett az MDF három utat ajánl: a minisztérium Oktatási Hivatalát, a Magyar Mozgókép Alapítványt vagy az ORTT-t, esetleg e három valamilyen kombinációját, mindenesetre az ORTT szükséges újjászervezéséig az OKM és a Magyar Mozgókép Alapítvány együttműködését.
Tisztelt Országgyűlés! Diplomás médiatanár ma Magyarországon az iskolák 7 százalékában tanít. A médiát így-úgy oktató, oktatgató pedagógusok 60 százaléka alapszintű képzettséggel sem rendelkezik. A médiatankönyvek a szükséges korosztályoknak mindössze 15-20 százalékához jutnak el, leginkább a jobb anyagi helyzetű, értelmiségi családok gyermekeihez. Hiába érdeklődnek a diákok, de a képzésre beiratkozott pedagógusok is, mert miközben a tanulók pillanatok alatt elsajátítják az informatikai eszközök használatához szükséges alapokat, magának a médiának a kritikai - mert megértett, átértett - befogadására semmi esélyük. Ez ugyanis nem az informatika, hanem a médiaoktatás tárgya, feladata volna. Magyarán, nem elég fölszerelni az iskolákat számítógépekkel, ha nem értjük, hogy például az a média, az a tartalomszolgáltatás, amit ezek a gépek közvetítenek, hogyan működik.
(9.00)
Miután azonban a rendszerváltoztatás utáni tantervi reformok során a médiaoktatás már rég polgárjogot nyert, a szabályozásban Magyarországnak európai viszonylatban is jó lehetőségei vannak. Az MDF ezért azt kéri a kormánytól, hogy fontolja meg javaslatainkat, és vegye figyelembe ezeket a tárca költségvetésének végleges megállapításakor.
Sajnálom, hogy amikor mindezt elmondhattam, akkor az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselője… (Arató Gergely, a dr. Szabó Zoltán melletti helyről: Itt vagyok! - Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) Akkor viszont elnézést kérek, ha egy jelenlegi és egy volt államtitkár úr egymás mellett beszélget szakmai kérdésekről, az természetesen megbocsátható. Sajnálom, hogy amikor odapillantottam, nem láttam. Örülök, hogy itt van, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az MDF padsoraiban.)
