GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pár hete kezdtük meg itt a parlamentben a 2006. évi zárszámadási törvény tárgyalását, amely bizony ismételten azzal kellett hogy szembesítsen bennünket, hogy nem folytatható büntetlenül a szavazatszerzési céloknak alárendelt költségvetés-politika. A tavaly költségvetési vita kezdetén Kuncze Gábor a 2007. évi költségvetést a kijózanodás költségvetésének nevezte.
(11.30)
Most, egy évvel később a józanság megőrzése az egyik legfontosabb célja és értéke a beterjesztett költségvetésnek. Tavaly a kijózanodás költségvetésének neveztük a költségvetést, mert világossá vált, hogy hová vezetnek a túlzó választási ígéretek, milyen következményekkel jár, ha a politika nem veszi figyelembe a költségvetési korlátokat.
Már a 2007-es év költségvetésének a tervezése előtt szembe kellett néznünk az ígérgető, voksszerző céllal osztogató politika következményeivel. A korlátozott gazdaságpolitikai mozgástérben a jövőmentésre kellett koncentrálnunk, mert fenyegető mértékű, tarthatatlan volt már a hiány mértéke. Bizony az állam túlzott újraelosztó szerepének, a költségvetés-politika puhaságának, túlpolitizáltságának köszönhetően a korábbi években az egyensúlyi problémák kezelése elmaradt.
A magyar államháztartás egyensúlyának romlási folyamatában kritikus év volt a 2006-os. Kimondtuk már többször, hogy a Medgyessy-kormány, majd az első Gyurcsány-kormány idején nem volt elég erőnk szembefordulni az állami, kormányzati újraelosztási akaratok erősödésével. Bár vissza-visszatérő módon tettünk kísérletet a rossz folyamatok korrekciójára, vállaltunk koalíciós vitákat, de összességében nem volt elég erőnk, kellő bátorságunk a negatív folyamatok megfordításához. Ez akkor is igaz, ha az SZDSZ évek óta szorgalmazza a költségvetés-politika fordulatát, a reformok megalapozását, elindítását. Nemcsak egy nullányival ígértünk kevesebbet, mint a nagy pártok, hanem meghirdettük, hogy az új kormánynak elsődleges feladata 2006 és 2009 között a stabilizáció, a költségvetés egyensúlyának a megteremtése, és ezzel párhuzamosan a korábban halogatott reformok elindítása. A 2006-os választások után a valamennyiünket sokkoló mértékű hiányadatok a korábban szükségesnek gondolt intézkedési csomagnál is erőteljesebb lépésekre kényszerítettek bennünket.
Most, a 2008-as költségvetési év tervezésekor is - hasonlóan egyébként a tavalyi tervezési időszakhoz - az Európai Unió által elfogadott konvergenciaprogram gazdaságpolitikai célkitűzéseire kell építenünk. Ennek következtében a költségvetésünk keretszámait, ha józanságunkból nem kívánunk engedni, csak a konvergenciaprogramban a 2008. évre beállított makrogazdasági mutatók figyelembevételével alkothatjuk meg. A jövő évi költségvetés szerves része a 2006 közepén elindított egyensúlyteremtő folyamatnak. Az előterjesztés alapján elmondható, hogy a költségvetés sarokszámai igazodnak a konvergenciaprogramhoz. Elsődleges cél a még mindig kiugróan magas költségvetési hiány gyors ütemű leszorítása. Ebből a szempontból bizony az ellenzéknek is el kell ismernie, hogy a 2007. év jól teljesült, a 2007. év jó alap a folytatáshoz.
Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlen, hogy az Állami Számvevőszék elnöke a vita elején, közvetlenül a pénzügyminiszter utáni felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy minél jobban megvalósulnak a konvergenciaprogram idei céljai, és minél jobban érvényre jutnak a kiigazítás, valamint a nagy közösségi ellátórendszerek megújítását szolgáló változások, annál nagyobb a remény, hogy biztatóbban alakulhatnak majd 2008-ban és azt követően a makrogazdasági mutatók, különösen akkor - fogalmazott az ÁSZ elnöke -, ha a költségvetés kiadási szerkezete is korszerűbbé válik, és a kiadások volumene kordában tartható.
