DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha keményen és elfogultan fogalmaznék, akkor azt mondhatnám erre a költségvetésre, hogy csapnivaló. De én szeretek árnyaltabban és szelídebben fogalmazni, ezért summázva azt mondhatom a költségvetésre, hogy alkalmatlan. Alkalmatlan az ország romló állapotának megállítására, alkalmatlan főleg a vidéken lévő oktatási problémák, kisiskolák, kultúra problémáinak a megoldására és kezelésére. Az önkormányzatokról nem is beszélek, mert Kovács Zoltán képviselőtársam elég hosszan ecsetelte az önkormányzatok sanyarú helyzetét.
Úgy gondolom, hogy ez az alkalmatlanság 2008-ra, 2009-re is át fog húzódni, és szakemberek szerint ez a költségvetés a konvergenciaprogram teljesítésére irányuló kísérlet. A konvergenciaprogram, mint tudjuk, egy szükséges rossz, de egy olyan szükséges rossz, ami nem szentírás, amit lehet alakítani, és ha a konvergenciaprogramot kiszolgáló költségvetésen alakítanánk, akkor az bizonyára hasznos lenne a társadalom és az ország szempontjából. Ez a költségvetés alkalmatlan az úgynevezett falurombolás megállítására is, de ha diagnózist mondok, akkor az orvosi, nálam állatorvosi gondolkodáshoz hozzátartozik a kórelőzmény is. A diagnózisnak az okát, a jelenlegi problémák okát kellene egy kicsit feltárni. Bátorít engem Keller képviselőtársam felszólalása arra, hogy egy kicsit tekintsek vissza a múltba, hiszen ő is közös felelősségről és közös múltról beszélt.
Nem kívánok túl messze visszamenni, csupán a jelenlegi - főleg a mezőgazdaságot kiragadva a vidék problémáiból -, a mezőgazdaság jelenlegi gondjainak néhány okát szeretném megemlíteni. Emlékezzünk 2003-ra például, amikor a tejágazat romlása megkezdődött. Hogyan? A Tejtermék Tanács és a minisztérium közötti megállapodás egyoldalú felrúgásával kezdődött már akkor a tejágazat gondtömege. Azután gondoljunk vissza 2004-re, amikor 100 milliárd forintot vett el a költségvetés az agrárágazattól. Nem én mondtam ezt akkor csupán, hanem például a kormányhoz közel álló MOSZ számításai is ezt igazolták, hiszen az akkori törvényeink szerint 100 milliárddal kellett volna többet kapni egy olyan helyzetben, amikor az utolsó pillanatokat éltük az uniós csatlakozás előtt a mezőgazdaság felzárkóztatása érdekében. Emlékezzenek képviselőtársaim, mint ellenzéki képviselő, még Medgyessy miniszterelnök úrhoz is elmentem, aki - dicséretére legyen mondva - nagyon gyorsan fogadott, csak éppen pénzt nem adott, amikor kértem az ágazat részére.
Emlékezzenek arra, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézet szakemberei - bár az agráriusok emlékeznek erre bizonyára - elénk adták az anyagot, hogy amennyiben nem történik valami komoly megelőző intézkedés, akkor a tej-, a baromfi- és a sertéságazat az uniós csatlakozás után nagyon sanyarú állapotba kerül. Nem volt nehéz megjósolni, de sajnos, a jóslat beteljesedett. Mi kellett volna? Az a bizonyos 100 milliárd forintos tőkejuttatás, amelyet a miniszter úr, az akkori miniszter úr is megígért egy meghallgatás során, amiből aztán nem lett semmi, némi kedvezményes hitel váltotta fel.
