DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt mondandómba belekezdenék, mindjárt kapcsolódom az előttem szóló Gegesy képviselő úrhoz, mert egyébként ezt elfelejtettem volna. A mondandójának a végén ennek a végrehajtási szervezetnek a felállításáról szólt. Én az érvelésével egyetértek. A jogkövetés akkor következik be az államigazgatásban és mindenhol, hogyha a jogsértésnek szankciója van, és ezzel szembesül az, aki elköveti ezt a jogsértést - és ez sokszor a végrehajtással realizálódik. Ez a kormány, amely kormány mindent megtesz ebben a költségvetési törvényben is, hogy a költségvetés forrásai közé bevételeket hozzon, minden olyan tételhez, amit emelhet, már eddig is hozzányúlt, itt pedig - számomra is érthetetlen módon - halogatja ezt a döntést, amit korábban a közigazgatási eljárásról szóló törvényben már előrevetített.
És akkor mondandóm lényegére térve: ez az első olyan költségvetési törvényt kísérő törvénycsomag, amely már az Alkotmánybíróság döntése alapján lett úgy a Ház elé terjesztve, ahogy azt az Alkotmánybíróság elvárta volna. Az egyébként számomra rejtély, hogy ha az alkotmány 19. § (3) bekezdése nevesítetten kötelezte mindig a parlamentet a költségvetési törvény megalkotására, mint ahogy a zárszámadási törvényére is, azt miért mindig salátatörvényekkel tette. Mindig éreztük azt, hogy itt valami sántít, nincs rendben, de addig, amíg az Alkotmánybíróság egy alkotmányerejű döntéssel rá nem kényszerítette ezt a megoldást, addig ezt egyetlen kormány sem alkalmazta. Így ma egy tiszta költségvetési törvény volt előttünk, és most előttünk van ez a költségvetési törvényt megalapozó törvénycsomag. Persze a két dolog nyilvánvalóan nagyon szorosan összefügg.
Igaz az, hogy egy ellenzék nem szokott támogatni költségvetési törvényt. Ebben a törvénycsomagban vannak olyan elemek, amelyek racionálisak, amelyeket akár szívesen támogatnék, függetlenül attól, hogy az mennyire alapoz meg költségvetést, de az ember nem tudja megtenni, mert egy salátatörvény keretei között kerül ide, és itt az embernek csak arra van lehetősége, hogy ha valamivel nem ért egyet, akár csak egy törvénnyel is, akkor az egész törvénycsomag ellen kell szavaznia. Itt tehát ilyen szempontból is könnyű helyzetben van az ellenzék. Nehéz helyzetben éppen azok vannak, akik a kormányoldalon ülnek, mert biztos vagyok benne, hogy van a szívüknek kedvező törvénymódosítás, és van olyan, amellyel nagyon nem értenek egyet. Gegesy képviselő úr is kifejtette az álláspontját bizonyos törvények kapcsán, csak hát kormánypárti képviselőként nem lesz meg az a lehetősége, hogy az akaratát belevigye, mert kormánypárti képviselőként az ügy mellé kell állnia akkor is, hogyha ezt az ember nyögvenyelősen teszi, de ez a salátatörvények sajátossága.
Nem fogok minden törvényről beszélni, mert nem sok értelmét látom - 21 van egyébként előttünk ebben a törvénycsomagban, a törvény maga 32 szakaszból áll -, néhányról fogok csak szólni, amelyet én valamilyen szempontból izgalmasabbnak gondolok.
