SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Itt három ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, a 85., 92. és 93. ponthoz, mind a három elég jelentősen érinti a hazai vállalkozások mindennapjait.
(19.30)
Először kezdeném talán a “legérdekesebbel”, ez a 85. ajánlási pont, amely a törvény 184. §-ának módosításáról szól, illetve ennek az elhagyását javasolja. Itt egy nagyon érdekes javaslattal találkozunk, a minisztérium valószínűleg olyan szakemberek által dolgozta ki ezt a javaslatot, akik még igazából a való életben vállalkozások közötti üzletmenettel nem találkoztak. Ugyanis a javaslat szerint minden egyes közbeszerzéssel érintett eljárásban a százezer forintot meghaladó kifizetésnél az alvállalkozónak 15 napnál nem régebbi, nemlegesnek minősülő együttes adóigazolást kell benyújtania számlával együtt, és a fővállalkozó csak ezen adóigazolás benyújtásával együtt fizetheti ki az alvállalkozónak a pénzét.
Aki, mondjuk, az építőiparban dolgozott valaha, azért tudjuk pontosan, hogy hány száz milliárd forintot költünk el egy évben közbeszerzéssel, és el tudjuk képzelni, hogy alapvetően minden egyes számla, amely ilyen jellegű beruházásoknál megvalósul, százezer forintnál nagyobb összegről szól. Tehát magyarán szólva: a jövő évtől kezdve minden egyes számlát, ami csak egy beruházás esetében naponta több száz számla lehet, az alvállalkozóknak az adóhivataltól kért 15 napnál nem régebbi adóigazolással kell benyújtaniuk.
Igazából talán itt meg is állhatnék egy pillanatra, és nem is kellene indokolnom, hogy miért tartjuk teljesen életszerűtlennek ezt a javaslatot. A bizottsági ülésen, itt az ajánlásból olvashatjuk is, a költségvetési bizottság nem támogatta, míg a gazdasági bizottság kormánypárti képviselőinek támogatásával egyébként támogatta azon javaslatunkat, hogy ez a paragrafus úgy, ahogy van, kerüljön ki, mert szerintünk egyszerűen kezelhetetlen helyzetet teremtene a vállalkozások között, akár az építési vállalkozások között. Ennek az egész adminisztrációs terhével együtt sokkal nagyobb terhet jelentene a vállalkozások számára, mint amennyit egyébként nyerne az ügyön az állam. Arról nem beszélve, hogy a beavatottak szerint ez az APEH-nek egy újabb inkasszós lehetőséget biztosítana.
Kérném a minisztériumot, illetve a kormányt, hogy a gazdasági bizottságban meglévő kormánypárti támogatást figyelembe véve ezen javaslatát vonja vissza, már csak azért is, mert amikor a bizottsági ülésen voltunk olyan bátrak, és itt a gyors szavazások között ennél az egy pontnál indoklást kértünk a minisztériumtól, hogy egyébként hogyan is gondolja ezt a javaslatot, a minisztérium képviselője nem tudott érdemben válaszolni, hogy ennek a gyakorlati életben való alkalmazását hogyan gondolták a minisztérium alkalmazottai.
Ezért is született az a gazdasági bizottsági döntés, hogy ellenben a többi javaslattal ezt az ellenzéki képviselői javaslatot támogatja. Tehát én kérném a minisztériumot, hogy jól fontolja meg, illetve a kormánypárti képviselőket, hogy a végszavazásnál támogassák a gazdasági bizottság ez irányú javaslatát.
A másik két ajánlás ugyancsak elég húsbavágó a vállalkozások számára. Az egyik az ajánlás 93. pontjáról szól, ami a nagy tisztasági csomag kapcsán a minisztérium előterjesztésében jelentősen növelné a bírságok lehetőségét. Itt azt el kell mondani, hogy a szürkegazdaság kifehérítésével egyetértésben sem tartjuk aktuálisnak a jelenlegi vállalkozói környezetben a bírság tételeinek ilyen irányú növelését. Egyébként aki a kisvállalkozók között él és tudja azt, hogy a jelenlegi bírságtételek is egy pozitív jogalkalmazás mellett elég elrettentőek ahhoz, hogy a vállalkozókat jogkövetésre ösztönözzék, nem tartanánk szerencsésnek, ha két Túró Rudi miatt 200 ezer forintos bírságokat szabhatna ki az APEH, még akkor is, ha egyébként - mondom - a szürkegazdaság kifehérítésével egyetértünk, csak szerintünk nem itt kezdődik a szürkegazdaság kifehérítése.
A 93. ajánlási pont pedig ugyancsak ezzel kapcsolatban szól arról, hogy egy régi probléma az a kiskereskedőknél, hogy ha az egyik alkalmazottjuk trehányságból vagy esetleg azért, mert ő maga is ebből profitálni akar a tulajdonosok ellenében, bizonyos értékesítések után nem ad számlát, akkor magát a tulajdonost hogyan lehet bírságolni. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a törvény tartalmaz pozitív ellépést abba, hogy megnyitja a kaput a tekintetben, hogy az eladót is, amennyiben egyébként a tulajdonosnak nem felróható okból nem ad számlát, akkor valamilyen módon felelősségre vonja, de nem kezeli azt a problémát, hogy a javaslat ugyancsak jelentősen növelné a tulajdonosokkal szembeni szankciót. Szerintünk itt is tiszta vizet kell önteni a pohárba, ha egy kiskereskedelmi egység tulajdonosa felelőssé tehető azért, hogy az alkalmazottja nem ad számlát, akkor jogosak a bírságtételek, ha viszont minden tőle telhetőt megtesz, és ezt igazolni is tudja, akkor nem tartjuk jogosnak a bírság tételeinek emelését. Erről szól a 93. számú ajánlás.
Kérném a kormánypárti képviselőket, bár nem túl sokan várták meg ezt a vitát, de hogy érdemben ezeket a javaslatokat fontolják meg. Köszönöm szépen.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
