DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A többnapos vita során a költségvetéssel kapcsolatban többféle hozzászólás hangzott el. Talán úgy lehetne összefoglalni, hogy szigorú külső körülmények között, kis mozgástér közepette ezen a területen ezt a kisebb-nagyobb fejlesztést, előrelépést lehet elérni. Egy másik típusú hozzászólás arról szólt, hogy a szigorú körülmények között ez sem, az sem meg amaz sem teljesülhet a korábbi vagy a közelmúltban vállalt ígéretek, a nagyon indokolt vagy egyébként jogos elvárások közül. Szinte minden területen lehet ilyen dolgokat találni, és ez természetesen vonatkoztatható az önkormányzati szférára is, amivel én most leginkább foglalkozni szeretnék.
Az önkormányzati szférát is sok hozzászóló érintette, mégpedig általában olyan szempontok szerint, hogy ez vagy az a normatíva kevés, esetleg csökken, és olyan normatíva is van, ami az idén volt, jövőre nem lesz. Ebből vontak le következtetéseket az önkormányzatok sanyarú, szigorú vagy szigorodó helyzetére. Ugyanakkor a költségvetési előterjesztés indoklásában szerepelnek olyan táblázatok, amelyek forrásnövekedésről tesznek tanúbizonyságot. Mi a valódi helyzet, illetve hogyan látom én az önkormányzati szféra helyzetét?
Az első megjegyzésem az, hogy az önkormányzatok finanszírozása változatlanul olyan bonyolult, annyi különböző tételből áll, hogy javuló meg romló kitételek is levonhatók. Pedig ha az ember némi munkával a megfelelő adatokat össze tudja állítani, akkor egészen más következtetésekig lehet eljutni, mint egy-egy normatíva vizsgálatával. Miről is van szó? Az önkormányzatok általában kapnak állami pénzt, aztán vannak saját forrásaik és vannak különböző módon átvett pénzeszközeik. Ezek közül az állami pénzek is oszthatók aszerint, hogy úgy általában kapja az önkormányzat a pénzt, majd utána a saját döntése szerint használja fel az általa fontosnak ítélt célokra, vagy kifejezetten feladathoz kötötten, annak a felhasználására, az azzal való elszámolás keretében kapja. Úgy gondolom, az önkormányzatok túlnyomó többségét nem az érdekli, hogy milyen címen kap pénzt, hanem az, hogy összességében mennyi pénzzel rendelkezik, természetesen azzal a megkötéssel, hogy amit kötött felhasználással kap, az a mozgásterét egy kicsit csökkenti.
Ha így nézzük, tehát nem az egyes normatívákat külön-külön, hanem összességében, akkor mi állapítható meg? Nos, tisztelt képviselőtársaim, nekem az a meglátásom, hogy összerakva a különböző helyeken megjelenő pénzeszközöket, az önkormányzati bevételek összességében körülbelül 5 százalékkal, tehát az infláció feletti módon nőnek. Ennek ellenére én is mint önkormányzati vezető azt érzékelem, hogy az önkormányzati gazdálkodás körülményei egyre szűkösebbek.
Mitől van ez? Végignéztem a korábbi időszak finanszírozását, és országos szinten az állapítható meg, hogy az önkormányzati szféra súlya az államháztartásban, a költségvetési kiadásokban 1991 óta minimumtendencia jelleggel folyamatosan csökken. Ha az 1991-es bázist tekintjük, azóta az önkormányzati szféra egésze szempontjából mindegyik évben csökkenés tapasztalható. A mi önkormányzatunk esetében ez azt jelenti, hogy az önkormányzat 2001 óta összességében többet fizet be az államnak, mint amennyit támogatásként kap. Ez elég látványos változás. Az az önkormányzat, amelyik alapvetően nem piaci szereplő, amelyik piaci jövedelmekből nem gazdálkodhat, összességében nem támogatást kap, hanem nettó befizető.
Mi van ezek mögött a számok mögött? Az, tisztelt képviselőtársaim, hogy van egy olyan tendencia, hogy az állami támogatások akármilyen formáját, tehát az összesített állami támogatást egyre inkább kiváltja az önkormányzatok által kivetett helyi adó. Az önkormányzatok szigorúan vett állami támogatása - s most a működési támogatásról beszélek - általában az inflációt el nem érő módon növekszik. Természetesen mindig előfordulnak olyan tételek, amelyek az adott évre egyedi akciót jelenthetnek. A működési vagy fejlesztési kiadások esetében például a metróhoz vagy a BKV-hoz kapcsolódó kiadás nagyon meg tudja változtatni az arányokat, de összességében világosan látszik az a tendencia, hogy az állam részéről kötöttséggel vagy kötöttség nélkül biztosított támogatás az inflációtól elmaradóan emelkedik, viszont annak az adóbevételnek a súlya, amelynek a kivetése vagy nem kivetése az önkormányzat mérlegelési jogkörében van, növekszik.
