DR. GARAMHEGYI ÁBEL
DR. GARAMHEGYI ÁBEL
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr, engedje meg, hogy nagyon sok esetben tételesen cáfoljam az ön állítását; bizonyára pontatlanság okozta.
Első mondataiban végleges döntésről beszélt. Azt kell mondjam, hogy a végleges döntés nem született meg. Így tehát nem felel meg az a valóságnak, hogy az egyeztetésen kész tények elé állítottuk volna az önkormányzatokat, hiszen kész tények még ma sincsenek.
Való igaz, hogy a helyközi tömegközlekedés reformjának keretében az elmúlt évben 64 vonalszakaszon megkezdődtek a vizsgálatok, ezeknek az elkészült kapacitáselemzéseknek az eredménye alapján az átlagos utasszám egy járaton 23, egy kilométeren pedig 12 fő volt. Ezzel azt az állítását is cáfolom, hogy nem készült kapacitáselemzés, hiszen készült, az eredmények olvashatók a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján.
Úgy gondolom, hogy a költségvetési törvényjavaslat kapcsán, amikor a jövő évi lehetőségekről vitázunk, igen aktuális kérdés, hogyan is használjuk fel az adófizetők pénzét. A szocialista-liberális kormány e téren úgy határozott, hogy mind a hazai, mind az uniós forrásból kizárólag olyan fejlesztéseket támogat, amelyek az emberek többségének biztosítanak valós, fenntartható előnyöket.
A képviselő úr is elmondta, ma azok is több ezer forintot fizetnek a vasútért, akik annak szolgáltatásait egyébként nem veszik igénybe. Nem meglepő, hiszen az egyéni közlekedés részaránya már sajnos meghaladja a 60 százalékot. A megoldás ezért természetesen a közösségi közlekedés vonzóbbá tétele. Ezt azonban akkor érhetjük el, ha azokat a vonalakat tartjuk az országos hálózatban, amelyek esetében ez valóban indokolt.
A képviselő úrnak azt az állítását kollégáim nevében is vissza kell utasítsam, hogy szakmailag megalapozatlanok a döntések. Akár korábban is, most is vissza kell utasítsam azt is, hogy az érintettek bevonása nélkül születnének döntések. Éppen ellenkezőleg, pontosan azért, hogy ezek a döntések helyi szinten kerüljenek kidolgozásra, 2007 áprilisa óta dolgoznak a regionális közlekedési irodák, amelyek az állami, önkormányzati, lakossági, szolgáltatói érdekeket összehangolva megkezdték a közösségi közlekedési hálózat egységesítésével kapcsolatos, hosszú évek óta halogatott intézkedések előkészítését és végrehajtását. Elindult az átszállási kapcsolatok javítását és az indokolatlan párhuzamosságok kiszűrését célzó menetrend-összehangolási folyamat, ezen belül a tényleges utazási igények felmérése 2007-ben hat régiót felölelő teljes utasszámlálással.
Nem állja meg a helyét képviselő úr azon állítása sem, hogy Magyarország a vasútfejlesztés területén a 2001-es ISPA-források óta nem pályázott EU-s pénzeket. Támogatásban részesült - hogy csak néhány példát említsek - a Budapest-Érd elővárosi vasút, hiszen az elővárosi forgalom nagyon fontos kiemelt célunk, a Budapest-Szolnok-Lőkösháza vasútvonal rekonstrukciója, ami nemzetközi folyosót érint, vagy például a Debrecen-Záhony vasútvonal kiviteli terveinek elkészítése.
Végül, nem fedi a valóságot, amit a képviselő úr állít, hogy az Unió elvárásai szerint vasútfejlesztésre a források legalább 50-60 százalékát kell fordítani. Egyértelmű az Európai Bizottság elvárása: a közúti fejlesztésre fordított összeg ne haladja meg a környezetkímélő közlekedésfejlesztésekre, tehát vasúti beruházásokon túl még a közösségi közlekedésre, valamint a víziút-fejlesztésre fordított összeget. A közúti fejlesztések aránya a Bizottság által már jóváhagyott KÖZOP-ban pedig a fejlesztésekre szánt kerethez képest ennél is kisebb arányt, 43,5 százalékot tartalmaz.
A tények ismeretében tisztelettel kérem a képviselő urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