Kezdjük mindjárt a köztisztviselői törvénnyel! A köztisztviselői életpálya számomra egy olyan életpálya - így van előttünk, és az Orbán-kormány idején is így tekintettünk rá -, amely egy kiszámítható előmeneteli rendszert jelent, mindenhol ilyen a köztisztviselői rendszer, és más a verseny világa: a verseny világában van nagy kiugrási lehetőség, akár keresetekben is, meg persze ebben a versenyben el is lehet vérezni. Köztisztviselőként az állam vagy egy önkormányzat szolgálatában állni egy más életutat jelentett számomra, és én nem örülök annak, hogy ez a kiszámítható életút felborul, amikor egyre több versenyelemet hoznak be ebbe a rendszerbe, mint ahogy most is tesszük a köztisztviselői törvénynek ezzel a módosításával. A teljesítményértékelési rendszerek és az előmeneteli rendszerek összekapcsolása zajlik - ezzel önmagában nincsen gondunk -, de ezeket a teljesítményértékelési rendszereket én nagyon mesterkéltnek érzem. Vannak, akik minisztériumokból ismerik ezt a világot, ilyen tapasztalatom nekem nincs, de az önkormányzatok világából ismerem a minősítések és a teljesítményértékelések rendszerét. Tudom jól, hogy egy formális dolog, nehezen működik ez a közigazgatásban is, és én egy kicsit erőltetettnek érzem ezt, és ez, mondom, olyan versenyelemeket visz be a köztisztviselői világba, ami szétveri ezt a világot, és az előnyét én ennek nem nagyon látom.
A köztisztviselői törvény másik módosítása teljesen racionális, egy másik eleme, amelyet kiemelek. 2007 és 2013 között megjelennek Magyarországon különböző európai alapok forrásai. A kincstári ellenőrzésnek biztos, hogy nagy szerepe lesz, mert az Európai Unió a legkisebb szabálytalanságot is meg fogja torolni rajtunk, és visszakéri tőlünk azt a pénzt, amit esetleg az európai szabályok ellenében költöttünk el, ezért az ellenőrzés mechanizmusainak működniük kell. Így azt én elfogadhatónak tartom, hogy a kihelyezési intézmény megteremtésével az ellenőrzési munkakörökben ennek feltételeit most a köztisztviselői törvény gyakorlatilag megteremti.
A legizgalmasabb módosítási terület valószínűleg az Áht., ez a legterjedelmesebb is, és azt már persze megszoktuk, hogy mivel nincsen egy kiszámítható és jól körülhatárolt, az állam pénzügyeiről rendelkező törvény, ezért minden évben, amikor költségvetés kerül elénk - jó, ha csak akkor -, meg egyébként ha zárszámadás is előttünk van, akkor mindig belenyúlunk az Áht.-ba, és mindig az aktualitásoknak megfelelően módosítjuk az államháztartási törvényt, ami nem jó, de ezúttal is így teszünk és így járunk el.
Az Országgyűlés nemrég megalkotta az állami vagyongazdálkodással kapcsolatos új szabályokat, és ezekből a szabályokból néhány pont alapján nyilvánvalóan módosítani kell az államháztartási törvényt is. Egy lényeges dolog, amivel én egyetértek, hogy az államháztartási törvény kimondja, hogy az állami vagyonnal gazdálkodás eredményeként a képződő bevételek az állam, tehát a költségvetés bevételei, nem az állami vagyonnal gazdálkodó egy-egy társaság bevételei, és ugyanakkor ennek a társaságnak a kiadásai is költségvetési kiadások. Az indokolásnak hiszek: költségvetési kiadásként kezelve ezeket a kiadási tételeket nagy valószínűséggel az állam erősebb szereplőként olcsóbban tudja megteremteni a kiadások fedezetét, mint hogyha azok a társaság gyötrelmei és kiadásai lennének. Tehát ez is egy olyan elem, amellyel önmagában én egyetértek a szabályozásban.
Annak örülök - és erre is mondok egy példát -, hogy az ÁSZ véleményét viszonylag gyorsan követi a kormány. A 2006-os zárszámadást nemrég tárgyaltuk. Az ÁSZ több, sok megállapítást tett, többek között azt is mondta, hogy pontosítani kell az államháztartási törvény azon rendelkezéseit, amelyek az adósság átvállalásával és a követelések elengedésével foglalkoznak; amikor ilyen tételekről rendelkezik a kormány, akkor kamatokról, késedelmi pótlékokról is rendelkezni kell. Ilyen szempontból pontatlan volt az Áht. - ezt a pontosítást most az ÁSZ elvárásai nyomán megfogalmazza a törvényalkotó.
