DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2008. évi költségvetést alátámasztó törvények módosítása szerves része a már most, délelőtt is folytatott költségvetés törvénytervezetének. Ebben a Fidesz világossá tette, hogy a 2008. éves költségvetés nem hoz megoldást az ország igazi problémáira, a 2008. évi költségvetéssel nem vagyunk túl a nehezén, és azokat a költségeket, amelyeket most a lakosságnak, az ország egészének meg kell fizetnie, azt nyugodtan nevezhetjük továbbra is Őszöd árának.
Ezek a törvénytervezeti módosítások a szociális válságot tovább fogják erősíteni. Ezen 25 törvény módosítása olyan beágyazott, az eddigi Gyurcsány-csomaghoz kapcsolódó törvények megszigorításához kötődik, amely értelmetlen áldozatot kér az emberektől, és olyan mértékű állami beavatkozást teremt olyan területeken is, amelyre eddig kevésbé volt példa, olyan bírságokat fogalmaz meg, amelyek pénzbehajtásként is tekinthetők. Az MSZP vezérszónoka a legvégén erről már szólt is, hiszen van olyan bírság, amelynek tízszeresére emelését javasolja a kormány, olyan kérdésben, amely sok esetben valóban, mondjuk, a jogkövető magatartásnak a nehezen elvárható követelményét követeli meg attól a 800 ezer vállalkozótól, akinek ezt nyomon kellene követnie. Olyan mértékű büntetéseket fogalmaz meg, amelyek az alapvető működést, a foglalkoztatás folytatását is veszélyeztetik, ezen cégek, munkahelyek megőrzése is veszélybe kerül. Tehát messze túlhajtja az eredeti célt, hogy szabályozott, rendezett működés legyen, helyette anarchiát és munkahelyek megszűnését célozza meg a kormányzat. Tehát elmondhatjuk - mint az adótörvényeknél már elmondtam -, hogy igazi állami terrort fogalmaz meg az érintett, végrehajtásra kötelezett szervezeteknél.
Bizony azt is meg kell állapítanunk, hogy kitörési pontokat sem fogalmaz meg ez a 2008-as költségvetés, inkább önmagában optimumot kereső, önmagában a kormány centrális erejét erősítő törekvéseket olvashatunk ki, amely természetes reakciója az MSZP kormányzatának: mikor nem jól mennek a dolgok, akkor mindent beközpontosít; részben a Miniszterelnöki Hivatalhoz, részben a kormány szerveihez, részben pedig az úgynevezett regionális államigazgatási szervekhez, de akár, ha idevesszük, a regionális fejlesztési tanácsokat is, gyakorlatilag a teljes EU-s pénzeket, a kormány szűk körébe vonja össze a döntési kompetenciákat. Ezeket a kormányzati szándékokat lehet kiolvasni ezen 25 törvény módosításából is.
Hogy rávilágítsunk, hogy a Fidesz miért gondolja azt, hogy a kormány alkalmatlan az ország vezetésére, ez e törvénytervezet keretében is kiolvasható, hiszen hatástanulmányok nélkül megalapozatlan törvénymódosításokat fogalmaz meg, olyan törvényeket változtat alig egy éven belül, amelyeket éppen maga alkotott meg az elmúlt egy év során. Olyan módosításokat fogalmaz meg, amelyeknek nem látjuk a költségvetési összefüggéseit. Olyan módosításokat fogalmaz meg, amelyekben a társadalmi egyeztetés teljes hiányát olvashatjuk ki. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat kapkod, megy a saját feje után, miközben a vezetettek, az ország lakossága egyre inkább úgy érzi, hogy egy rátelepedő, működésképtelen kormányzat kapkodását és alkalmatlan működését kell elszenvednie, és ennek megfelelően olyan helyzetet teremtenek, amelyben már a jogkövető magatartás is nehezen számon kérhető. Ezzel szemben viszont súlyos bírságokat, terheket fogalmaz meg.
