HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem mással állunk szemben, mint a szokásos salátatörvénnyel, amit sokáig az jellemzett, hogy a költségvetési törvénnyel együtt adták be, ami egyfelől elvonta a figyelmet a költségvetésről, félrevitte a vitát, és jogilag elfogadhatatlan volt, ezért az MDF elnöke, Dávid Ibolya 2005-ben az Alkotmánybírósághoz fordult, és az Alkotmánybíróság az alkotmány 19. § (3) bekezdésére hivatkozva megtiltotta ezt a gyakorlatot. Azóta a gyakorlat valóban más, a költségvetési törvényt külön tárgyaljuk, de a hozzá kapcsolódó törvények most is salátatörvény formájában jelennek meg, és ahogy előttem szóló képviselőtársam mondta, pontosan ez az előterjesztési technika az, ami az elfogadást megakadályozza és meggátolja. Ez a gyakorlat egyébként súlyosan sérti a jogbiztonság alkotmányos alapelvét. A jogbiztonság azt jelenti, hogy a jogrendszer, a jogalkotás menete és az egyes jogszabályok világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatók kell hogy legyenek.
Jelen esetben a közszolgálati jogviszony egyik alapvető rendelkezésének megszüntetését kívánja a kormány ilyen technikával fű alatt átvinni az Országgyűlésen. Egyúttal a közszolgálati életpálya egyik lényeges elemét, azt, amely a kiszámíthatóságát biztosította, kívánja felszámolni.
A salátatörvény pedig nyilvánvalóan alkalmas arra, hogy egy füst alatt elfogadtasson minden olyan törvényt is, amely ha önállóan kerül beterjesztésre a jogalkotó asztalára, akkor nagy valószínűséggel még a kormánypártok támogató szavazatait sem szerzi meg, az ellenzéki szavazatokról nem is beszélve.
Néhány megjegyzés ehhez a törvénytömeghez, amit a salátatörvény tartalmaz; először a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításához. Ez a javaslat, módosítva a köztisztviselőkről szóló törvény rendelkezéseit, egy jelentős változtatást kíván végrehajtani. Ha úgy tetszik, a tavaly óta folyó, a közszolgálatot érintő, meglehetősen kedvezőtlen változtatások - a nyugdíjazás, a felmentés, a jogviszony tartalmának gyengítése - sorában ez a javaslat már csak hab a tortán. A kormány ezzel az indítvánnyal a különböző kiegészítő juttatások megnyirbálása után a közszolgálati életpálya talán legfontosabb garanciális elemét, az előmenetelhez kötött illetménytáblát szünteti meg. A javaslat a közszolgálatban gyakorlatilag át kíván térni a bértömeg-gazdálkodásra, ami egyet jelent a közszolgálati életpályarendszer végleges megszüntetésével. Egyúttal a munkahelyi vezetőnek - aki általában politikai vezető - teszi kiszolgáltatottá a közszolgálati dolgozókat, hiszen a javaslat szerint az illetmények meghatározására a jövőben a munkahelyi vezető lenne jogosult.
Feltehető a kérdés, a kormány hol és mikor egyeztetett erről a javaslatról a szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel, mert hiszen ez több tízezer közszolgálati dolgozó jövőjét, munkabérét, megélhetését érinti. Mi volt a véleménye a tárcaközi egyeztetésnek a javaslatról, és mit mondott róla a szakmai apparátus? Jellemző a javaslattal kapcsolatos előzetes egyeztetés feltehető hiányára, hogy a törvényjavaslat indoklása ezt a rendelkezést meg sem említi, olyan, mintha ez a javaslat utólag került volna be a törvényjavaslatba, és elfelejtettek volna hozzá indoklást írni.
Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, ahogyan a javaslat az úgynevezett kihelyezés intézményét bevezetné. A kihelyezéssel a köztisztviselő a munkáltató részére jogszabályban megállapított ellenőrzési és ehhez kapcsolódó feladatainak végrehajtása céljából más költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet székhelyén, illetve telephelyén történő munkavégzésre lenne kötelezhető. A javaslat még azokat a minimális garanciákat sem tartalmazza, ami a köztisztviselő képzettségével, beosztásával, a munkába járás időtartamával, a dolgozó esetleges betegségével, a gyereknevelésből adódó feladataival összefüggésben biztosítana számára egyeztetést az ügyben, hogy a kihelyezés ellen tiltakozzon. Ennek minden lehetőségét kizárja a javaslat. Egy olyan gumiszabályt tartalmaz, miszerint a kihelyezés a köztisztviselőre nézve - különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat. Az “aránytalan sérelem” viszont mérlegelés kérdése. Kijelenthető, hogy a kormány közszolgálatban tervezett és már folyó létszám-leépítési törekvései ezzel a módosítással megoldódnak, mivel a közszolgálatban dolgozók maguk fogják ezt a pályát elhagyni, de az is lehet, hogy tulajdonképpen ez a cél.