Valóban ma viszont ott tartunk, hogy a nemzeti beavatkozás korlátozott mértékű a mezőgazdaság vonatkozásában, hiszen kötnek az uniós rendelkezések és szabályok. De azért az ilyen körülmények között is érthetetlen, hogy a költségvetésben miért szerepel ismét a földalapú támogatás nemzeti kiegészítéseként csupán 78 milliárd forint. Miért válik gyakorlattá az, hogy 25 milliárddal megrövidítjük a földalapú támogatást? Hiszen éppen a szocialista frakció javaslatára született ebben a Házban 2004-ben országgyűlési határozat arról, hogy a mindenkori költségvetés köteles ezt a 30 százalékos kiegészítést biztosítani. Az agráriumban dolgozók tudják, hogy miről beszélek. Már az elmúlt évben sem biztosította. Erről komoly vitákat folytattunk. Kérdezem, hogy most miért hiányzik a 25 milliárd forint. Vajon most is az intervenciós betárolásra kell a pénz, a nem létező gabona betárolására? Vagy ismét árfolyamprobléma van? Vagy hová kerül ez a 25 milliárd forint? De mindegy, akárhová kerül, ha még jó helyre is kerül az agráriumban, akkor is törvénytelen, mert épp az országgyűlési határozat megszegését jelenti.
Azzal is egyet szoktunk érteni akár a mezőgazdasági bizottságban, akár nagyobb plénum előtt, hogy nagyon fontos a magyar termékek propagálása, a magyar termékek hírverése. Kérdezem én, hogy ha az Agrármarketing Centrumban 200 millió forint van erre, az mennyi - bakfitty, azt hiszem, erre a célra. Azután emlékezem, 2005-ben milyen lelkesen dolgoztunk egy ötpárti bizottságban a nemzeti lovasprogram előkészítésén. Hol van a nemzeti lovasprogram támogatása? Bent van az állattenyésztés támogatásai között valahol, de az a szép elképzelés, amit közösen kidolgoztunk… - sokszor mondják képviselőtársaim a túloldalon, hogy az ellenzék mindig csak akadékoskodik, és amikor van egy jó ügy, amelyet közösen megtervezünk hosszú távra, akkor az elsikkad, eltűnik, hivatkozva a költségvetés nehéz helyzetére. Egyébként is, ha megnézzük az FVM-fejezet számait, azt látjuk, hogy nemcsak hogy eltűnnek támogatások, az inflációt sem követik 2007-hez viszonyítva a 2008-as betervezett irányzatok általában, vagy kevesebb, vagy azt a szintet üti meg, ami 2007-ben volt, de ez azt jelenti, hogy csökken, az inflációt nem veszi figyelembe. Ez éppen a nemzeti lovasprogram vizsgálatánál jutott eszembe.
Azután itt van ez az ebben az évben különösen sokat emlegetett és nagyon aktuális agrár-kárenyhítési összeg. Erről sokat vitatkoztunk, és már hitvitává vált szinte az egész, és nem tudtuk meggyőzni egymást, az ellenzék és a kormány. A kormányoldali képviselők, az agrárképviselők ugyan érezték ennek a súlyát, de végül is ismét 500 millió forintot tervez a kormány ebbe a büdzsébe. Igen, valószínűleg többet nem fognak a gazdák sem befizetni, de a hitvita talán, ami nemcsak hitvita volt, hanem nagyon komoly szakmai érvekkel is alátámasztottuk, azt jelentette, hogy egyszerre egy nagyobb összeggel kellene ezt indítani. Ez most sem történik meg.
Beszélhetnénk arról is, hogy a szövetkezés céljaira milyen források jutnak. Itt 50-50 százalék az uniós és a nemzeti támogatás összege. Bizonyára a tájékozatlanságomat árulom el akkor, amikor azt kell mondjam szerényen, hogy az ideszánt összegeket nem tartom elegendőnek. Egyáltalán a szövetkezés problémája mint olyan, nem csak költségvetési kérdés természetesen, az szervezés kérdése is. Nincs 80 esztendőnk arra, mint a boldogabb nyugat-európai országokban, ahol volt ugyan német megszállás, de nem volt szovjet felszabadítás, nincs időnk arra, hogy önszerveződéssel alakuljanak ki ezek a szövetkezési rendszerek, amelyek most tész, bész formájában, különféle formában megvannak. De az a rendszer, amit ki kellene dolgozni az egész országra vonatkoztatva, akár ágazatonként, nem megy kormányzati segítség nélkül. Itt kell egy szellemi segítség, egy szakembersegítség, és kell hozzá természetesen nagyobb költségvetési támogatás. Ennek sem látom a biztosítását a költségvetés áttanulmányozása során.
