DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF
DR. PÁLINKÁS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetésről sokan elmondták összefoglaló véleményüket, volt, aki az egyensúly megteremtése költségvetésének nevezi. Azt gondolom, hogy ez elsősorban egy kemény megszorítás költségvetése, legalábbis az emberek, akiknek az életét az elkövetkezendő egy évben jelentős mértékben meghatározza ez a költségvetés, úgy érzik, hogy ez egy megszorító költségvetés, és az önök makrogazdasági számokkal való bűvészkedése nem nagyon hatja meg őket, amikor azt érzékelik, hogy az oktatásban, az egészségügyben munkahelyek sokasága szűnt meg és fog megszűnni, ha elfogadják ezt a költségvetést.
Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy ez a költségvetés nem következetes. Az ÁSZ megállapításai is világossá teszik azt, hogy továbbra is - azt kell mondjam: a magyar parlament utóbbi néhány évében szokásos módon - lobbiérdeket tükröz, vannak benne olyan tételek, amelyek kapcsán nehéz megmondani, hogy miért annyi és miért pont ott szerepel. A kapkodás is jellemző erre a költségvetésre, és ezek a megszorítások a 2002-től követett rossz és - engedjék meg, hogy az önök miniszterelnökét idézzem - hazug gazdaságpolitika következményei (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.), részben a gazdaságpolitikáé, részben azé a társadalompolitikáé, amiről az utóbbi években megint csak azt lehet elmondani, hogy kapkodó volt, nem voltak világos céljai, és továbbra is ez a kapkodás látszik ezen a költségvetésen.
Én a költségvetési törvényjavaslat három fejezetéről szeretnék beszélni. Az első fejezet az oktatási minisztérium költségvetése. A közoktatásban, ma már hallottunk róla, a normatívák csökkennek, nominálértékben csökkennek azok az összegek, és ez a kormány - és ha megszavazzák tisztelt képviselőtársaim, akkor ez a koalíció -, miközben szavakkal ünnepi alkalmakkor elmondja a tudás, az esélyteremtés fontosságát, eközben nem teremti meg, nyilvánvalóan nem teremti meg ennek az anyagi alapjait. Az önkormányzatok költségvetésére rátekintve azt látjuk, hogy ott sincs fedezet az önkormányzati iskolák fejlesztésére, következésképp az önkormányzatok, amelyek már most is lehetetlen helyzetben vannak, nem lesznek képesek iskoláik fenntartására. Ezzel a kormánynak az a szándéka, amellyel igyekszik mennél kevesebb iskolát működtetni Magyarországon, megvalósul. Nem hiszem, hogy az ilyen mamutiskolákba való beterelés akár a szakképzésben, akár a közoktatásban hasznára válna a magyar oktatásnak.
Ha a felsőoktatás költségvetésére ránézünk, jó sok tételt látunk benne - jól szétszabdalt költségvetés ez. A felsőoktatási intézmények soron a tavalyi 184 milliárdról 191 milliárdra emelkedik a költségvetési támogatás. Ez a, ha jól nézzük - pontosan kiszámolják képviselőtársaim, akik előveszik a kalkulátorukat, biztos pontosabb adatot tudnak mondani -, körülbelül 3 százalékos növekedés a felsőoktatásban nyilvánvalóan nem elegendő még a dologi kiadások fedezetére sem. Aki járt már önök közül felsőoktatási intézményben - néhány képviselőtársam még tanít is néhány felsőoktatási intézményben -, tudja azt, hogy a felsőoktatási intézmények működése nagyon kifeszített. Ez a kifeszített működés azt jelenti, hogy a költségvetés a bérekre talán fedezetet ad - nagyon sok intézménynél még a bérekre sem -, a dologi kiadásokra pedig gyakorlatilag nincs pénzük a felsőoktatási intézményeknek, és ezen ez a költségvetés sem változtat.
A dologi kiadások meredek növekedését nem követi a költségvetés; a bérek meredek emelkedésével nem mondom, hogy nem követi, mert a bérek nem emelkednek. Önök 2002-ben minden harmadik mondatukban elmondták az 50 százalékos béremelést. Hogyha rátekintenek az idősorokra, akkor látják, hogy a felsőoktatásban 2004 óta nem emelkedik a bér, és ez a költségvetési törvényjavaslat sem tartalmaz semmi fedezetet a felsőoktatásban a bérek növelésére.
