DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm az MDF-nek és az SZDSZ-nek azt a nagyvonalú gesztusát, hogy ezt a kis időt megkaptam a vita zárásához közeledve.
A tárgyalt napirendnek része az Állami Számvevőszék véleményének a vitája is, bár a képviselők közül nagyon kevesen érintették ezt. Ennek kapcsán talán nem erőszakolt arról szólni, hogy az ÁSZ előrejelzést is készített, ami azonban nem túl szívderítő. Ebben megállapítják azt, hogy az adóterhek csökkentéséhez növekvő gazdaságra és jóval kisebb étvágyú államháztartásra van, illetve lenne szükség. Ezzel az evidenciával valószínűleg senki nem vitatkozik. Ha a kormány gazdaságnövekedési előrejelzését nézzük, ami 2008-ban 2,8 százalék, 2009-ben pedig 4,2 százalék, akár optimisták is lehetnénk. Azért vessünk legalább egy méla pillantást az Állami Számvevőszék makrogazdasági előrejelzésére, amely 2008-ra a kormányzati előrejelzést még visszaigazolja, de 2009. évre a 4,2 százalékkal szemben csak 2,7 százalékos növekedést valószínűsít. Nos, ezen a szemüvegen keresztül nézve a 2008. évi költségvetés legalábbis el kell hogy gondolkoztasson bennünket.
Egy másik kérdés a költségvetés, valamint a konvergenciaprogram viszonya és egymásra épülése. Ez a viszony sokkal inkább politikai jellegű, mint szakmai kérdés. Remélhetőleg abban egyetértés van köztünk, hogy a költségvetési elképzeléseket alá kell vetni a konvergenciaprogram elvárásainak. A költségvetési törvényjavaslat lapozgatása közben néha olyan érzésem támadt, hogy ez a költségvetés helyenként feszegeti, sőt itt-ott meg is roppantja a konvergenciaprogram kereteit.
Végezetül egy társadalompolitikai anomáliáról is szólnék. A legsúlyosabb teher, hogy nincs ma közmegegyezésre épülő, pozitív nemzeti jövőkép. A társadalmi megosztottság eredménye nem gazdasági válság, nem szociális válság, nem politikai válság, hanem társadalmi válság. Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy széles társadalmi egyetértéssel meg kellene alkotni a 2025-ig előretekintő nemzeti stratégiát. Az más kérdés, hogy akik ezt mondják, maguk sem tesznek meg ezért néha semmit sem. Ma ehhez sajnos hiányzik az összetartó erő, az összetartó nemzet. A vita végéhez érve azt kell mondjam, a 2008. évi költségvetés tervezete nem szolgálja, a helyzetből adódóan talán nem is szolgálhatja ennek az összhangnak a kialakítását.
A költségvetés pragmatikusok és aszkéták sportja, de talán nem túlzás, ha azt mondom, néha nem lenne baj, ha a költségvetésnek lelke is lenne, lélek nélkül ugyanis a test csak üres keret. Bízom abban, hogy még e ciklusban sikerül lelket lehelni egy elkövetkező költségvetésbe legalább. Higgyék el, kedves képviselőtársaim, akik bennünket ide küldtek, hálásak lennének ezért.
Köszönöm szépen. (Taps.)