A 2008. évi költségvetés éppen ezért még mindig egy kiigazító költségvetés: a kormány fogja a kiadásokat, nem engedi el a béreket, lényegében fenntartja a kiugróan magas adókat, sőt az adóellenőrzések szigorításával ez a teher az adót elkerülők számára megjelenik, illetve tovább nő. A gazdasági elemzők, szakértők véleményét figyelembe véve azonban kimondható: ha az év során következetesség érvényesül a költségvetés-politikában, akkor 2009-től már lehet, sőt szükséges adóreformot végrehajtani. Olyan változásokra van szükség, amely jelentős mértékben csökkenti majd a munkát terhelő adókat. Meggyőződésünk szerint az adóreform előkészületeivel a koalíció nem várhat az év közepéig. A Szabad Demokraták Szövetsége szerint a reform irányairól, a növekedés feltételrendszerének javításáról az év elején kell meghozni a megalapozó döntéseket.
Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter úgy fogalmazott az expozéjában, hogy a jövő évi költségvetés egy eredményes konszolidációs program lezáruló szakaszának a költségvetése, olyan, amely megalapozza a következő évek gyorsabb növekedését, a jelentősebb életszínvonal-javulást. Nos, persze, ez a kívánatos cél, én azonban óvatosabban fogalmaznék, mert túl közel van még a választási év, az utolsó választási évben elszabadult, pontosabban elengedett, kritikus költségvetési hiánymérték nyomasztó élménye. A költségvetési politika hitelességének helyreállításához nagyon-nagyon arra van szükség, hogy az előttünk álló években - vagyis nem csak 2008-ban - ne térjünk le a konvergenciaprogramban kijelölt pályáról. A következetes, ha kell, szigorú költségvetés-politika érdekében, különösen a választási évekre újra és újra elszabadított, kiugróan magas hiányt produkáló politikai gyakorlattal szemben szükséges garanciális szabályokkal fellépni. Ezt a célt szolgálja a közpénzügyi rendszer komplex megújítása, a költségvetési felelősségről, fegyelemről szóló új szabályozás. Ennek mielőbbi megalkotását az SZDSZ régóta szorgalmazza és támogatja.
Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági stabilizáció, a költségvetési egyensúly érdemi javítása, a konvergenciaprogram következetes végigvitele, és ennek mentén a magyar gazdaság növekedési pályájának, dinamikájának a megalapozása az elsődleges feladata, célrendszere a 2008-as költségvetésnek. Az SZDSZ-nek ezért az a határozott álláspontja, hogy a 2008-as költségvetési évet arra kell felhasználnunk, hogy az ország költségvetése visszatérjen a piacok által még tolerálható sávba, minél hamarabb a GDP 3 százalékának a közelébe. Meggyőződésünk szerint ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a növekedéshez a pénzpiacok megadják a szükséges támogatást. Meggyőződésünk, hogy erre van szüksége a magyar gazdaság valamennyi szereplőjének, erre van szüksége a Magyar Köztársaságnak: a hiány mértékének minél gyorsabb leszorítására. Mindezzel összhangban úgy kell megalkotnunk a jövő évi költségvetést, hogy felzárkózásunk és versenyképességünk szempontjából nélkülözhetetlen európai uniós támogatások igénybevételéhez a szükséges magyar források rendelkezésre álljanak. Tulajdonképpen ennek az elvárásrendszernek, amit mondtam, a jövő évi költségvetés lényegében megfelel. Ezek a jövő évi beterjesztett költségvetés alapértékei, amelyek kétségtelenül egy sor fontos más értéket háttérbe szorítanak.