Az államháztartási törvényről szeretnék még szólni, hiszen a költségvetési bizottság kisebbségi előadójaként már egy részéről szóltam, amely részben a költségvetési bevételek és kiadások, illetve a hiány és a többletek elszámolásával néhány kérdést az Európai Unió szabályai szerint rendez. Más részeiben viszont továbbra is megteremti azt, hogy a kormányzat minden különösebb felelősség nélkül túlköltekezhet, átléphet a parlament döntési keretein. Konkrétan pedig a metróépítés kapcsán már szembesülhetett az ország és a Kincstár azzal a problémával, hogy a devizaszámla vezetésére ugyan ki van jelölve a Kincstár, de gyakorlatilag erre nem készült fel, nem tudta megoldani 2004 óta, az európai uniós csatlakozása óta az országnak, hogy pénzügyi elszámolástechnikailag a kormányzat ki tudja szolgálni azt az elszámolási kötelezettséget, amely az európai uniós bevételekkel a szabályszerű, átlátható és gondos gazdálkodás feltételeit jelentheti. Ezt próbálja most pótolni visszamenőlegesen.
A Fidesz külön kifogásolja, hogy ennek a költségvetésnek hiányzik most, a 2008-as benyújtáskor is a középtávú kitekintése. A kormányzat most az államháztartás szabályai közül egy olyan szabályt alkot, amelyet eddig sem tartott be, most két év helyett hároméves kitekintést ír elő. Igaz, hogy ezt a prognózist már nem a költségvetés benyújtásakor kell bemutatniuk, hanem majd az azt követő év februárjában. Tehát az a nagyon vicces, szakmailag rendkívül vitatható helyzet alakul ki, hogy először meghatározzuk, hogy mi lesz holnap, és ehhez a holnaphoz majd igyekszünk a három év múlva történteket igazítani, és persze évről évre mindig az aktuális döntéseit a kormány így próbálja majd legalizálni. Az eredeti szabályozás szerint - még amikor a Fidesz-kormány volt - bizony a parlament először a középtávú költségvetéssel kapcsolatos számokat vitatta meg, majd e keretek között kívánta a költségvetés számait meghatározni. A kormányzat most már törvényi erőre emeli azt, hogy először az orráig lát a parlament, a döntéshozók nem láthatják be hosszabb távon a döntések következményét, így felelőtlenné teszi a parlament többségét is, és majd azután utánaigazít a később bemutatott hároméves tervvel kapcsolatban.
Tehát most már nemcsak az egyes döntések hatástanulmánya - amelyet a jogszabályalkotásról szóló törvény előír, az elmúlt húsz évben elő is írt, most már az elmúlt öt évben a kormányzat gyakorlatilag egyszer sem nyújtott be ehhez megfelelő hatástanulmányt - hiányzik majd a törvényalkotás ésszerűbb, hatékonyabb működéséből, hanem a költségvetésben joggal elvárható folyamatszemlélet is teljes mértékben hiányzik. Ráadásul nem is kötelezi a kormányt, hanem nagyon trükkösen fogalmaz: az államháztartási törvény felhatalmazza a kormányt arra, hogy februárig közzétegye - ha úgy gondolja - ezt a prognózist, de nem teszi kötelezővé. Tehát mi javasolni fogjuk, hogy ezt kötelezővé kell tenni, és nem februárban, hanem októberben, a benyújtáskor kell minden évben a kormányzatnak a középtávú kitekintést megadni, és ennek keretszámait meghatározni.
(15.30)
A következő terület valóban sok apró tételből áll össze, az önkormányzatok területéről elég sok ponton fogalmaz meg a törvényjavaslat változásokat. Érdemes kiemelni az évközi pótlólagos igénylés körülményeit szabályozó kérdést, amely a szemléletet mutatja. A kormányzat úgy fogalmaz, hogy az önkormányzati pótigények veszélyeztetik az államháztartás hiányát. Ez abszurdum, amikor a kormány hónapról hónapra százmilliárdos nagyságrendben vesz fel hitelt, hogy finanszírozni tudja napi működését, ugyanakkor az önkormányzatok összes hitelállománya, kötvénykibocsátása az egyhónapnyi állami hitelfelvételt sem éri el. Az önkormányzatokat bűnbakká tenni a költségvetés állapotárért, és ezért olyan szigorú ellenőrzést bevezetni, amelyet a törvényjavaslat előír, illetve olyan technikai akadályt beállítani, hogy 3200 önkormányzatnál ezt az igénylést év közben csak elektronikus úton tehetik meg? Kérdezem én: mind a 3200 önkormányzatnak megvan ehhez a feltételrendszere? Mibe fog ez kerülni? Milyen többletköltségeket terhelnek most újból rá az egyébként is az ez évi pozícióhoz képest 10 százalékkal rosszabbul finanszírozott önkormányzatokra? Vagy már úgy gondolják, hogy a kistelepüléseknek ezt nem is kell megtenniük? Szűnjenek meg?
