TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS
TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a hozzászólásomat elkezdeném, szeretném elnök úrtól kérni, hogy a házbizottság vizsgálja meg az elmúlt három nap jegyzőkönyveit, és foglaljon állást abban, hogy helyes-e, ha a képviselők az ország nyilvánossága előtt nem egyszerűen rágalmazzák a kormány tagjait, hanem gyalázkodnak itt, ebben a teremben, ahogy Kontur képviselő úr az imént tette.
Véleményem szerint ez nem ide való dolog. Nemcsak a jó ízlésnek nem felel ez meg, hanem szerintem tételesen a Házszabály is tiltja az ilyen típusú megnyilvánulásokat. Tegnap is nehezen viseltem már ezt (Font Sándor: Akkor ülj le!), de azt hiszem, hogy nem ide illő szóhasználat (Moraj. - Az elnök csenget.), és nem ide illő dolog ez. (Font Sándor: Én kivezettetném!)
A Harrach képviselő úr által felvetettek szellemében szeretnék néhány oktatási tárgyú kérdéssel foglalkozni. Az elmúlt három nap vitája során nagyon sok hozzászólás vetette fel főleg a közoktatás kérdéseit. Mai hozzászólásában foglalkozott ezzel a kérdéssel Pápa polgármestere, Kovács Zoltán képviselő úr is.
(10.50)
Tulajdonképpen a világos beszéd, amelyet Harrach képviselő úr hiányolt, az tartozna ehhez a kérdéshez. Miről is van szó az önkormányzati oktatási normatívák csökkentésében? Emlékeznek önök arra, hogy 2000-ben az előző kormányzat felemelte 22-re a tanítók és a tanárok kötelező óraszámát. 2002-ben, a kormány megalakulása után mi ezt hatályon kívül helyeztük, és 2006-ban úgy döntöttünk, hogy mégis igaza volt a Fidesznek, és 2007 szeptemberétől bevezettük azt a döntést, amelyet ők már korábban meghoztak. Miért vezettük ezt be? Nem pusztán azért, mert szimpatikus nekünk a jobboldali kormányzat döntése, hanem azért, mert a központi költségvetésből nem nyílott lehetőség az oktatás korábbi finanszírozására.
Tehát nem azért emeltük a pedagógusok kötelező óraszámát és csökkentettük ezzel az intézmények kiadását, hogy az önkormányzatokon segítsünk ebben az ügyben, hanem azért, hogy a központi költségvetés terheit csökkentsük. Azt gondolom, ez világos beszéd, a pedagógusok kötelező óraszámemelésének 2008-ra 35 milliárd forint körüli megtakarítás az eredménye. Ebből 3 milliárd forinttal kevesebbet tartott meg a központi költségvetés azért a célért, amiért ezt a döntést 2006-ban végrehajtottuk.
Egyébként érdemes lenne a közoktatás finanszírozását alapjaitól kezdve áttekinteni. A 17 éve meghozott döntések nyomán kialakult mára egy olyan bonyolult rendszer, amellyel mindenki elégedetlen, utalnék itt csak például az egyházi iskolafenntartókkal folytatott rendszeres vitákra, amelyek rosszízűek, jó volna, ha lenne elég bölcsesség a parlament mindkét oldalában - hiszen kétharmados törvényeket is érint ez a dolog -, és napirendre tűznénk a közoktatás finanszírozásának a korszerűsítését, új alapokra helyezését, teljes átalakítását. A dolog lényege, képviselőtársaim, ma is az, hogy a közoktatási kiadások legnagyobb része a központi költségvetésből származik. Egy részét normatívák és egyéb juttatások keretében határozza meg a központi költségvetés, más részét pedig kiadja az iskolafenntartóknak, önkormányzatoknak, egyházaknak, és ebből fizetik a normatíván felüli részt. Jó volna tiszta vizet önteni a pohárba, és újratárgyalni a közoktatás finanszírozását.
Felvetődött az is, hogy nem emelkedett a pedagógusok bére évek óta. Szeretném jelezni, hogy fontos erről a kérdésről beszélni, mert sok félreértés van, még a kormánykoalíción belül is. Hiszen a koalíciós partner vezérszónoka sokallta a Miniszterelnöki Hivatalhoz tervezett költségvetési összeget. Megvizsgálva ezt a kérdést, megtaláltam a növekmény okát. Éppen a közszférában dolgozók 2008-as bérfejlesztésére van tartalék a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésébe csoportosítva, és ha azt elvesszük onnan, akkor már összemérhető az előző évivel, kibírja az összehasonlítást. Tehát nem növekedtek az állami kiadások korlátlanul. Ugyanakkor az Érdekegyeztető Tanácsban meg kell állapodni a program végrehajtásáról, nevezetesen, hogy a reálbérek ne csökkenjenek, valamelyest növekedjenek a következő évben, és ennek a fedezetét éppen az a tartalék, amely a Miniszterelnöki Hivatalnál tervezett, fogja biztosítani, és ez nyilván majd odakerül az intézményfenntartó önkormányzatokhoz is, amikor a döntés megszületik.