Helyes törekvés az, hogy a kincstári rendszerben elindul a devizaszámla-vezetés fokozatos megteremtése is, mert jól látható, hogy erre egyre inkább igény van, és egy európai közösség tagjaként lenni, szabad pénzgazdálkodással élni, ahhoz az ilyen feltételeket nyilvánvalóan meg kell teremteni.
A legizgalmasabb kérdés az Áht. módosítása során a középtávú költségvetéssel összefüggő programelemek megjelenése. Zajlik egy ötpárti egyeztetés. Ott ma még a kormány azt gondolja, és én is azok közé tartozom ellenzéki képviselőként, akik azt gondolják, hogy ezeknek az egyeztetéseknek azért lesz némi eredménye. Én azt is szeretném, hogyha az alkotmányba bekerülne egy közpénzügyekről szóló fejezet, mert ma az alkotmányban ez ügyben gyakorlatilag semmi nincsen, ami van, az meg használhatatlan. A köztársasági elnök úr is arra biztatja a parlamenti frakciókat, hogy az alkotmány szintjén is legyenek szabályozva ezek a kérdések, és alkossunk egy törvényt a közpénzügyekről.
(16.10)
Mintha a kormány itt bizonytalan lenne, nem a szándékait illetően, ezt nem kérdőjelezem meg, de már az Áht.-ba behoz olyan elemeket, amiket én egy közpénzügyi törvényben átfogóbban el tudnék képzelni. Azt látom, hogy a kormány rákészül egy olyan megoldásra is, hogy ha nincs parlamenti egyetértés, akkor 50 százalékos törvényekben szabályozzon legalább olyan tételeket, amit racionálisnak lát, amit önmagában nem helyeslek, de így nem látom értelmét, ahogy van.
Mire gondolok? És itt részben akár Domokos képviselőtársammal is vitatkozom, mert ami itt le van írva a törvénytervezetben, azt én másként értelmezem, mint ő. Azt jónak tartom, hogy van egy ilyen hároméves kitekintés a mindenkori költségvetési törvényben, mert ennek a kettős célja teljesen racionális. Egyrészt akár szeretjük, akár nem, a konvergenciaprogramhoz igazodnunk kell, és igazodnunk kell majd ehhez vagy az ezt követő konvergenciaprogramhoz, mert sajnos mi egy azt követőt is meg fogunk élni, még többet. Hiszen a konvergenciaprogramokat addig fogjuk gyártani és az Európai Unióval egyeztetni, ameddig be nem tudunk lépni az eurózónába. Az Európai Közösség szerződése amellett, hogy azt mondja, hogy a költségvetési politika tagállami politika, de azt is kimondja, hogy a tagállamoknak egyeztetési kötelezettségei vannak, a maastrichti mutatókat teljesíteni kell. Az egyeztetési kötelezettség végeredménye pedig a konvergenciaprogram, amit utána kölcsönösen az úriemberek persze be is szoktak tartani.
Ezért ez a hároméves kitekintésű tervezés indokolt a konvergenciaprogram miatt is, és indokolt amiatt is, mert nyilvánvalóan egy kiszámíthatóbb működési rendet tesz, mint ha csak az adott évre szabályozunk. A gond nem is ezzel van, hanem a gondot abban látom, hogy erre az Országgyűlésnek szinte semmi befolyása nincs. A konvergenciaprogram megalkotása a kormány szabad akaratából történik, egy olyan konvergenciapályát rajzol meg, amit a kormány akar, még a kormánytöbbség sem nagyon kell hozzá, hisz nincs egy jogszabály, ami ezt rögzítené. Itt a kormánynak túl nagy a szabályozási és a mozgáslehetősége. A költségvetési törvényben persze bemutatjuk ezt a hároméves kitekintést, a három év fő keretszámait. De hol? Az indokolások között jelennek meg ezek a számok, nem magában a törvényben, és ezekkel a kormány utána azt csinál, amit akar.
