KATONA KÁLMÁN
KATONA KÁLMÁN
KATONA KÁLMÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Urak! Államtitkár Úr! Egy pozitív gondolattal kezdeném, üdvözlendő, hogy a miniszter úrnak sikerült némi létszámbővítést kiharcolni a környezetvédelem területén, elsősorban természetvédelmi őrökről szól a költségvetési előzetes tájékoztató. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy az intézményrendszer áttekintése nélkül a létszám el fog veszni ugyanúgy, ahogy eddig elveszett. Egy olyan összevissza, mondhatnám inkább, hogy keszekusza múltja van a zöldhatóságnak, amelyet rendbe kell tenni, és a lehetséges költségvetési keretet a létszámbővítésnél úgy kell felhasználni, hogy a hatóságok, a hatósági jogosítványok a helyükre kerüljenek. Egy példát mondanék rögtön: a nemzeti parkok nem rendelkeznek hatósági jogosítvánnyal, miközben az általuk felügyelt földterület nagyon csekély része a saját tulajdonuk, tehát nagy szüksége lenne a nemzeti parkok vezetésének a hatékony munkához, hogy visszakapják a korábbi jogosítványaikat.
A másik, hogy az ellenőrzési tevékenység nem jelenik meg a hatóságoknál markánsan. A szervezetekben, most már századszor mondom el, kell ilyen intézménynek lenni, mert különben a hatósági munka elsodorja az itt dolgozókat, és mindig az ellenőrzés kerül háttérbe.
A másik kérdés, amit felvetnék, a Wesselényi Alap léte. Évek óta újra és újra felmerül ennek a nagyon alacsony hatékonysága. Némi javulást mutatnak a tavalyi számok, de azt gondolom, hogy ebben a kormánynak már döntenie kellett volna. Odateszünk mindig milliókat, százmilliós nagyságrendet, majd az év végén látjuk, hogy ennek a felhasználása nem történik meg. Dönteni kellene egy jobb, hatékonyabb struktúráról.
Üdvözlöm, hogy az éghajlat-politika megjelenik a költségvetésben. A 10 milliót már egy kicsit mosolyogtatnivalónak tartom. Egy kft.-t lehet ezzel megbízni egy vizsgálat elvégzésével. A gesztus, az üzenet átjött, észrevettük ezt a sort, de nem 10 millióról szól a globális felmelegedés ügye, sokkal nagyobb erőket kellene erre koncentrálnunk. A védett területek védettségének helyreállítása a költségvetés elolvasása után úgy tűnik, hogy leáll. Arról sincs szó, hogy meddig jutott el. Az éves beszámolók rendre elmaradnak visszamenőleg. Ezt pótolni kellene, és a költségvetésben legalább szólni kellene valamit, hogy itt tartunk, most befejeztük, mi lesz ezzel, hogy lesz. Azt gondolom, hogy így nem lehet egy ügyet elintézni.
Ugyanez vonatkozik az elhagyott hulladékok ártalmatlanítására. Volt az szja 1 százalékának a lehetősége. Ez úgy tűnik a költségvetésből, hogy jövőre már nem lesz. Akkor pedig leállnak ezek a munkák; épphogy elkezdtük. Ez egy hatékony, önkormányzaton keresztül jól felhasználható pénz volt, az elhagyott hulladékok kérdéséről, azt hiszem, senkit nem kell meggyőznöm.
Tavaly reklamáltam a civilek pénzét, hogy nincs a költségvetésben. Most sem találtam ilyet, aztán amikor érdeklődtem, akkor azt mondták, hogy az állami feladatok költséghatékony átvállalása civileket jelent. Szeretném arra felhívni a tárca figyelmét, hogy ha azt gondolja, hogy egy erdei iskola működtetése idetartozik, vagy egy Levegő Munkacsoport konkrét munkát elvégez az állam helyett, akkor ezt megfizeti, de a civileknek egy általános működésre van szükségük. Hiszen éppen az a lényegük, hogy nagyon gyakran nem állami feladatot vállalnak át, hanem bizonyos, állam által eldöntött beruházásokról mondanak véleményt, és amennyiben ők úgy látják környezetvédelmi szempontból, akkor próbálják ezt megakadályozni, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a társadalom ezt lássa. Ehhez pedig egy alapfinanszírozásra van szükségük az általános működési költség oldaláról. Tehát ha ezt így is lehet érteni, akkor van 300 millió, ha a szavakat pontosan értem, akkor állami feladatok költséghatékony átvállalása nem a civilek támogatását jelenti.
