CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! E sokat sejtető címmel egy jobb sorsra érdemes térség kilátástalan helyzetére szeretném felhívni az önök figyelmét, bár valószínűnek tartom, hogy az elmondottakból majd nagyon sok, elsősorban vidéki képviselőtársam fog ráismerni arra a helyzetre, amit én most itt szeretnék önök előtt vázolni.
A munkanélküliség az egyik legnagyobb probléma ma Magyarországon. Ugye, szoktunk a számokkal dobálózni: 7,2-7,5. Egy tény: biztos, hogy nagyon magas, és ami ennél sokkal súlyosabb probléma, hogy ez a munkanélküliségi ráta úgy jön ki, hogy a közép-magyarországi régióban 3-3,5 százalék közötti, Észak-Borsodban, Szabolcs-Szatmárban, Zala déli részén pedig 17-19 százalék, ha a kistelepülésekre megyünk ki, akkor pedig 22-24 százalék. Tehát szétszakadt az ország több szempontból is. Az, aki a közép-magyarországi régióban él, nem érti azt, hogy mi a probléma a keleti végeken.
Hogy két adatot mondjak, a közép-magyarországi régióban - szeptemberi adat - 46 400 regisztrált álláskereső van, csak Szabolcs-Szatmár-Beregben most 47 300, csak Szabolcsban. Budapesten, a közel 1 millió 800 ezres fővárosban 1008 regisztrált pályakezdő munkanélküli van, és csak a Beregben - ami 26 ezer lélekszámot számlál - 670. Talán elég érzékletesek ezek a számok. Nincs munkahely.
Ugye, a legtöbb helyen a kistelepüléseken az önkormányzat a munkáltató. A legnagyobb munkáltató az önkormányzat. És az önkormányzattal mi a helyzet? Vegetál. Hitelekből, működési hitelekből finanszírozza magát, illetve a mi településeink jelentős része önhikis. Aki munkanélküli, annak esélye sincs elhelyezkedni. Mi marad? A segély. Mit látunk ma a magyar munkaerőpiacon? Ha egy 4-5 ezer fős munkanélküli-regiszterben megjelenik egy munkáltató, és 300 főt szeretne foglalkoztatni, akkor nem talál. Vajon miért nem talál? Azért, mert valami baj van az ellátórendszerrel. Az van, hogy segéllyel ugyanannyit lehet keresni, mint munkával. Hát ki lesz az, aki ezek után munkát vállal?
Rengetegen élnek a területünkön segélyből. Konkrétan próbáljuk meg ezt egy kicsit levetíteni, mondjuk, segély, minimálbér vagy 50 ezer forint alatti nyugdíj tekintetében. Egy átlagos nyugdíjas esetében, ha egy sajnos, egyedül élő nyugdíjast nézünk, aki 50 ezer forintot kap és szociális étkeztetésben vesz részt, akkor a következő a helyzet: 8 ezer forintot fizet szociális étkeztetésre, villanyra, vízre 7 ezer forintot, gázra 10 ezer forintot, gyógyszerre 10-15 ezer forintot költ. Ez 40 ezer forint, tisztelt képviselőtársaim, és 50 ezer a nyugdíj. Hát akkor kérdezem, hogy ha ezt összeadjuk, akkor miből él? És a boltban még nem volt! A boltban még nem volt. De nem jobb a helyzet ott sem, ahol apa, anya munkanélküli, és két kiskorú gyermek van. Az összes jövedelem 80 ezer forint. Ebből 40 ezer forint minimálisan az, amit rezsire ki kell fizetni. Miből élnek a családok ma Magyarországon? Mi a választási lehetőség? Vagy feketén megy el dolgozni, vagy urambocsá! lopni fog.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs más választási lehetősége. Amikor tűzzel-vassal üldözik a feketemunkát, a feketefoglalkoztatást, azt kérem, gondoljanak arra, hogy ezek az emberek is ott vannak a munkáltatók és a munkavállalók részéről is, akikről most beszélek. Itt tartunk ma, tisztelt hölgyeim és uraim, 2007 őszén. Vannak, akik ezt a helyzetet reformnak nevezik, mások válságnak, azok pedig, akik mindezt naponta megélik, egyszerűen tragédiának. Én is ez utóbbiak táborát gyarapítom.
Az emberek többségének fogalma sincs arról, mi az, hogy konvergenciaprogram. Nem érti, de nem is érdekli. Az viszont igen, hogy folyamatosan azt ígérik, még egy kicsit bírjátok, mert hamarosan jobb lesz, és azt látjuk, hogy mindig egyre rosszabb-rosszabb.
Sokan kérdezik egymástól, önmaguktól, hogyan juthattunk idáig. Néhány éve még arról beszéltünk, vajon a szlovének vagy mi vezetjük be hamarabb az eurót. Azóta a szlovénok már euróval fizetnek, mi pedig rettegünk egy hideg téltől, hogy a fűtésszámlát ki tudják-e nagyon sokan fizetni.
A boltokban gyűlnek a kockás füzetekben a tartozások, egyik hitelből fedezik a másikat, de még így sem képesek emberhez méltó életet élni. Nő a megélhetési bűnözés, tűnnek el a temetőből a lélekharangok, kedves képviselőtársaim, a trafókból a nemesfémek. A keleti határszélen élők Romániába járnak át dolgozni, mert jobban keresnek, kevesebbet adóznak, és nem piszkálják feleslegesen őket. És a román kormány nem fenyeget 10 millió magyar munkavállalóval, hanem örül, ha munkavállalót kap.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs hova hátrálni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ennek a térségnek, segítséget vár, de addig, ameddig egy budapesti beruházás többe kerül, mint egyébként egy teljes hátrányos helyzetű régió (Az elnök ismét csenget.) költségvetése, addig nincs miről beszélni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