Ugyanez vonatkozik a kormány egyik tagjának, Kóka miniszter úrnak a javaslatára, aki családipótlék-növelésre, és sok más területre költené el ezt a tartalékot. Azt gondolom, számunkra is nagyon fontosak ezek a területek, amelyeket a koalíciós partnerünk fontosnak tart, de éppen azért, mert az eredeti tervek szerint a közalkalmazottak, a közszférában dolgozók béremelésére van ez a pénz elkülönítve, mi ragaszkodnánk ahhoz, hogy ez valóban oda kerüljön, ahova a kormány eleve szánta.
A feketegazdaságból származó jövedelmek jelentős részét, a feketegazdaság kifehérítéséből származó központi költségvetési bevételek jelentős részét a kormány a közoktatásba kívánja fordítani, éppen a leginkább lemaradó gyermekek, a leghátrányosabb helyzetű gyermekek óvodai és iskolai nevelésére.
Két konkrét kérdésről még nagyon röviden. Felvetődött a művészeti iskolák ügye. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy januártól azok a művészeti iskolák kaphatnak teljes normatívát, amelyek átestek a minősítésen, és megfeleltek a követelményeknek. Jövő év szeptemberétől a kormány beterjesztésében más elosztás szerepel, mi javasolni fogjuk, hogy vizsgáljuk meg a januártól életben lévő rendszer továbbvitelét, nevezetesen, mindazoknak a művészeti iskoláknak, amelyek megfeleltek a minősítésen, ne csökkenjen a normatívájuk. Természetesen, akik nem felelnek meg a minősítésen, azok - azt javasoljuk - továbbra is kevesebbet kapjanak.
A mérés-értékelésre szeretnénk még forrást átcsoportosítani. Elrendelte a parlament néhány évvel ezelőtt, hogy teljeskörűen a 4., 6., 8. és 10. osztályban vizsgálják meg, mérjék meg szakemberek, hogy tudnak-e a gyerekek írni, olvasni, számolni. A mérésre jut pénz, de a mérések teljes körű kiértékelésére nincs elegendő a költségvetésben, ezért javasolunk oda forrást átcsoportosítani, hogy ne csak a mérés következzék be, hanem a mérések teljes körű kiértékelése is.
A felsőoktatásról szeretnék szólni még egy mondatot. A tegnapi nap folyamán a leendő koalíciós partnerek hosszas vitát folytattak arról, sok vagy kevés a felsőoktatásban foglalkoztatott hallgatók létszáma. Nekem az a meglátásom, hogy rossz a megközelítés, a kérdés az, hogy megfelelő színvonalú munka folyik-e a magyar felsőoktatásban. Ha igen, akkor nem sok az ott lévő hallgatói létszám, ha nem megfelelő színvonalú munka folyik, akkor még 20 ezerrel kevesebb hallgató is feleslegesen lesz bent a felsőoktatásban. Éppen ezért helyezkedtem magam is az első konzervatív kormány álláspontjára: Mádl miniszter úr annak idején úgy terjesztette be a felsőoktatási törvényt, hogy tandíj nélkül nem lehet színvonalas magyar felsőoktatást megteremteni. Azt gondolom, az elmúlt tíz-egynéhány év bebizonyította, hogy Mádl miniszter úrnak igaza volt. Egyébként csak megjegyzem, hogy 2004-ben a tandíj bevezetését még a Fidesz is támogatta. Tehát a tandíj kérdése elválaszthatatlan a színvonalas felsőoktatástól.
A tudomány területéről még egy mondatot szeretnék mondani. A Magyar Tudományos Akadémia szoros költségvetéssel, de a tavalyi költségvetési keretek között dolgozhat. A Tudományos Akadémia költségvetésével összemérhető nagyságrendű az Innovációs Alap rendelkezésére álló forrás, és jelentős az is, amit a tudományos kutatásokra a magyar felsőoktatásnak juttat a költségvetés. Éppen ezért, ha ezen a három területen megfelelő együttműködés alakul ki - amelyet mi szorgalmazunk -, akkor az alapkutatásoknak és az alkalmazott kutatásoknak, az innovációnak is megfelelő feltételei lesznek 2008-ban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
