GAZDA LÁSZLÓ
GAZDA LÁSZLÓ
GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A 2007-2010-es időszak költségvetési politikáját készítők, irányítók és végrehajtók nincsenek és nem lesznek irigylésre méltó helyzetben. Ezt sejtettük 2002 őszén, a pedagógus- és orvosbéremeléseket követően, amikor kiderült, hogy a gazdasági növekedés képtelen kinőni azokat a terheket, amelyeket a költségvetés a száznapos program keretében nagy parlamenti egyetértéssel magára vállalt, éreztük a 2005-2006-os évek táján, amikor a több mint 30 százalékos reálbér- és nyugdíjnövekedés áldásos hatásai jelentkeztek, de hogy milyen szűk a mozgástér, és hogy a költségvetési politikát milyen összetett és ellentétes irányba ható erők határozzák meg, azt a 2006. évi decemberi konvergenciaprogram óta tudjuk.
Egyensúlyra törekvés, stabilitás, kiszámíthatóság, nem egy-két évre, nem választási ciklusokra, hanem hosszú távra - ez szolgálhatja az ország érdekeit. Ebből a szempontból a 2007-es év az átmenet éve volt, és a szigorú költségvetési politika hozta az eredményeket, azokat is, amelyeket - reálbércsökkentés, áremelkedések, magasabb infláció - a bőrünkön érzünk, és azokat is, például az államháztartási hiány csökkenése, amelyek megalapozhatják, hogy az átmenet után bekövetkezzék a fordulat, amely növekedést, fejlesztést, fejlődést, gyarapodást jelenthet Magyarország számára.
Számos képviselőtársammal együtt úgy gondolom, hogy a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslata általános vitára alkalmas, a vita során, közben, után módosító javaslatokkal jobbá, hatékonyabbá tehető, és elfogadásra javaslom. Kellő szigorúsággal végig kell menni azon az úton, amelyen a 2007-es költségvetéssel elindultunk; a fő irányok jók, lazítani még a választások közeledtével és kedvéért sem szabad.
Az Állami Számvevőszék által elkészített értékelő tanulmány a törvényjavaslat makrogazdasági megalapozottságának néhány összefüggéséről igen értékes segítséget adott számomra, különösen a kockázatelemzése. Sajnos, a mai kockázatok tekintélyes része politikafüggő, gyökerei visszanyúlnak a rendszerváltás utáni első parlamenti ciklus törvényhozási munkájának gyermekbetegségeihez, és ezt nem is fogjuk egykönnyen meghaladni.
Csak az önkormányzatokkal szeretnék foglalkozni. Az önkormányzati rendszerben rejlő kockázatok valóban nagyok, néha számunkra elképzelhetetlenül nagyok. A területi egyenlőtlenség, a mai szétaprózódott települési önkormányzati struktúra valóságos középszint nélkül nem tud a vidék romló vagy viszonylagosan romló gazdasági helyzetén változtatni, a vidék érdekérvényesítési pozíciói folyamatosan romlanak. Az Állami Számvevőszék elemzésének sajnos, minden sora igaz. Az önkormányzati rendszer lassan feléli tartalékait, az értékesíthető vagyon elfogyóban van, az önkormányzatok forráshiánnyal küzdenek, alulfinanszírozottak, és az, hogy fenntartható struktúrákat kell és kellene létrehozni, működtetni, többségüknek még nem sikerül. Már nemcsak a fejlesztési célú eladósodás és a rejtett, esetleg saját cégeiken keresztüli hitelfelvételek jelenthetik a kockázatot a nagyobb önkormányzatoknál, hanem a működési hiteleik is.
(8.50)
A forrásszabályozás, az önkormányzatok kötelezettségeinek újraszabályozása, a forráshiányos kis önkormányzatok egyszeri konszolidációja, a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatásával kapcsolatos eszközrendszer újragondolása sürgető és majdhogynem azonnal megoldandó feladat.
A szociális törvény módosítása során indokolt - a vidéket járva tapasztalom ezt - nagyságrendi különbséget tenni a munkajövedelmek és szociális juttatások között, indokolt a finanszírozási rendszerben, az elszámolhatóságban az önkormányzati önállóságot növelni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