Szól a költségvetés a környezetvédelmi támogatások visszatérítéséről, bizonyos kötelezettségekről, de nem részletezi. Nagyon keveset mond a Környezetvédelmi Alap felhasználásáról, a KÖVICE, a vízügyi alapokról. Ezt 1990-ig visszamenőleg át kellene tekinteni, mert hallunk most alapítványi ügyet, ahol az elszámolás nem úgy történt. Nem vagyok én abban biztos, hogy ezeknek a visszatérítése olyan ütemben zajlik, ahogy kellene, és ugyanígy a kamattámogatások teljes mérlegét látni kellene a költségvetés elfogadása előtt, hogy milyen kötelezettségek futottak ki, és mi van még hátra. Itt a szöveges rész nagyon visszafogott.
A miniszter úr a programjában integrált környezetvédelmet ígért, ezt üdvözöltük, ez nagyon jó. Ennek a nagyon látványos cáfolata a Vásárhelyi-terv, amely ebben a következő évben mindössze 7 milliárd forintot tartalmaz az áthúzódó munkák befejezésére; a két víztározót, amit már be kellett volna fejezni, ebből akarják befejezni, de a Vásárhelyi-terv és a Vásárhelyi-terv törvény a költségvetésben egy árva buznyákot nem tartalmaz. Egy teljesen üres törvény van egyébként előttünk, se határidő, se célok. Így, azt gondolom, nem lehet dolgozni. Ebből ilyen formában, attól tartok, hogy nem lesz semmi. Egy végső határidő, talán 2025 jelenik meg ott a törvény körül. A 2025, azt gondolom, hogy a fiatalabbaknak is nagyon messze van, nem az ilyen idősebb képviselőknek, mint én vagyok. Itt konkrétumokra lenne szükség, kellene abba a sorba beírni számot, a törvénybe meg határidőket.
Az integrációhoz még annyit, hogy kerékpárútprogram, “kerékpárok a gáton” című program nem jelenik meg. A kerékpárutak karbantartásáról sem látok semmit, de a kapcsolódó tárcáknál, mondjam azt, hogy a testvértárcánál, a közlekedési tárcánál sem jelenik meg olyan mértékben, mint kellene. Az energiatakarékosság, megint csak azt gondolom, hogy környezetvédelmi téma, vasút, önkormányzatok, ezekről csak beszélünk, de a költségvetésben ezeknek a nyomát nem látjuk, az integráció pedig a miniszter úr programja szerint azt jelenti, hogy mindenhol megjelennek a környezetvédelmi szempontok.
Vízkárelhárítás: 1 milliárd forint. Talán ehhez semmit nem kell hozzátennem. Azt mindenki tudja, hogy milyen kevés pénz 1 milliárd forint, és mennyi vízkár-elhárítási feladatunk van. Hulladékkezelés és hulladékgazdálkodás: 1 milliárd 700 millió volt tavalyelőtt, tavaly 166 millió, és nem tudom, milyen meggondolás alapján, 137 millió van a költségvetésben 2011-ig betervezve. Ha csak azt veszem figyelembe, hogy az ÁPV Rt. privatizációs szerződésével kapcsolatban milyen kötelezettségek vannak, akkor nem tudom, hogy milyen alapon lett ez 137 millió. Államtitkár úr figyelmét felhívom arra, hogy pár hete voltam a garéi hulladéklerakóban, és nemhogy monitoringtevékenység nem folyt, ugyanis a költségvetésben szerepel itt valami pénz, mintha erre fizetnénk, az áramot is kikapcsolták.
(10.20)
Még egy kutya se őrizte a telepet. De a Budapesti Vegyiművek más telepén is hasonló a helyzet. Minden egyes ÁPV Rt.-hez kötődő szerződés környezetvédelmi kötelezettségeit felül kellene vizsgálni, mert nagyon hasraütésszerűnek tűnik ez az egyébként szerény összeg.
Úgy tűnik, hogy a felszín feletti vizek hidromorfológiai monitoringjának intézményi fejlesztése befejeződött, és minden rendben van, mert a költségvetés erre nulla forintot szán. A felszín alatti vizekről már beszélgettünk államtitkár úrral. A költségvetésben itt sincs pénz. A felszín alatti vizek pillanatnyilag 3 millió embert érintenek, ami nincs felmérve és nincs levédve. A költségvetés ezt a kérdést elkerüli, illetve tudom, hogy uniós pénzekre nyomja, de hogy a költségvetésben ez ennyire ne legyen tétel, az nem helyes. Ilyen mértékben nem lehet a pályázatokra számítani, mert vannak halaszthatatlanul elvégzendő feladatok. Elég, ha csak Miskolc ivóvizének a védelméről beszélek, ami egy-két milliárdból megoldható lenne. Legalább ennek meg kellene jelennie! Van egy megyei jogú városunk, ahol nincs víztisztító, a vízbázisa pedig nincs felmérve, és nincs védelem alá helyezve. Ezek olyan dolgok, amelyeket mindnyájan tudunk, a költségvetésben ezeknek látszani kellene.