A tavalyi költségvetési vitában is elmondtam, hogy a kiadások visszafogásával szükségképpen érintett területek védelmében nyilvánvalóan csodálatos, offenzív, kiadásnövelő beszédeket lehet mondani. Én azonban azt gondolom, hogy a demagógiával határos minden olyan érvelés, amely nem reagál az alapproblémára, márpedig a költségvetési hiány leszorításának a szükségességére választ kell adniuk mindazoknak, akik a kiadásokat növelni akarják. Én például nagyon komoly érdekvédő beszédet tudnék mondani az önkormányzati rendszer védelmében. Nagyon sokat lehetne beszélni arról, hogy az oktatási területen, azon belül például a művészeti oktatás területén, az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben hogyan lehetne növelni a szolgáltatások minőségét többletforrások betolásával. A költségvetési vita harmadik napján azonban kimondható, hogy az ellenzék a különböző területek pozícióit, érdekeit védő beszédekben jeleskedett ugyan, de más utat, más, tartalmilag megalapozott forgatókönyvet, mint amelyet a konvergenciaprogram mentén a kormány felvázolt, nos, ilyet az ellenzék nem mutatott fel. Kimondhatjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a beterjesztett költségvetésnél jobb költségvetésnek a körvonalait sem vonultatta fel az ellenzék.
Tisztelt Országgyűlés! Miközben úgy fogalmaztam, hogy a stabilizációt erősítő, az egyensúlyt javító konvergenciaprogram mentén megfogalmazott költségvetés alapjaiban támogatható, nem állítom azt, hogy nem lehet a költségvetés bizonyos pontjain fogást találni, vagy nem lehet a költségvetést bizonyos pontokon kritizálni, annál is inkább, mert a jövő évben továbbcsökken az önkormányzati rendszert érintő központi költségvetési hozzájárulás mértéke. Itt lehetne számokat mondani, el lehet mondani, hogy a korábbi, mondjuk, az ez évi 43,6 százalékos részaránnyal szemben a hozzájárulás mértéke 2008-ban 40,1 százalékra csökken, sőt hogyha a korábbi éveket nézzük, akkor ez a csökkenő tendencia tulajdonképpen az Orbán-kormány óta folyamatosan tart, ugyanakkor hozzá lehet tenni persze azt is - és ez javítja a mérleget -, hogy a hazai társfinanszírozás, a fejezeti támogatások jelentősen, 27,2 százalékkal növekednek, míg az önkormányzatok saját bevételei a költségvetés-tervezet számai szerint közel 14 százalékkal növekednek.
(11.40)
Az önkormányzatok működőképességét alapvetően meghatározó normatív támogatások, hozzájárulások, igénylési jogcímek többségében nominálértékben változatlanok. Ez nyilván reálértékben várhatóan csökkenést jelent majd. Bár a fejlesztési források számottevően bővülnek, a működési célú központi támogatások reálértéke a költségvetés szerint csökken. Az önkormányzatok ezért jövőre is szükségképpen rákényszerülnek a takarékos tervezésre, feladataik, kiadásaik felülvizsgálatára, a felesleges, elhanyagolható vagy elhagyható kiadások lefaragására, bevételeik növelésére.
A jövő évi költségvetés egyik legérzékenyebb pontja számomra az önkormányzati rendszer költségvetése. Az, hogy a költségvetés nem biztosíthat a költségvetésben tervezettnél nagyobb mozgásteret vagy érdemben jobb kondíciókat, a magyar gazdaság tényszámai, a makropálya, a konvergenciaprogram ismeretében szerintem evidencia. Ugyanakkor hiányolom, hogy az előterjesztés készítését nem előzte meg az önkormányzati forrásszabályozás érdemi felülvizsgálata. A szabályozás célzottabb, ésszerűbb feladatellátásra ösztönöz ugyan, de a finanszírozási rendszer egészét érintő jelentősebb átalakításra, átfogó változásra sajnos 2008-ban sem kerül sor, még várat magára a helyi adóztatást, a helyben hagyott bevételeket érintő új szabályozás megalkotása. Az önkormányzati finanszírozást, a bevételeket érintő új szabályozás megalapozása még nem kezdődött el. Márpedig az is fontos cél a szabad demokraták szerint, hogy a költségvetés előkészítésekor ne csak a kiadások visszafogását tartsa szem előtt a Pénzügyminisztérium, hanem legyen kezdeményező a sokat emlegetett strukturális reformok, a finanszírozási szabályozás megújítása területén is.