Nem az a baj, hogy a kormány február valahányadikán, amikor már az Országgyűlés elfogadta a mindenkori költségvetést, egy kormányhatározatban előírja a fejezetet kezelő minisztereknek, hogy na, ezekhez a számokhoz kell nektek mostantól kezdve igazodni. Hiszen a saját rendszerében az utasításnak ez a módja, hogy egy kormányhatározattal köti meg a miniszterek és a minisztériumok kezét. A baj az, és az Áht. módosítása így fogalmaz, hogy “a költségvetési törvényjavaslat fejezeti indokolásainak adatai alapján”. Na, ezt nagyon puhának gondolom. Én továbbra is azt szorgalmaznám, hogy valahogy egy országgyűlési dokumentum kösse meg a kormány kezét, és a kormány utána megköti a fejezetek kezét. Ma az a helyzet, hogy az Országgyűlés beszél, a kormány azt csinál, amit akar, és a saját akaratának megfelelően persze megköti a kezét. Az Országgyűlésnek vindikálnék én itt nagyobb szerepet. Ha az Európai Unióban azt akarjuk, hogy a parlamenteknek nagyobb legyen a szerepe, márpedig az Európai Unió ezt akarja az európai uniós szintű költségvetési politikák kialakítása során, akkor az országgyűléseknek kell érdemi feladatot adni.
Persze tudom, hogy ez macerásabbá teszi az eljárást, mert ha az Országgyűlés egy dokumentumban rögzít keretszámokat, nyilvánvalóan azoktól eltérni persze országgyűlési akarattal lehetne. Ezért a kormányok ódzkodnak ettől, de ameddig ezt nem csináljuk meg, addig a költségvetési politikát a kormány csinálja, és az Országgyűlésnek alig van itt ellenőrző szerepe. Nekem ezzel a technikával ez a bajom, én ezt nem tekintem kellő megoldásnak. Ebben a kormányhatározatban ilyen puha megfogalmazással, amit az előbb idéztem, ahol ők bizonyos adatok alapján megfogalmaznak egy kormányhatározatban keretszámokat, de úgy térnek el az Országgyűlés akaratától, ha volt az Országgyűlésnek akarata, ahogy éppen akarnak - én itt szigorúbb szabályokat szeretnék, és egy közpénzügyi törvény erre lehetőséget is adna.
Egy következő törvény, amiről beszélnék röviden, az a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló. Itt is vitázom a már előttem szólókkal. Én nem látok abban gondot, hogy a kormánynak van egy erőteljes törekvése arra, hogy ezt a két alapot, a Nyugdíj-biztosítási Alapot és az egészségügyi alapot, ami minden évben tökéletesen el szokott szállni, kézben tartsa. Ez helyes. Most van egy új intézmény 2008-tól, a rehabilitációs járulék mint új ellátási forma, egy ilyen járulék után a központi költségvetés kötelezettsége, hogy megfizesse a Nyugdíj-biztosítási Alapnak a szükséges járulékot, és ezt rögzíti ez a törvény. Tehát ez a Nyugdíj-biztosítási Alap szerepét, stabilitását erősíti, és egy ugyanilyen tételt sorolhatnék az Egészségbiztosítási Alap esetében, ezt most idő hiányában nem teszem.
Önkormányzatokat érintő ügyek. Kisebb tétel az, ami a címzett támogatásokról szóló törvény korrekciója kapcsán itt van. Szennyvízberuházások ebből a világból kikerülnek azzal az indokolással, hogy ehhez európai uniós forrásokat lehet szerezni, ezért más csatornákon támogat a kormány ilyen beruházásokat. Gyakorlatilag itt már érdemben csak az egészségügyi gép-műszer beszerzés marad.