A diákok számáról ma már vitáztunk itt a parlamentben. Természetes dolog az a nagy növekedés, amely a '90-es évek elején bekövetkezett, hiszen a '80-as években nagyon sokan nem jutottak be felsőoktatási intézménybe, ez kompenzálódott a '90-es évek elején. Ilyen nagy méretű növekedést senki nem vár. De olyan nagy mértékű csökkentés sem indokolt, amelyet a költségvetésben megfogalmaznak és hozzáteszem, amelyet a szaktörvényekben is megfogalmaznak - a költségvetés ezt csak követi -, hiszen az idei felvételi rendszer jelentős mértékben csökkentette a felvehető hallgatók számát. Különösen a Budapesten kívüli intézmények esetében csökkentette, ami továbbra is azt a társadalompolitikai elképzelését - ha van ilyen - tükrözi a koalíciónak, hogy a vidéki intézményeket mennél nehezebb helyzetbe hozza. Ha nem lesznek a vidéki városokban felsőoktatási intézmények, akkor haladunk azon az úton, amelyet a kistelepüléseknél az iskolákkal kezdtek el, amelyet a nagyobb településeken a középiskolákkal és ugyanezen településeken a felsőoktatási intézményekkel folytatnak.
Ha megnézik a felsőoktatás költségvetését, a felsőoktatásban a tudományos munkára szereplő összeg nevetséges, régóta látjuk, hogy - ha jól emlékszem - 160 vagy 240 millió forint szerepel a magyar felsőoktatásban tudományos munkára. A magyarázatot természetesen már hallom előre: az oktatók bérében benne van az is, hogy tudományos munkát végezzenek.
(11.20)
Ez így van, de nincsenek meg hozzá a feltételek. Ma Magyarországon a felsőoktatási intézmények többségében a kutatás-fejlesztés infrastrukturális feltételei nincsenek meg, és nincsenek források arra, hogy az infrastrukturális feltételeket - magyarul: gépeket, műszereket - megvegyék és beszerezzék.
Szerepel a felsőoktatás költségvetésében egy egyelőre csak 5,6 milliárd forintos összeg, amely az úgynevezett PPP-beruházások támogatására, vagy másképpen fogalmazva, azon cégek profitjának a biztosítására szolgál, amelyek megépítették ezeket a kollégiumokat és oktatási épületeket. Az országot járja most az Oktatási és Kulturális Minisztérium, és szép színes lapokat osztogatnak a diákoknak - úgy vettem észre, nagy sikerük nincs vele -, “Többet ésszel” a címe, és elmondja nekik, hogy sokkal többet kapnak, mint gondolnák. Azt, hogy a befizetett tandíjjal miért kapnak többet, mint gondolnák, nehéz megmondani, de nem is ezt a brosúrát akarom bírálni, csak megjegyezném, azt mondja, hogy milyen nagyszerűen felújították a PPP-konstrukcióban ezeket a kollégiumokat. Nem tudom, tudják-e képviselőtársaim, hogy mennyi ma egy átlagos kollégiumi díj, és mennyi lesz a következő évben. Ma ez körülbelül harminc-egynéhány ezer forint, ami 50 ezer forint körülire változik a PPP-beruházások miatt, mert azok a beruházók, akik ebbe pénzt fektettek, akarják a profitjukat. (Kovács Tibor: És az albérlet mennyibe kerül?) Az albérlet, képviselőtársam, ennél sokkal kevesebbe kerül. (Derültség az MSZP soraiban.) Debrecenben egy kétszobás lakást körülbelül 50 ezer forintért lehet bérelni, és abban két vagy három hallgató jobb körülmények között lakik, mint az önök által épített hotelekben, amelyek elsősorban arra szolgálnak, hogy a beruházónak megtérüljön a költsége.
A következő fejezet, amiről szeretnék néhány szót mondani, a Gazdasági Minisztérium fejezete, ebben szerepel ugyanis a kutatás-fejlesztés. Itt van egy jó hír. Az úgynevezett Kutatási, Technológiai és Innovációs Alap az idén nagyobb összeggel gazdálkodhat, mint tavaly. A tavalyi gazdálkodásával nem voltunk túlzottan megelégedve, amikor a bizottsági ülésen tárgyaltuk, hogy a pénzt hogyan és mire költötték el. Remélhetőleg az idei felhasználása ennek a pénznek sokkal jobb és áttekinthetőbb lesz, mint volt tavaly.