(10.00)
Én azt gondolom, hogy ez a tendencia idén is érvényesül, tehát a működési költségek kapcsán, ahogy én a költségvetés különböző tételeit összetettem, a normatívák, a kötött célú normatívák, az szja összes részlete, az államháztartáson belüli működési átvétel, ha ezeket összeadjuk, ez gyakorlatilag megegyezik a tavalyi előirányzattal, és itt attól lehet összességében egy körülbelül 5 százalékos működésibevétel-növekedés, hogy az önkormányzatok által kivetett adóbevétel növekszik.
Hogyan lehet ezt a folyamatot megítélni? Úgy gondolom, hogy ez a dolog is rendben van, hiszen nagyon régóta szeretnénk azt, hogy az önkormányzatok se közvetlenül az államtól függjenek, hanem a saját erőforrásaik, a saját gazdálkodásuk alapján tudják a helyi közösségeknek nyújtott szolgáltatásokat ellátni. Itt természetesen van azért egy kitétel: hogy nagyon oda kell figyelni arra, hogy az egyes önkormányzatok akár a lakosságszám, akár a területi elhelyezkedésük szerint is nagyon szórnak, a lehetőségeiket tekintve nagyon szórnak, és ezért egy ilyen teljes adóbevételre átálló támogatási rendszer nem működhet, ahhoz mindig kell lennie egy kiegyenlítő rendszernek. De az is igaz, - hogy most ne hazabeszéljek -, hogy egy vidéki nagyváros és egy falu feladatai is mások, és nyilvánvaló, hogy nem lehet egyforma, már úgy értve, hogy lakosságszámra vetítve egyforma az ellátása, tehát ezeknek az adóbevételeknek igenis fontos és reményeim szerint növekvő szerepük van.
Zárójelben hozzáteszem: nem ártana, hogyha nem egy költségvetés-készítési időszakban, hanem egy nyugodalmasabb időben kutatói felmérések készülnének arról, hogy az adott összesített kereteket, összesített lehetőségeket figyelembe véve milyen lenne a jó vagy az optimális megoldás a létszámarányos vagy feladatarányos finanszírozás és a helyben képződő jövedelem - személyi jövedelemadót, iparűzési adót, építményadót, mindent egybevéve - között. Legalábbis én egyelőre ilyen kimutatásról, vizsgálatról nem tudok, de önmagában a folyamat, hogy az állami támogatás, annak az összege a működési kiadásokra, a működési célokra a jövő évben az inflációtól elmaradva, kifejezetten csak a nominális szinten tartást biztosítva változik, miközben az adólehetőségek nőnek, az, én úgy gondolom, rendben van.
Még egy megjegyzés az adóbevételek növekedésével kapcsolatban. Nem tudom, hogy a Pénzügyminisztérium a számításai során mennyiben számolt azzal, hogy újabb önkormányzatok vetnek ki adót, amelyek eddig nem vetettek ki. Gondolom, hogy ennek a súlya nem jelentős, de ezek az adóbevételek egyébként is, önmaguktól is biztosítják az inflációval azonos mértékű vagy infláció feletti növekedést, tehát az építmény- és telekadóban az érvényes helyiadórendszer szerint egy évenkénti inflációs növelés lehetősége benne van az önkormányzatok számára. Az szja-bevételek nominálisan nyilvánvalóan mindig meghaladják az adott évi inflációt. Az iparűzési adó kapcsán az infláció plusz GDP-hez kell vagy lehet viszonyítani. Ez tehát egy természetes folyamat, és a működést tekintve úgy általában úgy gondolom, hogy a dolog rendben van.
Mi a helyzet a fejlesztési, felújítási támogatásokkal? A számokat végignézve az látszik, hogy az összességében 5 százalék körüli növekedés itt is megjelenik, tehát azt lehet mondani, hogy ez is teljesen rendben van, de itt azért már több aggály van, és úgy gondolom, hogy az önkormányzatok egyre inkább ezért érzik szigorúnak a költségvetést. Nevezetesen arról van szó, hogy ez a fejlesztési tevékenységet lehetővé tevő fejlesztési forrás egyre kevésbé helyi döntések által meghatározott. Mi lehet a helyi döntésekből adódó lehetőség, bevételi lehetőség? Vagyonhasznosítás, illetve vagyonértékesítés. Sokféle vagyon van, ezeket most nem akarom végigvenni, de ez a két dolog van. Az egyszerűbb és az egyszeri, nagyobb bevételt biztosító lehetőség nyilvánvalóan a vagyonértékesítés, még akkor is, ha hosszú távon esetleg egy jól kitalált vagyonhasznosítási mód összességében nagyobb bevételt hozna. Ennek ellenére az összes önkormányzat - beleértve az általam képviselt önkormányzatot is - inkább a kézzelfoghatóbb, az azonnal felhasználható forráslehetőséget, tehát a vagyonértékesítést aknázza ki. Ebből természetszerűleg következik, hogy a vagyonhasznosítási bevételek csökkennek.