Egyházak hitéleti tevékenységének és közcélú tevékenységének fedezeti alapjait megteremtő törvény kapcsán azt gondolom, hogy nem helyes a kormány indokolása, ami a törvényben van, hogy ez nem érinti a vatikáni megállapodást. Nemzetközi szerződés rögzít szabályokat, ezeket újra lehet gondolni, ha a kormánynak van késztetése, le kell ülni a Vatikánnal, módosítani kell egy nemzetközi szerződést, és ennek megfelelően nyilvánvalóan lehet ezeket a részletszabályokat megfogalmazó törvényeket is. Azt szeretném tehát, ha ez a törvénymódosítási javaslat kikerülne ebből a rendszerből, mert azt gondolom, hogy ami le van írva, az aggályos, sérti a nemzetközi szerződést. Ilyen szempontból azt is mondhatnám, hogy alkotmányellenes, mert belső törvényekkel nemzetközi szerződésekkel megyünk szembe.
Három törvényről egyszerre szólnék, mert ezek összefüggőek: helyi önkormányzatok társulásairól szóló törvény, többcélú kistérségi társulásokról szóló törvény és ezek módosítása, és a helyi önkormányzatok adósságrendezéseiről szóló törvény. Helyeslem az önkormányzatok társulási lehetőségeit, ezeket ösztönzöm. Bajom a többcélú kistérségi társulásokról szóló törvénnyel van, ezek mesterséges kreálmányok, ezek soha nem fognak igazán intézményesülni, ezeknek nincs létjogosultságuk azokban a méretekben, ahogy szerveződtek. Ezek csak feladatellátó helyek, ezek azért jönnek létre, mert az önkormányzatokat pénzügyi kényszerekkel belezavarják ezekbe a társulásokba.
Az ÁSZ is leírja az anyagaiban, hogy sokszor csak az a formális társulási szándék érhető tetten, amit az önkormányzatok azért tesznek meg, hogy többletforrásokhoz jussanak. Még egyszer mondom, ezek nem önkormányzatok, hanem feladatellátó helyek. Ezek a feladatellátó helyek egy nem teljesítő önkormányzattal szemben felléphetnek.
Ezzel sincs olyan nagy gond, mert nyilvánvalóan, ha egy önkormányzat társul, annak teljesítenie kell, mert különben felborítja az egész rendszert. De én a többcélú társulások esetében ezeket az erősebb lehetőségeket, amelyeket persze a társulási szerződésben fognak szabályozni, azért nem fogadom el, mert nem ismerem el önkéntes társulásoknak, még ha a törvény ilyennek is tekinti ezeket. Ahogy működik, erős, nyers pénzügyi kényszerek diktálják ezeket a társulásokat, ezért nem helyeslem az ilyen típusú módosításokat.
A kormány megállapítja, hogy európai uniós forrásokból elsősorban társulások fogják megvalósítani, nem adott önkormányzatok. Persze ez a kicsikre azt is jelenti, hogy a kicsik önállóan semmit nem kapnak, csak ha társulnak. Tényleg kezelni kell azokat a kérdéseket, hogy ha uniós forrásokból társulások létrehoznak fejlesztéseket, azok a fejlesztések kinek hogyan kerülnek a tulajdonába; ha ebből a társulásból valaki ki akarna ugrani, akkor hogyan számolnak el egymással. De ezt nemcsak az önkormányzati világban kellene megtenni. Itt hívom fel az államtitkár úr figyelmét - azzal, hogy nem tudom, hogy van-e gond a szabályozásban, komolyan kérem, hogy nézzenek utána -, hogy fejlesztéseket úgy is meg fogunk valósítani, az egészségügy világából mondok konkrét példát, hogy az önkormányzatok mellett, mondjuk, Baranyai Megyei Önkormányzat, Pécs Városi Önkormányzat, a másik társuló fél az egyetem lesz, egy sajátos autonóm intézmény, amely viszont állami vagyonnal gazdálkodik. Vele is társulásokat hozunk létre, ezek a kérdések akkor is felvetődnek. Ha a felsőoktatási törvény nem ezzel szinkronban teszi meg ezeket a szabályozási lépéseket, akkor ez összeütközést jelenthet az egyetem és az önkormányzatok között.