Néhány szó és néhány mondat az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról. Az államháztartási törvényből tavaly ép ésszel követhetetlen okokból hatályon kívül helyezték a 8. § (1) és (4) bekezdéseit, amelyek rendelkeztek a hiány, illetve a többlet definíciójáról és azon tételek költségvetési elszámolásáról, amelyek költségvetési bevételként, illetve kiadásként történő megjelenítése a finanszírozott tételekkel való szoros kapcsolódás miatt nem lenne egyértelmű. Ezeket a rendelkezéseket visszahozták, ez rendben van és ez indokolt, csak a tiszteletkör nem teljesen érthető. Az új “pontosítás” szerint az új állami vagyonkezelő által nyújtott hiteleket és azok visszatérülését sem kell a költségvetési egyenleget érintően elszámolni, ami kockázatot jelent. Ezzel felelőtlen kormányzás mellett felelőtlenül is lehet élni.
A (11) és a (16) bekezdés a középtávú költségvetési terv kialakításával foglalkozik, az államháztartás működésének kiszámíthatóbbá tétele és a konvergenciaprogrammal való összhang megteremtése érdekében. Fontos célkitűzés - és reméljük, hogy a konvergenciaprogram, ami egyébként nem törvény, nincs kodifikálva, nem lesz örök -, elméletben jó gondolat, hogy hároméves prognózisokat kell készíteni, ami mindenféle csodálatos kiszámíthatóságot segít elő.
A költségvetési vita eredményeit figyelembe véve ezek alapján alakítja ki a kormány a következő év elején a középtávú költségvetési kitekintést, ami a költségvetés egyensúlyát hivatott biztosítani.
(16.30)
A határozatban közölt keretszámokat a kormány által felügyelt fejezetek - beleértve ebbe a társadalombiztosítási alapokat és az elkülönített állami pénzalapokat is - csak a kormány engedélyével módosíthatják. A gyakorlat azonban egy kicsit, sőt nem egy kicsit, de más. A valójában négyéves prognózisok itt kötelező tervekké válnak, ami azért nem ugyanaz. Ilyen részletezettségű négyéves tervek nem szoktak sikerülni, és ismerve a szocialista-liberális koalíció eddigi tevékenységét, a programáradatokat, a költségvetéseket, ez, mármint a siker az ő esetükben szinte teljességgel kizárt. Nota bene, az úgynevezett kétéves költségvetés sem tartozik Magyarország sikertörténetei közé.
Néhány makroparamétert az egyszerűbbek közül meg lehet előre kötni, például a hiány arányát, mondván, akármi történik, a kiadásokat a kormány megfaragja, de sok esetben ez sem egyszerű. Tessék csak megnézni, hogyan szóródnak a konvergenciaprogram paraméterei, holott ezek kézben tartására valóban törekszik a kormány! Ebből a szempontból az éppen ötpárti egyeztetés tárgyát képező, és kidolgozás alatt álló közpénzügyi törvény sokkal józanabb elgondolásokat tartalmaz. Mondhatnám azt is, hogy a 2008. évi költségvetési törvényjavaslatból visszaköszönő gyakorlat nagyon más, a sikertelenség konkrét hírnöke.
A 2008. évi költségvetési törvényjavaslat már ennek a módosító javaslatnak a szellemében fogant, van benne program 2011-ig, és nem is akármilyen: sematikus és mechanikus, olyan, ami a már elhatározott, közvetlen változásokat sem veszi figyelembe. Erre több példát elmondtam a költségvetési vita során, és a példák a végtelenségig sorolhatók. Nem érzékelhető a törvényjavaslatban a tervezet adóbevételeiből például a társaságiadó-bevétel, a konvergenciaprogram növekedési dinamikája, észrevétlen marad az értékalapú ingatlanadó, nem látszik változás a társadalombiztosítási alapokon, holott ezek tönkretétele elhatározott kormánycélkitűzés. Nem látszik a reformok, az Új Magyarország fejlesztési terv hatása, bár még nem vettük észre az államháztartási reformot, a létszámkeret négy évre stabilizálódik, és sorolhatnám tovább.