Tudja mindenki, aki egy kicsit is belelát, pláne, ha érintett is, hogy hozzá kell nyúlni az önkormányzati rendszer egészéhez, nemcsak a finanszírozáshoz, hanem a rendszer egészéhez, a feladatellátáshoz, a regionális, a középszintű szabályozás alapkérdéseihez is. Érdemes felülvizsgálni tehát a feladatok, juttatások, szolgáltatások egész rendszerét, beleértve a hozzáférést, valamint az oktatási rendszer finanszírozását, a normatívákat, ahogy egyébként érdemes felülvizsgálni az egész önkormányzati rendszert. Tudjuk valamennyien, akik ebben a rendszerben érintettek vagyunk, és foglalkozunk az önkormányzatok gazdálkodásával, hogy a mai rendszerben változatlan formában nem finanszírozhatók az önkormányzatok működési és intézményfenntartási vagy közszolgáltatási feladatai. Ennek okán egyre több önkormányzat kényszerül arra, hogy minél nagyobb mértékben működési célra vegyen föl hiteleket, vagy újabban most már a megyei önkormányzatok vagy nagyobb városok önkormányzatai megteszik, megtehetik, hogy kötvénykibocsátással próbálják fedezni nemcsak a fejlesztési célú beruházásaikat, hanem most már a működésbe is egyre inkább ilyen típusú forrásokat vonnak be, és ez nagyon nem jó irány.
Az önkormányzati rendszer átfogó reformját célzó kormányzati szándék, tudjuk jól, elvérzett a ciklus elején, mégpedig az ellenzék ellenállásán. Annak ellenére történt mindez, hogy nemcsak a kormánypárti politikusok, képviselők, önkormányzati emberek, hanem az ellenzéki képviselők, szakpolitikusok, ellenzéki polgármesterek, ellenzéki pártállású polgármesterek is tisztában vannak a rendszer tarthatatlanságával, és amikor leülünk egy tárgyalóasztalhoz egymással beszélgetni, és nem itt az ülésteremben a nagy nyilvánosság előtt cserélünk eszmét, illetve váltunk nézeteket az önkormányzati rendszer problémáiról, akkor nagyon hamar egyetértésre tudunk jutni az alapkérdésekben. Hozzá kell nyúlni tehát a rendszerhez, változtatni kell. Meggyőződésem, hogy a költségvetési vitát követően a jövő év elején ismét tárgyalóasztalhoz kell ülnie a parlamenti pártoknak.
A Szabad Demokraták Szövetsége indokoltnak tartja, hogy az önkormányzati rendszer szereplőinek a bevonásával, a különböző önkormányzati érdek-képviseleti szereplők, a parlamenti pártok szakértőinek bevonásával tárgyalások kezdődjenek az önkormányzati rendszer cikluson belül megoldható kérdéseiről. Érdemes tárgyszerű vitát folytatnunk a hogyan továbbról, érdemes arról beszélnünk, hogy mi az, amit még a cikluson belül el tudunk indítani. Ha nincs meg a kellő szándék ahhoz, hogy a régió és a középszint kérdését elrendezzük, akkor is van szerintem olyan kérdéskör, akár a kistérséget érintő szabályozás, akár más, finomabb részletek, amiben biztos, hogy egyetértésre tudnánk jutni, és aminek a megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy jövőre jobb pozícióból menjünk neki a költségvetés tervezésének.
Nézzük meg tehát, hogy miben értünk egyet, és javaslom, legyen bátorságunk kimondani a tárgyalóasztal mellett is, ha valamiben egyetértünk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ soraiban.)