Mi léphet ennek a helyébe? A 2008. évben nagyon nagy mértékben megjelenik az EU-s lehetőség, bár ennek is jelentős részében a metrókiadások jelennek meg, de világos, hogy a további években a fejlesztési tevékenységet egyre nagyobb arányban az EU fogja finanszírozni. Ugyanakkor az egyéb, korábban állami finanszírozású fejlesztési tevékenység visszaszorulóban van: látjuk, hogy a cél- és címzett támogatásoknál a címzett támogatások teljesen megszűntek, és a jövő évben a céltámogatás is már csak egy tevékenységre terjed ki. Tehát külső pénzek, alapvetően EU-s és kisebb mértékben állami, csökkenő saját bevétel, és marad, nyilvánvalóan marad a hitel- és egyéb típusú kölcsönfelvétel.
Ha összehasonlítjuk a számokat a különböző nyugat-európai országokéval - itt most Nyugat-Európa azért érdekes, mert ott az önkormányzati rendszer már hosszú idő óta működik -, hogy mik a tapasztalatok, azt kell mondani, hogy Nyugat-Európában az önkormányzatok eladósodottsága érdemben nagyobb, mint a magyar önkormányzati rendszerben. Önmagában tehát nem jelent problémát egy ilyen globális szám, hogy az önkormányzati adósságállomány ennek és ennek az évnek a végén mennyi. A tendencia viszont figyelemreméltó vagy oda kell rá figyelni, mert az utóbbi években nagy ütemben, a korábbiakhoz képest nagy ütemben nőtt ez az eladósodottság, és sajnos ennek megjelennek olyan egyedi ügyei - most inkább csak újságtájékoztatásokról beszélek -, amikor az eladósodásnak egy meghatározó eleme, hogy öt év múlva vagy tíz év múlva ki fizeti majd vissza, az már nem az én mai gondom. Nyilván minden polgármester, aki felvesz egy nagyobb kölcsönt, szeretne még tíz év múlva is polgármester lenni, de valahogy nem ezzel foglalkozik, hanem az határozza meg a döntéseit, hogy lehetőség szerint a következő évben legyen egy látványos beruházás, szalagátvágás, valami hasonló dolog, amivel a közvetlen eredményességét meg tudja alapozni.
(10.10)
Ez viszont nagyon rossz tendencia, tehát ha itt a szabályozásban, az önkormányzatok szabályozásában egy ésszerű féket lehetne találni, amely ezt a visszafizetés forrásaira való tekintetnélküliséget keretek közé szorítja, akkor ez nagyon üdvös lenne. Az állam szereti az önkormányzati szektort olyan szempontból is korlátozni, hogy az itteni többletkiadások ne veszélyeztessék az államháztartási egyensúlyt. No, erre minden alkalommal kitérek, hogy ez azért túlzás. Hiszen ez a túlfutás, amely az önkormányzati szektorban összességében megjelenik, néhány tized százalék, és nem összemérhető az államháztartás egyébként szokásos hiányaival. Arról nem is beszélve, hogy például a 2006. évi 0,6 százalékos hiány, amely az önkormányzati szféra egészében megjelent, tulajdonképpen az év elején prognosztizálható volt, hiszen jelentős részben állami támogatás állt mögötte. Tehát a ténylegesen nagyobb összegű állami támogatást használták fel az önkormányzatok, mint az év elején elfogadott tervben, másrészt pedig eleve a tervben volt olyan alacsonyra beállítva az önkormányzati beruházási tevékenység, ami egy választási évben nem szokott jellemző lenni. Tehát igazából az önkormányzati felelős gazdálkodást elő kellene segíteni a túlzott eladósodás korlátozásával, de nem olyan szempontból, hogy ez az államháztartás egészére jelent súlyos finanszírozási problémát.
Úgy gondolom, még egy fontos vagy meggondolandó szempont marad itt a fejlesztések területén, hogy - miután óhatatlanul az állami, illetve EU-s források súlya a következő években még tovább fokozódik - indokolt, hogy az állam erre jobban odafigyeljen; az EU-s ügyekben is jelentős befolyásoló szerepe van, hogy melyek azok a fontos, államilag, EU által támogatandó célok, amelyeket ezekbe a programokba bele kell vonni.
Úgy gondolom, az önkormányzati szektor szempontjából ez az összességében 5 százalékos bevételnövekedés elfogadható, egy ilyen feszített költségvetési helyzetben viszont a forrásszabályozás általános felülvizsgálata és a meglévő egyes tendenciáknál újabb szabályozások kidolgozása mindenképpen fontos dolog lenne.
Köszönöm a figyelmüket.
