DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ha költségvetést tárgyalunk, azt az általános vitában több módon közelíthetjük meg. Megközelíthetjük úgy, ahogyan a közgazdászok megközelítik: kiadás, bevétel, annak egyensúlya. Megközelíthetjük úgy is, hogy a céljai, amelyek végül is ezt a pénzmozgást szabályozzák bevétel-kiadás oldalon, megfelelnek-e azoknak a céloknak, amelyeket a társadalom kitűz maga elé, vagy nem a társadalmi célokat vesszük előtérbe, hanem a kormányzat céljait, mert nem mindig azonos a kormányzat és a társadalom érdeke.
Jelen pillanatban olyan költségvetés van előttünk, amely fő számaiban, tendenciájában egy kormányzati célnak megfelel, de a társadalmi céloknak, az emberek érdekeinek - az egészségügyet vizsgálva, mert magam úgy érzem, hogy az egészségi és szociális terület az, amelyre nagyobb átlátásom van - egészen biztosan nem felel meg. De nem felel meg a XXI. század kihívásainak sem, hiszen egy költségvetés szól a máról és szól a jövőről. Sajnos, a mi költségvetésünk a múltról szól, arról, hogy egy kormányzat elrontotta a rábízott játékszert - a politikai játékszerét, valahogy annak is tekintette -, és most azt próbálja egy költségvetéssel korrigálni. De olyan módon, hogy ha végigvesszük, a költségvetésnek két olyan fejezete van, amely érinti ezt a területet, az egyik az egészségbiztosítás rendszere - bevétellel, kiadással és nyilván a működőképesség fenntartásával - és a főhatóság, az Egészségügyi Minisztérium költségvetése. Van oldalágon is egy eleme ennek a területnek, ez az oldalág pedig a tudomány területe, hiszen a kutatás-fejlesztés, innováció kérdése az, amely meg fogja határozni a jövőnket.
Ha nézzük ezt a költségvetést általánosan, akkor az innovációs terület csúfos. Az uniós elvárások szerint, de számunkra - mivel felzárkózó társadalom szeretnénk lenni - még ennél is jobban kellene ráfordítani, az össztermék 2 százaléka körül lenne elvárható ma Európában, a miénk 1 százalék. Ez azt jelenti, hogy egészen biztosan nem tudjuk teljesíteni azt a többlet szellemi terméket, amellyel előre tudnánk lépni.
De nézzük szigorúan az egészségügy területét! Az egészségügy területén a XXI. század… - és Magyarország ebben kitüntetetten így van, egy öregedő társadalom, egy nagyobb igénybevételi szükségesség, s ennek, akárhogy is rendezzük, racionalizáljuk, csökkentjük, valahol többletforrásigénye van. Sem az egészségbiztosítás, sem a minisztérium költségvetése nem tartalmaz többletet, még bizonyos vonatkozásban nominálisan sem. Tehát van egy olyan költségvetés előttünk, amely fiskálisan egyensúlyban van, céljait tekintve rossz célt tűzött ki maga elé, és még a napi feladatait sem fogja tudni teljesíteni. Nem fogja tudni teljesíteni, pedig a magyar társadalom a munkanélküliséggel, az alacsony foglalkoztatással küzd, és a kiképzett, begyakorlott emberek munkában tartásával - azaz egészségének megőrzésével - tudna olyan nyereséget kapni, ha az átlagéletkorunk hosszabbodik, és ha a munkában töltött idő megnőhet. Szó nincs arról, hogy ennek bármelyik eleméhez segítséget adna ez a költségvetés.
Az egyensúly érdekében, hiszen a konvergenciaprogram 2008-ra az egészségügyön belül közkiadás-csökkentést ír elő, ezt vállalta a kormányzat, ezt úgy éri el, hogy folytatja azt, ami 2007-ben történt. Azaz átterhelte a költségeket, kvázi a bevételi oldal egyensúlyát úgy teremtette meg, hogy a lakosságra terhelte a vizitdíjat, az intézmény igénybevételi díját, és több tíz milliárd forinttal terhelte a lakosságot a gyógyszerkiadások hozzájárulásával. Tette ezt úgy, hogy Európában ma is Magyarországon a legmagasabb a lakosság közvetlen költségrészvétele az egészségügy finanszírozásában. Ennek még egy többletsúlyt ad az, hogy az egészségügy igénybevétele, a gyógyszerfogyasztás azt a réteget terheli, amelyet a nyugdíjasok adnak.
(10.20)
A nyugdíjasok veszik több mint kétharmad részben igénybe az egészségügy szolgáltatását, azaz ők, akik korábban már megváltották a jogaikat, ők azok, akik a befizetéseikkel ezt a konvergenciaprogram miatt szűkített rendszert egyensúlyban tartják.
Talán még egy elemmel foglalkoznék, ami a tárcát illeti. A tárca jogos kiadástöbblete kiszámítottan és beterjesztve 12 milliárdos nagyságrendű volt. Ha nem is részletezem, de ezt az Állami Számvevőszék is megalapozottnak tartotta. Ennek a költségvetési vitában csak egytizedét, nem is egész egytizedét fogadta be a Pénzügyminisztérium, azaz 1 milliárddal növelte az egészségügyi tárca költségvetését.
Aztán egy nagyon szomorú elem, ez az egészségügyi tárcához tartozó létszámleépítések hányada: 38 százalékkal csökken az országos intézmények létszáma. Ez azt jelenti, hogy a legkiemelkedőbb működési területeken - hiszen a klinikum az elméleti intézetek, az országos intézmények, az egyetemek mellett jelenti a szakma csúcsát, jelenti a kutatást, a fejlesztést, a gyógyítást -, túl azon, hogy innovációra a felét költjük, mint Európában, a létszámot is leépítjük.
Egy számítást végeztünk, a Pécsi Egyetemről elbocsátott 65 éves korú docensek, egyetemi tanárok és akadémikusok kapcsán van egy szcientometriai szám, ez a citáltság és a befolyási index. Talán azt is tudják képviselőtársaim, hogy Magyarország előkelő helyét, azaz az első 15 között elfoglalt helyét éppen az élettudományok területének teljesítménye adja. Olyan mértékű a kutatók, a fejlesztők elbocsátása, hogy ezt az előkelő helyünket rövid időn belül ugyanoda fogjuk visszavetni, ahol a gazdaságunk van.
Mivel általános vitáról van szó, szeretném úgy összegezni, hogy ez a költségvetés, ha a főkönyvelő nézi, akkor talán rendben van, mert a kiadási és a bevételi oldal egyensúlyban van, ha politikusként nézzük, felelős politikusként, akkor a társadalomnak, a jelenünknek, de a jövőnknek sem felel meg. A magam részéről nem értem, hogy miért kell ilyen költségvetést beterjeszteni. Azt értem, hogy hogy jutottunk ide. Azt is értem vagy tudom, hogy kik a felelősök, de még ezt a költségvetést is javítani lehet azzal, hogyha nem presztízsberuházásokra költünk, nem elfolyó csatornákon, rossz hatásfokkal felhasznált olyan pénzmozgást teszünk, mint az elmúlt időben. Rendezettebb pénzmozgással, jobb hangsúlyokkal valahol tartsuk egyensúlyban az országunkat, mert feléljük a jövőnket!
A délelőtti vitában hallottunk egy új ombudsmanról. Igen, az ombudsmannak valahol ilyen szerepe is lehet, vagy egy hivatalnak, hogy végre felügyeletet gyakoroljon egy olyan kormányon, amely magában alkalmatlan az ország vezetésére.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