Ha az egész költségvetési terv célját vagy irányát próbáljuk leolvasni, mint a nyomolvasók, hogy merre is halad ez a költségvetés, az irány egyértelműen az önkormányzati szféra felszámolása, annak lejáratása felé mutat. És ezt pénzügytechnikai eszközökkel kívánja megoldani, hogy egyszerűen a kötelező feladatokhoz nem adja meg a pénz felét-harmadát sem, illetve olyan újabb feladatokat ír elő, sok esetben adminisztratív többletköltségeket, amelyekre viszont nem képesek meglépni azt az új követelményrendszert, amelyet a kormányzat megfogalmaz.
Külön érdemes a kistérségi társulásokról szólni, mert erről elég nagy vita folyt az elmúlt 30 órában is a költségvetésben. A törvény meztelenül, a maga valóságában kifejezi, hogy nem az önkormányzatoknak kell az európai uniós forrásokat megigényelnie, hanem olyan szabályokat kíván most alkotni, amelyben eleve a kistérségi társulásokat kívánja az európai uniós források célzottjaként beállítani, megteremteni annak feltételeit, hogy azt be tudják fogadni.
Akkor, amikor a választott önkormányzati, önrendelkezési szint a település, egy olyan köztes, kreált szintre helyezi a gazdálkodás egyre nagyobb hányadát, mind az intézmények működésének, feladatellátásnak, mind pedig a beruházásoknak, az európai uniós forrásoknak, amivel a választott képviselőkön kívülre helyezi a gazdálkodás egyre nagyobb hányadát.
Mondhatnánk, gyakorlatilag a választói ellenőrzésen, a nyilvánosságon kívülre kerülnek ezek a pénzek, és a kormányzat egyre inkább rá tud mutatni arra, hogy sok önkormányzat van, sok képviselő, feleslegesek, és így a kormányzat közvetlen vezényléssel, a legkisebb, az ezer fő alatti településekig is ezen a rendszeren keresztül kívánja pénzügyi eszközökkel ellehetetleníteni az önkormányzatokat, közvetlenül irányítani ezeket a folyamatokat. Teszi ezt akkor, amikor látjuk, hogy minden olyan ponton, ahol központosítás történt, hogy romlik a hatékonyság, csökken a szolgáltatás színvonala, volumene, egyre nehezebben tudnak hozzáférni az emberek, tehát az emberek esélyei csökkennek, hogy hozzáférjenek az állami szolgáltatásokhoz, ráadásul a végén mindig ki is derül, hogy többe kerül. Ezért mondjuk, hogy az áldozatoknak nincs meg az értelme, olyan felesleges terheket tesz az emberek nyakába, az önkormányzatok, az intézmények nyakába, amelyek végeredményeképpen nem lesz jobb, nem lesz hatékonyabb, és ettől nem is lesz működőképesebb a rendszer.
Külön szól a Kutatás-fejlesztési Alapról az államháztartási törvény. A kormány nagyvonalú, laza szabályokat alkot, a magánszféra felé irányuló kifizetésekhez most már nem kell kormányzati engedély, miközben tudjuk, hogy pont ezen keretek között elszámolási szabályossági kérdések tömegét vetette fel az Állami Számvevőszék az elmúlt években.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Külön kell szólnunk arról, hogy a belső ellenőrzés rendszerében a kormányzat jellegzetes, az MSZP vezérszónoka mondta, igazi bürokratikus megoldást talál: minden ellenőrnek regisztrálnia kell magát a Pénzügyminisztériumnál. Azoknak a belső ellenőröknek is, akik egyébként a független, autonóm önkormányzatoknál belső ellenőrök, és ezen a szabályrendszeren keresztül, gyakorlatilag az ellenőrökön keresztül is az önkormányzatok önállóságát kívánja korlátozni. Ennek a költségeit szintén ráhárítja erre a szférára, miközben, jelzem, jövőre 10 százalékkal kevesebb pénzt biztosít az önkormányzatoknak.
