BECSEY ZSOLT
BECSEY ZSOLT
BECSEY ZSOLT (Európai Néppárt - Európai Demokraták): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselők! Természetesen vannak pozitívumok is most a költségvetési tendenciában, az első az, hogy végre sikerült nagyjából eltalálni egy tendenciát. Tehát nem azt mondjuk a konvergenciaprogramban, hogy valami csökkenni fog - például a deficit - és utána nő, nem azt mondjuk, hogy az infláció csökkenni fog, hanem utána nő. Tehát azt lehet mondani, hogy most már megindultunk az adatszolgáltatás és főleg az ígéretek szempontjából Bizánctól valahova Európa felé. Ez mindenképp már pozitív iránynak tekinthető.
Az is pozitív iránynak tekinthető - megítélésem szerint -, hogy javul a külső egyensúly. Igaz, hogy ez - mint az őszödi beszéd óta tudjuk - a világgazdaság és az európai gazdaság kedvező konjunktúrájával is magyarázható, amely most már lassan persze véges lesz, tehát erre nem hagyatkozhatunk, és annak is köszönhető, hogy a külső finanszírozási kötelezettségek csökkennek, hiszen beindul az EU-pénzek vélhető beáramlása a jövő év közepétől. Ez pozitív tendencia.
Pozitív tendencia az is, hogy megindult a fehéredés. Szerintem azzal csak egyet lehet érteni, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem szigorúbb kell hogy legyen, mind a foglalkoztatások kifehérítése terén, de van egy fontos szempont, amire szeretném felhívni a figyelmet. A magyar költségvetés szempontjából is lényeges üzenete az, hogy az áfacsalásokat kizárjuk. Európában csak a határon átnyúló áfacsalások - a magyar biztos szerint - 200-300 milliárdra tehetők, ez ellen mindenkinek fel kell lépnie, és le kell sújtani azokra, akik áfacsalást végeznek, akár juhász az illető, akár európai képviselő, vagy főleg, ha pénzügyminiszter.
Megjegyzéseim ebben a vonatkozásban a következők lennének a költségvetéshez. Az egyik az, hogy nyilván a fűnyíróelv szerint itt most csökkent az államháztartás hiánya, de nem látom a strukturális kibontakozást, nem látom igazándiból a kitörési pontokat. Ugye, Európában beszélünk az élelmiszerár-emelkedések adta nagy mezőgazdasági lehetőségekről, ezt egyelőre nem igazán tudtam látni. Azt sem látom a konvergenciaprogram szempontjából, hogy mitől fognak a turbómotorok 2009-től beindulni. Megígértük, hogy 2009-től itt 4 százalék feletti gazdasági növekedésünk lesz, nem látom azt a beruházási hányadot, amely ehhez hozzájárul.
A következő problémám az infláció. Ugye, állandóan alultervezzük az inflációt. Van ennek belső oka is, amelyet itt a Házban kell megoldani, az, hogy az ezáltal bejövő pluszjövedelemmel kontrollálatlanul, felhatalmazás nélkül mit kezdünk. Nem is ezt emelném ki, hanem azt, hogy ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az Európai Unió eurózónájához, ahhoz, hogy a kamatokat csökkenteni tudjuk, ahhoz, hogy a hitelességet visszakapjuk, az infláció tervezése és ennek betartása nagyon-nagyon lényeges lenne. Ezért is tartom fontosnak, hogy ha kell, akkor nemzeti minimum jöjjön létre arra, hogy milyen hosszú távú antiinflációs politikát hajtunk végre gazdasági növekedés kontra bérnövekedés ügyben. Ebben legyen a két fél között egy hosszú távú megállapodás, mert ez tarthatatlan, ami ebben az ügyben folyik.
Látom, hogy a szociális támogatásokat igen erősen vágja a kormány, a gáz- és távhőügyeknél is csökkenti a kompenzációt. Sokszor el szoktam mondani, hogy hihetetlen bürokráciát hozunk létre; 600-as BMW-vel járó emberek veszik fel ezeket a támogatásokat a minimálbér miatt. Megfontolandónak tartom, hogy egyszer már vegyünk egy mély lélegzetet, és a kedvezményes áfakulcsba helyezve ezeket a dolgokat, kizárjuk a bürokráciát és ezeket a folyamatos visszaéléseket.
Továbbra sem látok előrelépést az állami vállalatok finanszírozása terén. Egy fekete lyukba öntjük a pénzt - MÁV, BKV -, senki nem tudja igazándiból, hogy itt mi történik, milyen restrukturációs vagy kibontakozási programok vannak, majd kimegyünk Brüsszelbe, és hallgatom a gazdasági bizottságban, hogy már megint nem jött össze, beleöltük a pénzt, fogalmunk sincs, hogy a menedzsment mire hozta ki. Azért egyszer el kellene már abban is indulni, hogy a közlekedési közszolgáltatásoknál az állam mint megrendelő és a nagyvállalatok között már létrejöjjön egy átlátható, transzparens, tehát nem állami támogatásnak, hanem kompenzációnak nevezett közszolgáltatási szerződés. A jelenlegi zavaros helyzet, hogy mindig valamit kialkudoznak az illetékes nagyvállalati káderek a költségvetéstől, hosszú távon nem igazán fenntartható.
Újabb fekete lyuknak tűnik nekem az önkormányzatok finanszírozása. Kicsit az az érzésem, hogy miközben a nagy államháztartási rendszerekben így vagy úgy, vérrel-könnyel egyensúlyokat hoznak létre, aközben az önkormányzatok felé nyomjuk ki az államháztartási hiányt, kezdjenek vele, amit akarnak. Rémítő azt látni, hogyan nő az eladósodottságuk, rémítő azt látni, hogy működési hiteleket vesznek fel, és azt is, hogy kötvénykibocsátásokkal kell hogy finanszírozzák saját magukat. Ez szerintem hosszú távon nem fenntartható, és ezért az önkormányzatiság megerősítése szükséges.
Nem tudom, mennyire járul hozzá ahhoz az európai összproblémához ez a költségvetés, hogy a régiók felzárkózzanak. A jelenlegi negyedik kohéziós jelentés szerint a 3-4 legelmaradottabb magyar régió semmivel nem tudott igazándiból felzárkózni az Európai Unióhoz, és ezt nem lehet csak a strukturális alapokra költeni. A falvak is tönkremennek, a régiók leszakadnak, egyre nagyobb lesz az olló idehaza.
(9.30)
Végül hadd mondjam azt, az nem elég, hogy 2009-re azt ígérjük, 3 százalék alá kerül a költségvetés hiánya, és akkor kikerülünk a túlzott deficiteljárásból, egyébként utolsónak Európában. Azt gondolom, 2011-2012-ig kellene megint csak egy nemzeti minimumként egy olyan megállapodást kötni, ami a nullszaldós költségvetés helyreállítását tűzi ki célul. Csak akkor tudunk hitelességet adni annak a programunknak, amely körülbelül erre az időre az eurózónába való belépésünket valószínűsíti.
Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az ellenzéki oldalon.)