A kiadási előirányzatok alakulása stagnálást vagy sematikus emelkedést mutat, még nyilvánvalóan változást igénylő előirányzatok esetében is, és ez nemcsak az MDF véleménye, de a tőle megszokott udvarias formában ugyanezt tartalmazza a költségvetéshez benyújtott állami számvevőszéki vélemény is. Ha ez a hároméves kitekintés tényleg terv lenne, akkor ez egy tragédia! De valószínűleg nem az, mert ilyesminek a kidolgozására ma a tárcák vagy a fejezetek - mert a költségvetési törvényjavaslatban így jelennek meg - objektíve alkalmatlanok, hiszen ilyen tervező apparátusuk nincs. Erre fel kellett volna készülni, bár valószínűleg akkor sem lenne az eredmény sokkal jobb. Mert ami itt le van írva, jól nem hajtható végre, tehát a Magyar Demokrata Fórum számára nem kezelhető.
Egyébként engedjenek meg egy jó tanácsot! A józan észről nem beszélni kell, hanem a gyakorlatban alkalmazni, és támaszkodni rá. Normális kormányzás mellett nem kerülhet komoly külső hatások nélkül ilyen súlyos helyzetbe az ország, nem irreálisak a költségvetések, nincs megalapozatlan osztogatás, nincs mellőzve a versenyképesség és a foglalkoztatás javításának kérdése, nem terebélyesedik a feketegazdaság, nem terebélyesedik a korrupció, és mindezek következtében józan keretek között marad az államadósság és a költségvetés hiánya. Ez lenne az egyszerűbb út, de ezt az egyszerűbb utat hat éve nem sikerül megtalálni.
A törvényjavaslat újraszabályozza a helyi önkormányzatok számára feladatmutató alapján megállapított normatív hozzájárulások és támogatások előirányzatáról vagy annak egy részéről való lemondást, illetve pótlólagos igénylést. Itt az államháztartási törvény 64. §-ának (5) bekezdésébe a következő betoldás kerül: “ha törvény másként nem rendelkezik”, vagyis nyilván akkor nyújthat be helyi önkormányzat pótlólagos igényt, ami ugyanakkor a feladatmutató alapján jár neki. Ez nyilvánvalóan megszorítási célból született módosítási javaslat, de a logikája nagyon nehezen követhető. Mivel a feladatmutató is törvényi előírás, tehát az igény vitathatatlanul jogos, az MDF természetesen nem támogatja. Az ellenőrzés erősítését szolgáló más módosító javaslatokkal viszont egyetértünk.
Az államháztartási törvény 86. §-ának (9) bekezdése helyére került - ez ma üres - a klientúra számára előkészítés alatt álló magánbiztosítási rendszer kistafírozása érdekében a járulékemelés, és az egyes ellátások mérséklésére tesz általános, korlátozás nélküli javaslatot. Ez a módosító javaslat felháborító, és mint annyiszor, most is felmerül a kérdés, hogy mitől szocialista ez a kormány, ha minimális érzéke sincs a szolidaritáshoz. Ez nem a társadalombiztosítás újraépítése - mint ahogy az indoklás fogalmaz -, hanem annak leépítése. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy a magyar lakosság ma igen komoly megélhetési és szociális gondokkal küzd, és meglehetősen kevés magyar található a száz leggazdagabb magyar listáján. Ezért a Magyar Demokrata Fórum természetesen ezt a módosító javaslatot sem támogatja.
A költségvetési szervek belső ellenőrzésének javítását szolgáló módosító javaslatok viszont az előbbiekkel szemben indokoltak, ezeket támogatjuk. Reméljük, hogy az ezt a munkakört betöltő hivatalnokok nemcsak a szigorúbb szakmai elvárásoknak fognak megfelelni, hanem munkájukat is magas színvonalon, befolyásoltság nélkül fogják tudni elvégezni. Ehhez a politikai behatások ellen nem feltétlenül kapnak kellő védelmet, a napjainkban folyó, meglehetősen zavaros ügyek erről tanúskodnak.