Ehhez hasonlóan súlyos támadás éri a társadalombiztosítási alapokat is. A kormányzat a parlamentet kirekeszti abból a jogából, hogy a nyugdíjalap és az egészségügyi alap közötti szétválasztást a parlament előre meg tudja határozni. A kormányzat magához kívánja ragadni az ezzel kapcsolatos döntéseket, ezeket kormányrendelet keretében kívánja szabályozni. Odasorol a nyugdíjalaphoz egy olyan új járadékfizetést, ami érthetetlen szakmailag is, a rehabilitációs járadékot a nyugdíjalaphoz helyezi, miközben az a költségvetés feladata. Erre eddig nem kaptunk magyarázatot.
A következő terület a helyi önkormányzatok céltámogatásával kapcsolatos kérdés. A kormány a szennyvízberuházásokat kiveszi a támogatási körből úgy, hogy az európai uniós források viszont nem minden önkormányzat számára teremtik meg a szennyvízberuházás feltételeit. Így gyakorlatilag az európai uniós elvvel ellentétes döntést hoz a kormányzat, hogy egy korábbi vagy egy egyébként állami feladatot európai uniós forrásokkal kíván kiváltani, és így az ország egy része nem fog tudni a szennyvízberuházásokhoz sem állami, sem pedig európai uniós támogatáshoz jutni a következő években.
A társulásokkal kapcsolatban további, az önkormányzatokkal szembeni szankcionálási lehetőségeket határoz meg, beavatkozik a társulások autonómiájába a helyi önkormányzatok adósságmentesítéséről szóló törvény módosítása kapcsán a kormányzat. A társult önkormányzatok feje fölött, nem hagyva rájuk a megegyezést, hogy hogyan számoljanak el egymással, ahogy eddig volt, hanem most azzal szemben, aki 60 napon túli tartozást, akár önhibáján kívül felhalmoz, inkasszójogot biztosít, tehát alárendeli az önkormányzatokat a társulások gazdálkodási igényeinek.
A feladatokat odatelepíti, a feladatokat el kell látni, és pont azokat a helyi adókat beszedő önkormányzatokat viszont csak egyetlen dologra kötelezi, hogy szedje be az adót, és fizesse be a kistérségek számára. Ez egy olyan világot vetít előre, ami a tanácsi rendszert idézi fel, abban az időszakban volt az, hogy gyakorlatilag helyben már semmilyen döntési jogosítványt nem kívántak otthagyni. Ott, ahol egyébként az emberek az ügyeiket intézik, őket érinti leginkább. Ez nyílt támadása annak az önrendelkezési vagy szubszidiaritási elvnek, amelyet 17 éve közvetlenül minden településen érzékelni tudott a magyar lakosság.
Külön kell szólni az egyházak finanszírozásával kapcsolatban, ahol szintén a társadalmi egyeztetés hiányát, másrészt a hatástanulmányok hiányát kell megállapítani. A szófordulatokra érdemes figyelni, szintén kádári fordulatok: az egyházi finanszírozás korszerűsítésével írják körül azt a reakciót, ami vélhetően pénzkivonást jelent innen, de miután nincsenek meg a hatástanulmányok emögött, nem áll rendelkezésükre ez a képviselőknek, nyilván a kormány majd valamit elő fog húzni, reméljük, hogy így is lesz. De most ez nem áll rendelkezésre, úgy kell ezt a törvényt vizsgálnunk, ahogy van.
(15.40)
Ebből pedig egyet tudunk, hogy az egyházakkal nem született megállapodás ebben a kérdésben, ráadásul nemzetközi megállapodást érintő kérdéskörhöz nyúl hozzá a kormányzat.
Az önkormányzatokkal kapcsolatban az MSZP vezérszónoka még egy fontos dolgot jelzett, ami, azt gondolom, az irányt még élesebbé, markánsabbá teszi. Azt mondta, hogy igazából gyámság alá helyeznék az önkormányzatokat, ha hitelt kívánnak fölvenni, hiszen a pénzügyminiszter engedélyéhez kötné. Ez akkor lenne helyes, ha a parlament engedélyéhez kötnénk azt, hogy a pénzügyminiszter vegyen föl hiteleket, de ez nem így történik. Két egymástól elkülönülő szint kapcsán egyértelműen alá kívánja rendelni az operatív gazdálkodását is az önkormányzatoknak.
Összegezve tehát: a kormányzat egy olyan csomagot helyezett a parlament elé, amely a Gyurcsány-csomagnak a folytatása, amely igazából (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a pénzbehajtásnak teremti meg a további jogi kereteit.
Köszönöm figyelmüket.
