LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy éves költségvetés nem áll önmagában, körülveszi a nemzetgazdaság egésze, hiszen a költségvetés annak 50-60 százaléka, vagyis a nemzetgazdaság egészére vetített hatása rendkívül jelentős. Megelőzte az előző évi zárszámadás, amit az ÁSZ elnökének nyilatkozata szerint nem lett volna szabad jóváhagyni; ő csak azért javasolta, hogy a 2008-as költségvetésnek szabad útja legyen. Ez önmagában elképesztő, hiszen egy kis cég éves mérlegét olyan szigorú szabályok szerint kell elkészíteni, amiben olyan hiányosságok és hiányzó százmilliárdok, mint amiket az ÁSZ elnöke felvetett, elképzelhetetlenek. Megelőzték az év közbeni módosítások, benne rejlik az a nagyfokú szabadosság, ahogyan a szocialista-szabad demokrata állam az adófizetők pénzével bánt, bánik. Mindez rendkívüli megszorítások közepette, amikor öngondoskodásról beszél a szabad demokrata képviselő asszony Geberle Erzsébet egy olyan társadalom esetében, amely nagy tömegeiben eddig sem volt képes az öngondoskodásra, ezután még kevésbe.
Ez a költségvetés környezetének egyik oldala. A másik oldala a konvergenciaprogram, amely forráskivonásokat jelent nagy rendszerekben, az egészségügyben, az oktatásban. Mindkét szorítás, nyomás a mai kormányzat működésének, mulasztásainak, hazugságainak a következménye. A mai kormányzat alatt a teljes szocialista ötven évet értem a jogfolytonosság miatt, hiszen ez a 2008-as költségvetés sajnos ettől az időtől sem vonatkoztatható el, hiszen az államadósság sokkal többet nőtt az önök néhány éve alatt, mint a teljes Kádár-korban; 1000 milliárd forint csak a kamatra fordítandó összeg.
Ez a kettős szorítás, nyomás kétféle magatartást eredményezhet. A nyomást óriási felületen teríti szét, mindenkire juttat valamit a csökkentésből, hiányból, megszorításokból, vagy pedig olyan szilárd pillérekre támaszkodik, amelyek a terheket elviselni képesek, és ugyanakkor a leginkább kedvezményezettjei is a költségvetésnek. Vagyis a szilárd pillérek azok lehetnek, ahol a bevétel és a kiadás egyensúlya, egysége leginkább, legpregnánsabban jelenhet meg.
Mik lehetnek a szilárd pillérek? A gazdaságélénkítés, az erős önkormányzatok és a teherviselésre képes családok. Ma mit látunk? Mind a három lehetséges pillér hihetetlenül elgyengült, és ez a költségvetés ezt csak tovább fokozza. A gazdaság a kis- és középvállalkozási szektorban egyre gyengébb és gyengül, ezt jelzik a csődök, a szüneteltetések, a gazdasági aktivitás visszahúzódása. Az önkormányzatokat érinti közvetlenül és közvetve a számtalan megszorítás, a családok egyre nehezebb helyzetben vannak, például az áramár emelkedése egészen biztosan többszöröse lesz az inflációnak, igen jelentősen csökken a gázár- és távhő-kompenzáció, ez pedig a lakótelepeken élőket sújtja leginkább.
Ilyen helyzetben milyen viselkedést várunk el egy állami költségvetéstől? A hihetetlen takarékosságot, a luxusberuházások radikális visszafogását, minden forint hihetetlenül hatékony és az emberek számára hatékony felhasználását - és nem az állam intézményei számára, bár ez sem ártana. A takarékosság nem azonos a megszorításokkal, hanem azt kéne hogy jelentse, hogy az állam ebben az időszakban nem vagy lényegesen kevesebbet költ önmagára. Ilyen helyzetben egy fillért sem szabad költeni kormányzati negyedre, aminek a kétségessége egyre nyilvánvalóbb. Számon kell kérni szigorúan a Fővárosi Önkormányzaton, hogyan lehet az, hogy a 4-es metró százmilliárdokkal lépi túl az eredetileg tervezettet akkor, amikor egy mai hír szerint 38 vasúti szárnyvonal, 2 ezer kilométernyi vasútvonal bezárása mindössze 6-9 milliárdos megtakarítással járhat.
A hatékonyság mit jelent a mi olvasatunkban? Például az autópálya-építések rendkívül szoros, minden részletre kiterjedő elszámoltatását, a kisajátításoktól a pályáztatásokon keresztül minden munkafázis rendkívül szoros és rigorózus ellenőrzéséig. Úgy tűnik, ez ma hiányzik, és rossz hírek keringenek nap mint nap ebből az irányból. A hatékonyság azt jelenti, hogy ne kétes tanulmányokra, szakvéleményekre, szakvélemények újraírására, az önök holdudvarának juttassanak százmilliókat, hanem az emberek közötti programokat, a szolidaritást, a gyermekvállalást, a közösségépítést biztosító programokat támogassuk elsősorban. Ma a közösségi házak az én kerületemben is, Újpalotán, Rákospalotán, Pestújhelyen is olyan programokat kénytelenek befogadni gazdasági okokból, amelyek egyre távolabb vannak a közösségi élet gerjesztésétől egy egyébként atomizálódó, magába fordult társadalomban.
A hatékonyság azt jelenti, hogy például az iparosított technológiával épült lakásállomány felújítására fordítandó mindössze tízmilliárd forint olyan módon hasznosuljon, hogy az energiahatékonyságot az eddiginél sokkal szigorúbban vizsgálják, kérik számon. Ez már szerepel az önök költségvetésében szó szerint, ez viszont a tavaszi interpellációnk hatása. Akkor jeleztük, hogy az állami és önkormányzati forrásokat, a lakossági erőfeszítéseket az egyes családok és a nemzetgazdaság egésze szempontjából rendkívül kis hatásfokkal hasznosítja a kormányzat azért, mert nincs ellenőrzés, nincsen szigorú számadás egy program minden mozzanatáról.
Más: egymilliárdot szán a költségvetés a kábítószer-fogyasztás megelőzésével kapcsolatos feladatokra. Mikor hatékony ennek a pénznek az elköltése? Akkor, ha az Újpalotán éjszaka csellengő fiatalokat érik el, és nem az iskolákban tartanak olyan tájékoztatókat, amelyek inkább felkeltik az érdeklődést a kábítószer-fogyasztás iránt; akkor, ha a lakótelepi körzeti megbízottakat készítik fel erre a feladatra, és így a helyi rendőrség nem hivatkozhat arra, hogy ez fővárosi feladat, nekik nincsen hatáskörük. Ezek kiragadott példák, mindben a hatékonyság, a célszerűség, az emberközeliség érvényesítésére helyeztem a hangsúlyt. Ezek az alapvető igények, elvek nem érvényesülnek a 2008. évi költségvetésben, ezért azt nem tudjuk elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
