KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER
KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Sok kérdésben vitánk van olykor a Fidesszel, egy dologban viszont biztosan nincsen, ez az oktatáspolitika mai problémájának megítélése. Amit itt Pokorni Zoltán elmondott, ehhez tulajdonképpen hozzátenni mi sem tudnánk, legfeljebb egy-két érvvel még alátámasztani az általa elmondottakat. Például államtitkár úrnak ajánlom figyelmébe, hogy az elmúlt héten szavazott a parlament arról, hogy a 22 kötelező tanítási órát továbbra is 22-nek tartjuk, és nem a Pedagógusok Szakszervezete, a PDSZ által kért 20 órát. Hogy ennek mi a következménye?
Államtitkár úr is nyilván tisztában van vele, hogy 22 kötelező tanítási órát úgy nem lehet kiadni, hogy az csak 22, hanem az általában 23-24, sőt az én ismereteim szerint ma sok iskolában a maximum óraszámon, tehát a 28 óra körüli számon oktatnak pedagógusok, ráadásul - én egyszer ezt már itt egy napirend előtti felszólalásban vagy azonnali kérdésben önnek elmondtam - olyan osztályokban, amelyek nem a maximum, hanem az azt meghaladó osztálylétszámokkal bírnak. Konkrét példát sokat tudnék mondani, hogy 26-27 órában oktatnak, mondjuk, első osztályban 30-32-33 gyereket, az engedélyezett 26-tal szemben. Aki azt gondolja, hogy ez az osztálylétszám egy első osztályban - ahol én is a problémák gyökerét érzem, és azt vallom magam is, hogy igazából az elsős tanító nénit kellene talán a világon a legjobban megfizetni, már a jó tanító nénit, aki képes a gyerekeket elindítani ezen az életpályán -; nos, ha ez a dolog úgy áll, ahogy ma áll, akkor lehet itt mindenféle számot mondanunk, ez a helyzet nem javulni, hanem sokkal inkább romlani fog.
Ezt én már jeleztem önnek, önöknek napirend előtt, írásbeli kérdés kapcsán. Úgy látom, hogy ezzel a helyzettel érdemben nem foglalkoznak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Erre még vissza fogok térni egy következő kétperces hozzászólásban.
