KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A diszkrimináció elleni küzdelem során nagyon kell ügyelnünk arra, nehogy éppen a nagyon fontos vallási, etnikai, elvi és egyéb kisebbségi jogokkal kapcsolatos sérelmek, visszaélések szankcionálásával diszkrimináljunk.
Minden civilizált ország, ergo minden európai uniós tagország számára magától értetődő a vallási, etnikai és egyéb kisebbségi jogok egyetemes védelme s az ezen csoportokkal szembeni bárminemű megkülönböztetés szankcionálása. A bárminemű megkülönböztetés szankcionálásán van tehát a hangsúly. Egy civilizált jogállamban az emberek, csoportok társadalmi egyenlőségének kérdése nem képezheti vita tárgyát. Ezen alapjogok kodifikálásában Magyarország élen jár, hiszen történelmileg elsőként Magyarországon - a tordai országgyűlésen - született vallási egyenlőséget kimondó határozat. Magyarország közismerten toleráns, továbbá befogadó ország jellege abból is adódik, hogy az ország lakosságának nagyobb része nem származása, hanem identitása alapján vallja magát magyarnak.
A világ civilizált országainak jogalkotói mindig számoltak és számolnak azzal a lehetőséggel, hogy bárminemű kisebbségi jogokkal - mint a világon mindennel - vissza is lehet élni. Az emberek, csoportok, felekezetek társadalmi egyenlőségéhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy ne csupán hátrány ne érhesse őket, de a társadalmi, gazdasági és politikai előny se lehessen bárminemű kisebbséghez való tartozás.
Egyébként a világtörténelmi és irodalmi példák - lásd Állatfarm, 1984 - is óvnak ettől a jogalkotói mulasztástól, ugyanis amennyiben a vallási, az etnikai és bármilyen kisebbségi csoporthoz való tartozásból, beleértve a világnézeti csoportosulást is, előnye származik valakinek, az a társadalom többi tagja számára hátrányos megkülönböztetést jelent. Ennek a visszaélésnek fájdalmas példáját mutatta a világtörténelem eddig legnagyobb kisebbségi visszaélése, amikor egy arrogáns, erőszakos kisebbség magát többségnek, vagyis bolseviknak kiáltotta ki. Ekkortól szabadult el a világ egyhatodán a pokol, mivel ennek a magát bolseviknak nevező kisebbségnek többletjogai voltak, és vannak a mai napig. Hiszen ezek a többletjogok megmaradtak '90 után is, hogy csak egyet említsünk, ennek a bolsevik kisebbségnek többletjogai lettek a privatizációban.
Ilyen többletjognak tűnik többek között az is, hogy a nagyobbik kormányzó párt még esetleges tisztázás céljából sem reszkírozza meg a frakciótagok mentelmi jogának felfüggesztését, amit egyébként több ízben a kisebbik koalíciós partner is kifogásolt. Ezek a többletjogok a legfőbb akadályai a demokratikus közéletnek, és egyben bizonyítékai annak, hogyan válhat egy világnézeti kisebbségi előny a diktatúra táptalajává. A világnézetéből való haszonszerzés és abból való megélhetés neves értelmiségiek véleménye szerint a szellemi prostitúció egyik legaberráltabb formája. Az elmondottak miatt nagyon fontos a többiek kárára elkövetett előnyszerzést is szankcionálni. Ellenkező esetben sohasem keveredünk ki a maguknak többletjogokat fenntartók diktatúrájából.
Kérem, fogadják el a történelmi, irodalmi és szakirodalmi példákkal alátámasztott javaslatomat: mind a hátrányos, mind az előnyös megkülönböztetés kerüljön szankcionálásra. Nem feledhető, hogy a pozitív diszkrimináció fogalmát éppen Lenin, a diktatúra és a terrorizmus ősatyja vezette be a közéletbe. A mindmáig virulens tudományos szocialista diktatúrának csak a tudományosan megalapozott, pontos és teljes körű törvényalkotással lehetne véget vetni, amely törvénykezés ezeket a még fennálló előjogokat is szankcionálná végre.
Köszönöm a figyelmet.