Ugyanakkor ez a jelentős összeg - amely 46 vagy 56 milliárd forint, függően attól, hogy beleszámoljuk-e a külföldi kötelezettségeinket - Magyarországon a fejlesztések egyik fontos alapja. De ha megnézzük a költségvetésnek egy másik fejezetét, a Magyar Tudományos Akadémia költségvetését, azt látjuk, hogy lényegében nem változik, 1 milliárd forinttal nő, 37 milliárdról 38 milliárdra, ugyanakkor belső struktúráját tekintve a kutatóintézeteknél - sem a társadalomtudományi kutatóintézeteknél, sem az élettudományi kutatóintézeteknél, sem az élettelen természettel foglalkozó kutatóintézeteknél - egy fillérrel sem nő ezen intézmények támogatása, és egyetlen fillér sincs az Akadémia költségvetésében gépek, műszerek beszerzésére, beruházásra, azaz a működés feltételeit az akadémiai kutatóintézetekben alig vagy nehezen tudják megvalósítani.
Ugyanakkor az Akadémia költségvetési fejezetében szerepel a tudományos kutatási alapprogram költségvetése. Ezt a Pénzügyminisztériumnak, a Gazdasági Minisztériumnak, de az Oktatási Minisztériumnak sem tudtam már több éve elmondani, hogy ez az az alap, amely Magyarországon a kutatásokat a legvilágosabb, áttekinthető, nemzetközileg elfogadott módon támogatja. Ezen a soron mindössze 5 milliárd forint szerepel. Államtitkár úr, 2002-ben ez még 7 milliárd forint volt, mára ennek 12-13 milliárd forintnak kellene lennie ahhoz, hogy Magyarországon erőteljes kutatások folyhassanak.
Ugyanakkor az Oktatási és Kulturális Minisztérium költségvetésében látok egy lazán odavetett sort: 4 milliárd forint a reneszánsz programokra. Hogy ez mi, azt a költségvetés nem részletezi. Azt gondolom, hogy fontos a magyar reneszánsz megünneplése, de talán sokkal fontosabb az, hogy Magyarországon azok az intézmények, amelyek mégiscsak a jövőnket készítik elő a kutatásaikkal, élni, működni tudjanak. Ezért tisztelettel azt javaslom a Pénzügyminisztériumnak, hogy a költségvetés általános vitája során a fejezetek közötti átcsoportosításban tegye meg, hogy ebből a 4 milliárd forintból 1 milliárd forintot átcsoportosít a magyarországi kutatások-fejlesztések támogatására.
A költségvetésben van még egy fejezet, amiről szólnom kell, és ez a nemzeti fejlesztésekkel, az uniós fejlesztésekkel foglalkozó fejezet. Ebben a fejezetben is szerepelnek oktatási, kutatási, fejlesztési források. Az egész azonban teljességgel összehangolatlannak tűnik, nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz. Az történik majd, hogy elindul egy fejlesztés, mondjuk, Szegeden, amelyet megpróbálnak öt pályázatból összerakni, az öt pályázatból, tegyük föl, háromban nyernek, mert nagyon jók, kettőben meg nem nyernek, és ilyen módon lesz egy torzó. Ez a fejlesztési terv különböző emberek felügyelete alá kerül, a pénzosztó körök természetesen részben átfednek, részben különbözőek. Mindenesetre azzal, hogy ezeket a forrásokat ilyen módon szétdarabolták, nagyon nagy a veszélye annak, hogy ezekből a fejlesztésekből nem lesz semmi, mert ha elnyeri a támogatást az infrastruktúrára, de nem nyeri el a működésre, akkor lesz egy félig kész programja, vagy lesz működési támogatása, de nem lesz a programot miből végrehajtani. Ezért azt gondolom, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél lévő forrásokat az egyéb kutatási-fejlesztési forrásokkal valamilyen módon össze kell hangolni. A legjobb természetesen az lenne, ha lenne Magyarországon egy, a kutatásokért-fejlesztésekért felelős minisztérium, de ez nincs, és önök ezt nyilván nem tudják megcsinálni a költségvetés lezárásának végéig. De olyan ország sincs - legalábbis az európai országokat átnézve nem találtam ilyet -, amelynek az éves költségvetéséből nem derül ki, hogy mennyit szán a lisszaboni stratégiától kezdve egyébként a különböző államfői és miniszteri találkozókon oly sokszor hangoztatott tudásalapú társadalom megteremtésére, a kutatásokra és fejlesztésekre.
Mi ezt a költségvetést nem fogjuk megszavazni - ezzel nem mondok önöknek újat -, azt azonban kérjük, hogy a javaslatainkat, amelyek arra irányulnak, hogy ez az országot nehéz helyzetbe hozó költségvetés kevésbé hozza nehéz helyzetbe az országot, támogassák.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(11.30)