A törvényjavaslat 6. §-ának (5) bekezdése szerint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak járulékbevételeit 2008-tól egyszámlára kívánják befizetni az APEH-hez, aminek szétosztásáról ezután ő gondoskodik. A módosítás az államkincstárnak az ezzel kapcsolatos feladatait szabályozza. A Magyar Demokrata Fórum a költségvetési vita során már elmondta, hogy egyetértésben az ÁSZ vonatkozó véleményével is, ezzel a megoldással nem ért egyet. Az ÁSZ a következőképpen fogalmaz - ez a vélemény a 20. oldalon található, ő sem támogatja ezt a megoldást -: “Az Egészségbiztosítási és Nyugdíj-biztosítási Alap bevételi főösszegeit meghatározó járulékbevételeket az APEH egyetlen számlájára kellene befizetni, és ma még ismeretlen az egyszámlára befolyt járulékok alaponkénti és járuléknemenkénti, jogcímenkénti megosztása. Mindez nem csökkenti a befizetők terheit, költségvetési szinten pedig újabb adminisztrációs tehernövekedéssel jár.”
Az APEH-tb informatikai kapcsolatok eddig is tele voltak hibával - lásd a 2006. évi zárszámadásról szóló törvényt -, és ettől a megoldási javaslattól nem várható tisztább helyzet. Mivel az MDF az alapkérdésben nem ért egyet a kormány javaslatával, ezt a bekezdést - a (6)-ról van szó - feleslegesnek tartja. Miért szabályozná kormányrendelet az egyetlen számlára érkező járulékbevételek szétosztását az alapok között, amikor ezt minden konkrét változat esetében törvény szabályozza?
A javaslat módosítaná az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvényt is, ráadásul úgy, hogy a korábbi, jelenleg hatályos szabályozáshoz képest anyagilag hátrányosabb helyzetet teremtene az egyházak számára. Az indoklás szerint a kormány a programjában deklarálta, hogy az egyházi finanszírozás korszerűsítésével támogatja az egyházak részvételét az állam kötelező feladatainak ellátásában. A koalíciós szerződésben a kormánypártok megállapodtak abban, hogy áttekintik az szja 1 százalékára vonatkozó felajánlásokat és kiegészítő kedvezményeket. A javaslat a kiegészítés jelenlegi rendszere helyett - amely a felajánlott összegtől függetlenül az szja meghatározott mértékét biztosítja az egyházak részére - a költségvetési többlettámogatást, kiegészítést az adófizető magánszemélyek által az egyház részére felajánlott személyi jövedelemadóból vezeti le. E költségvetési támogatási mód a társadalmi igazságosság követelményének is jobban megfelel. A szabályozás által nem sérül a vatikáni megállapodásban meghatározott elvek sokasága.
(16.40)
Jelenleg az állam valójában az össz-szja 0,9 százalékát biztosítja, a felajánlott összegtől függetlenül az egyházak részére. Az előterjesztő által javasolt szabályozás viszont az adófizető magánszemélyek által az egyház részére felajánlott személyi jövedelemadóból vezeti le a költségvetési többlettámogatást, amely viszont egyértelműen kisebb összegű támogatást fog jelenteni az egyházak számára.
Tekintettel arra, hogy az egyházak komoly szerepet látnak el az állam kötelező feladatainak ellátásában, ezért az állami kiegészítő támogatásukat nemhogy csökkenteni, hanem növelni kellene, akár úgy, hogy a jelenlegi szabályozáson nem változtatva a mértéket 0,9 százalékról legalább 1 százalékra emeli. Ehhez módosító javaslatot fogunk benyújtani.
Az előbb felsoroltak alapján a salátatörvény jellegére tekintettel, amelynek eredményeképpen a kormány egy kalap alatt akarja elfogadtatni az Országgyűléssel azon törvények sokaságát, amelyek nagy valószínűséggel a kormánypártok által is nehezen támogathatók, valamint az olyan ésszerű módosító javaslatokat, amelyek a költségvetés helyzetét valóban javítják, ez a technika nem elfogadható. Ennek eredményeképpen a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot nem tudja támogatni, és az Országgyűlésnek, tudva, hogy a kormánykoalíció el fogja fogadni, de nem javasoljuk elfogadását, mert ez nem a költségvetés és a magyar államháztartás helyzetének a javítását szolgálja.
Köszönöm szépen.