Mivel lesznek ilyen fejlesztéseink, és ezeket a kormány akarja, hogy közösen valósítsuk meg az egészségügyi integráció kapcsán, és én ezt egyébként üdvözlöm is, ezért ezeknek az átgondolása nemcsak az önkormányzatok közti együttműködés esetén indokolt, hanem mondjuk, egy ilyen egyetemi szereplő bevonása esetén. Ha itt vannak szabályozási kérdések, akkor ezt most tegyük meg, és ne utólag jelentsen ez számunkra gondot.
Bírságok. Ahol lehet, a kormány egyrészt a bírságok lehetőségével is él, és fokozottan él, és nagyobb bírságolási lehetőséget ad a hatóságainak.
(16.20)
Igen, ez durván jelentkezik - ezt a szocialista vezérszónok is kiemelte - a kötelező egészségbiztosítási ellátás kapcsán, mert az eddigi 5 ezer és 100 ezer forint közötti bírságolási összeg gyakorlatilag 100 ezer és 1 millió forint közé esik. Önmagában nem baj, hogy komolyabb bírságolási lehetőségek vannak. Azt viszont helyeslem, amit a törvénytervezet megfogalmaz, hogy az ilyen bírságolásból befolyó bevételek a központi költségvetés bevételei, és nem a bírságoló bevételei, mert eddig ők érdekeltté voltak téve abban, hogy ha nincsenek kellően állami forrásaik ahhoz, hogy a rendszert működtessék, akkor bírságokkal jutnak többletpénzekhez és tartják életben magukat. Ez így tisztességesebb eljárás, csak ebből jusson pénz ahhoz, hogy azt az adott hatóságot működtetni is lehessen.
A hulladékgazdálkodási törvény kapcsán csak egy dolgot, mégpedig egy pozitív dolgot emelek ki: jónak tartom, hogy az önkormányzatok mozgáslehetősége a szabályozás terén megnő. Számtalan alkotmánybírósági döntés foglalkozik ilyen ügyekkel. Üdülővendégek esetében az önkormányzat eddig is tudott kedvezményeket adni, de egy olyan ingatlan esetében, amit az állandó lakó szinte soha nem használ, ezeket a kedvezményeket kevésbé tudta megadni az önkormányzat. Kéttényezős szolgáltatási díj, ahogy fogalmaz a törvény, ezt jónak gondolom. Az önkormányzatoknak nagyobb a mozgáslehetőségük, hogy éljenek ezzel.
Az atomerőműről szóló törvény: 10,5 százalékkal nő a felügyeleti díj, és a kormány úgy fogalmaz, hogy nincs itt semmi gond, ez a központi költségvetést semmilyen szinten nem terheli. Igen, de az embereket terheli, mert az, amit a Paksi Atomerőmű felügyeleti díj címén fog megfizetni az állami hatóságnak, hogy őt felügyelje - mert ez egy ilyen rendszer -, az nyilvánvalóan beépül az áram árába. Tehát ez a díjemelés is - ugyanúgy, mint minden díjemelés - valahol a végeken lévő állampolgárokat terheli. Nyilvánvalóan nem is lehet ez másként.
Összességében tehát, mivel egy salátatörvényről van szó, szándékosan emeltem ki sok jót, mégse lehet támogatni, mert a műfaj technikája nem adja meg azt a lehetőséget, hogy ez támogatható legyen.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)