Azután itt van az intézményrendszer. Az elmúlt esztendőben nagyon sokat vitatkoztunk a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal felállításával kapcsolatban. Függetlenül attól, hogy a véleményem ma sem változott, nem annyira túlzó a véleményem, mint egy nyugdíjas főosztályvezetőé, aki azt mondta egy tanácskozáson, nyilvánosan mondta, tehát idézhetem, hogy a Rákosi-rendszerben nem volt ilyen csapnivaló rossz az agrár-közigazgatás, mint amilyen rossz most.
(8.50)
Ezt egy olyan ember mondta, aki végigszolgálta a közigazgatást egészen az ötvenes évektől. Nekem ilyen messzi emlékeim nincsenek, de azt állítom, hogy a nyolcvanas évek közepén-végén sokkal magasabb szintű volt az agrár-közigazgatás, és egészen napjainkig tartott ez a folyamat, amíg szét nem verték és meg nem csinálták ezt a nagy katyvaszt.
Már elmondtam a véleményem ezzel kapcsolatban itt a Házban. Díjazom azt, hogy a miniszter úr nem regionalizálta ezeket az intézményeket, és még megyei szinten vannak, de az egész összevonás nem jó. Már többször elmondtam itt a véleményem, most nem ismétlem meg. A lényeg az, hogy - függetlenül a véleményemtől - alulfinanszírozott ez a rendszer. Nagy spórolásban vagyunk, elbocsátások voltak, mégis úgy tűnik, hogy az elbocsátások és a nagy spórolás ellenére is ez egy rendkívül szegény és szerény keretekkel működő rendszer, amely előbb-utóbb be fog fulladni.
Olvasom az előterjesztésben, hogy a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál az előző éveknél jelentősebb ingatlanértékesítési bevételt fognak elérni. Tehát a bevételnövekedés innen származik. Attól függetlenül, hogy hatósági szervezeteknél évtizedes probléma, hogy nem lenne szabad bevételorientáltnak lenni közvetlenül - a bevétel menjen a Kincstárba -, hanem a költségvetésnek kellene biztosítania az összegeket, ez az ingatlanértékesítés azért megütötte a szememet. Már az összevonás alkalmával is aggódtunk, nem arra megy-e ki a játék, hogy nagyon szép ingatlanok vannak - a különféle szolgálatok székházai - megyénként, és nem egyfajta bevételnövelő kiárusításról van-e szó. Aggódva figyeljük ezt a folyamatot. Mindenesetre dicséretes, hogy bevallja a költségvetés, igen, többek között erről is szó volt, amikor az összevonásokat elhatározták.
Ki kell emelnem az élelmiszer-biztonság kérdését. Erről is nagyon sokat beszéltünk már és sokat hadakoztunk. Itt is nagy egyetértés van a két oldal között a dolog lényegét illetve, de amikor a végrehajtásról van szó, nem akarják elfogadni a véleményünket. Mint volt szakember - mert állatorvos voltam, de most már nem merem ezt mondani - hadd mondjam és hadd bizonygassam, hogy ez az élelmiszer-biztonság így, ezzel a rendszerrel nem fog megvalósulni. Hiába tudom én azt, hogy az állatorvosok nagyon sokféle rendszerben, sokféle felállásban dolgoztak már az elmúlt ötven évben, de azt az önállóságot, amit az állat-egészségügyi állomások rendszere biztosított ennek a szolgálatnak, nem nélkülözheti a szolgálat. Nem azért, mert állatorvos-soviniszta vagyok - mint az államtitkár úr egyszer célzott rá -, hanem azért, mert tudom, hogy ez a félkatonai szervezet csak akkor működik jól, ha egyenes irányítással, a fejtől a lábig gyorsan és bürokráciamentesen működik. Ekkor lesz hatékony.