A bírságok alakulása; mindig érdekes, hogy lehet bírságot tervezni. A rendőrség területén viszonylag egyszerű a dolog, sokat állnak kint a traffipaxszal, és a rosszcsont vezetőket megbüntetik. De hogy lehet tervezni az elektronikai berendezések termékdíját vagy a csatornázással kapcsolatos bírságokat? Azt megértem, hogy csökken a veszélyes hulladékok bírsága, ugyanis ha elkészül a budapesti szennyvíztisztító, akkor a bírság nyilván csökken, de amíg ez nincs megoldva, addig fizetik a bírságot. Viszont ez jövőre még nem készül el. Vagy itt van a légszennyezési bírság. Ha városaink levegőjének a minőségét nézzük, akkor nem tűnik indokoltnak a légszennyezési bírság tervezett radikális csökkentése. A szennyvízbírság harmadára csökken a tervek szerint, a légszennyezési bírság pedig körülbelül egyharmaddal csökken, és a további években még alacsonyabb összeggel számolnak. Úgy érzem, hogy a légszennyezés területén nagyon sok a teendő. Nem tudom, hogy milyen számítások alapján terveznek alacsonyabb összeget a bírság területén.
A termékdíjak alakulásánál pedig feltűnő, hogy a gumiabroncsok utáni termékdíjnál szerény növekedéssel számolnak, 30 millió forinttal, miközben azt hiszem, senkinek nem kell magyarázni, hogy milyen mértékben nő Magyarországon a gépkocsiforgalom, és nyilván az ehhez kapcsolódó gumifelhasználás is nő. Nem ad magyarázatot erre a költségvetés; de a kenőolajok esetében tervezett számok sem, ami szintén erősen kapcsolatban van a közúti közlekedéssel. Az pedig nyilvánvalóan valamiféle rutin, hogy utána három-négy évre ugyanazt az összeget írják be. De ha már 2010-re beírunk egy várható termékdíjat az akkumulátorok esetében, akkor nem hiszem, hogy 2008-ban és 2011-ben ugyanakkora termékdíjjal lehetne számolni. Nekem ez hasraütésesnek tűnik.
Szintén fontos a víziközmű-szolgáltatások árstruktúrájának az átalakítása, amely a kapcsolódó törvényekben jelenik meg, de nevezhetném lopakodó struktúraváltásnak is, ugyanis megjelenik az alapdíj a csatorna- és a vízdíjak területén. Nem akarom minősíteni, hogy az alapdíj bevezetése rossz vagy jó, de a szabályait szeretném látni. Az pedig, hogy úgy surranjon át a parlamenten, hogy rendesen meg se vitattuk, hanem egy módosító javaslatban jelenik meg, azt gondolom, nincs rendjén. A másik dolog pedig a lakossági csatornázási munkák áfakörbe való helyezése, ami szintén besurran, és 25 százalékkal megemeli a díjat, miközben a környezetvédelmi érdek egyöntetűen az, hogy a lakosság megcsinálja ezeket a beruházásokat. Ezeket nyíltan, rendes társadalmi vita után kellene bevezetni.
Végezetül - mert nagyon elhasználtam az időt - a tájsebek, az elhagyott bányák, kőbányák, szénbányák dolgára szeretném a figyelmet felhívni. Van a parlament előtt egy másik törvény a bányajáradékokról, de a költségvetésben a bányajáradék felhasználásánál meg kellene jelenni annak, hogy egy részét visszaforgatjuk, és ugyanígy gondolom a vízhasználati díj dolgát is, amely a költségvetésbe folyik, miközben ennek egy szabályozó szerepe kellene hogy legyen, és nem költségvetési bevételt kellene céloznia, hiszen a környezetvédelmi és vízügyi tárca felelősségi körébe tartozik a vízzel való gazdálkodás.
Köszönöm a figyelmüket és azt is, hogy államtitkár úr a beszédem nagy részén idefigyelt. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)