Ezért szoktam mondani azt, ha a Kereszténydemokrata Néppárton fog múlni - reméljük, hogy legkésőbb 2010-ben majd bekövetkezik ez -, akkor ennek a szolgálatnak az abszolút önállóságát meg fogjuk teremteni, s nem az állatorvosok érdekében, félreértés ne essék, hanem mindannyiunk érdekében. Ahogy szokták mondani, az emberek érdekében, hiszen az élelmiszer-biztonság mindenkit érint, mert az egy prevenció, egy egészségügyi prevenció. És amikor az egészségügyre ilyen kevés pénz jut, és mindenki a prevencióról beszél, nos, az ott kezdődik, hogy mit eszünk, milyen biztonsággal tudunk jó élelmiszert fogyasztani.
Az idő halad, de még megemlítem a Nemzeti Földalap kérdését. Ez szívügyem már tíz éve, most pedig az történt, hogy ez kikerült a fejezetből. Ez nem az agráriusok dicsősége. Itt is sokat beszéltünk erről az elmúlt év folyamán, győzött a párthatározat, elvitték a földalapot a minisztérium felügyelete alól, illetve csak közvetett felügyelete van, de éppen a napi botrányok - most nincs itt az államtitkár úr, és távollétében nem említem meg ezeket - jelzik, mennyire fontos lenne a Nemzeti Földalap korrekt felügyelete a tárcánál. Itt is hadd mondjam el nagyon röviden a Kereszténydemokrata Néppárt szándékát: ha rajtunk múlik, akkor a Nemzeti Földalapot nem ledegradálni fogjuk, hanem egy olyan hatáskörű szervezetet hozunk létre, amely minden olyan üggyel, ami kapcsolódik a földhöz, foglalkozni fog. Ennek a kifejtéséhez egy konferencia szükséges, ennek a műhelymunkálatai már folynak, és a konkrét javaslatot még ebben a ciklusban elő fogjuk terjeszteni; gondolom, el fogják utasítani azt.
Tisztelt Ház! Nem csak a költségvetés sanyarú helyzete hozza a kistérségeket és az önkormányzatokat hátrányos helyzetbe. Tegnap kaptam egy levelet a téti kistérségi társulástól. Nem a költségvetéshez tartozik közvetlenül, de nem árt, ha itt is elmondjuk, azt írják, hogy a téti kistérség - és vele együtt többen - kikerül a hátrányos helyzete miatt kedvezményezett kistérségek köréből. Ez azt jelenti, hogy 2009-től az ezekből a kistérségekből beadott pályázatok önrésze nagyobb lesz, mint eddig. Hát, kérem szépen, ez is egyfajta falurombolás. Tizedek és századok döntik el, hogy egy kistérség kikerül vagy nem kerül ki ebből a besorolásból, amely tovább rontja az ott élők helyzetét.
Azt hiszem, hosszan taglalhatnánk még az agrárium helyzetét, kérdéseit és problémáit. Most nagyon szelíden és barátsággal csak azt tudom mondani, hogy szörnyű ez a költségvetés a vidék szempontjából, alkalmatlan arra, hogy megoldja azokat az élő problémákat, amelyekkel nap mint nap találkozunk. Mondhatják önök azt, hogy én nem közgazdász vagyok, nem értek hozzá, és elméletileg alulképzett vagyok - már hallottam ilyet is -, de higgyék el, hogy 48 község és két kisváros tapasztalata, az ott tapasztalt aggodalmak és nagyon szomorú történések beszélnek belőlem, amelyek az elmúlt évben történtek, és amelyek még tovább következnek a költségvetés és a kormány áldásos működése során.
Egy ilyen idősödő embernek talán megengedik, ha olyan dologgal fejezi be hozzászólását, ami nem szokott itt a Házban elhangozni. Ha volna Illés prófétánk vagy Ézsaiásunk, akkor bizonyára nagyon szomorú jövőt jósolna az országnak, és még átkokat is szórna a döntéshozók fejére. De én nem vagyok se Ézsaiás, se más próféta, és csak annyit tudok tenni mint ellenzéki képviselő, hogy csendesen megkérdezem: mi lesz veled, te szegény kis Magyarország?
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
