DR. PESTI IMRE
DR. PESTI IMRE
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Klasszikust idéznék: merjünk kicsik lenni! Ezt most megfogadva, a költségvetési vitát, illetve a reformfolyamatot nem is olyan igénnyel vizsgálom, mint ahogy európai egészségpolitikusok vizsgálhatnák, hanem csak arra leszek kíváncsi, hogy a reformfolyamat és a költségvetés mennyire van összhangban, a reformban megfogalmazott célokat, az ott elhangzott elképzeléseket mennyire támogatja a költségvetés.
A reformfolyamat megfogalmazásakor a Zöld könyvben, éljünk minél többen, minél tovább, jobb életminőségben, ez gyakorlati teendőkre átfordítva picit azt is jelentette, ismerve azt a fajta, nagyon jelentős technológiai-technikai forradalmat, ami az egészségügyben lezajlott, hogy az ellátást a kórházi, a fekvőbeteg-ellátás felől a járóbeteg-ellátás felé, a járóbeteg-ellátás felől pedig az alapellátás felé tolják. Korábban, 2000-ben, 2003-ban európai uniós tanulmányok, illetve hazai tanulmányok - gondolok itt Lengyel Balázsra - arról írtak, hogy ha van tartalék az egészségügyben, akkor a járóbeteg- és az alapellátásban mindenféleképpen lehet.
Azt is fontos látni, hogy az Európai Unióban az alapellátásra az Egészségbiztosítási Alap összköltségének 20 százalékát költik, és 900, esetleg 1000 beteg jut egy családorvosra, míg Magyarországon mindössze 8 százalékát költjük az Egészségbiztosítási Alapnak, és egy családorvos 1600-1800 beteget lát el.
Sokat mondták és mondják ma is, hogy a jelentős, az Egészségbiztosítási Alapban észlelt hiány hátterében egyfajta pazarló gazdálkodás fedezhető föl. Kezemben tartom az ÁSZ jelentését, amely azt írja, hogy az egészségügyi ellátási kiadások növekedése az elmúlt években ugyanakkor nem nevezhető túlzottnak. 2003-2006 között a kiadások 14,6 százalékkal emelkedtek. Miért is volt vagy miért is tapasztaltunk látszólag jelentős hiányt? Azért, mert jelentős forráskivonás történt, alultervezettség, valamint az APEH évente 60-70 milliárd járuléktartozást engedett el, hogy kiknek, ezt eleddig még nem sikerült kideríteni.
Ugyanakkor a reformban megfogalmazódott egy háttéranyagban, hogy az eddig kórházban kezelt betegek 40 százalékát az alapellátás, illetve a járóbeteg-ellátás felé szeretnék tolni, és az volt az elvárás, hogy ezek a betegek ott kapjanak végérvényes ellátást. Nyilvánvaló, hogy ez az összbeteglétszám majdnem fele. Nyilvánvalóan ehhez jelentős forrásokat kell biztosítani az alap- és a járóbeteg-ellátáshoz. Az volt egyébként a vizsgálódásom célja, hogy ennek a feladatnak ez a költségvetés megfelel-e; támogatja-e a költségvetés az alapellátás és a járóbeteg-ellátás fejlődését, és a megnövekedett feladatokhoz valóban a megfelelő forrást biztosítja-e.
Kezemben tartom: a háziorvosi ellátásra 56,8 milliárd forintot biztosított a költségvetés, vagy várható, hogy 2007-ben ennyit költünk; 2008-ra 60 milliárdot; ez 6,2. Látva vagy tapasztalva itt, hogy 4,5-5 százalék között lesz az infláció, alig haladja meg az inflációt. Magyarul, azt a fajta jelentős forgalomnövekedést nem követi a praxisfinanszírozás.
Ha az egész alapellátást vizsgáljuk - beleértve az eseti ellátást, az ügyeleti szolgálatot -, akkor mindössze egy 5,6 százalékos növekedést tapasztalunk, amely gyakorlatilag egyenértékű az inflációval, vagy azzal majdnem egyenértékű, ami azt jelenti, hogy a következő évben a megnövekedett feladatokhoz forrást nem biztosít ez a költségvetés.
Érdemes vizsgálni a szakellátást is. A szakellátásban a számokra a 2007. évi várható teljesítésre 86,7 milliárdot irányzott elő a költségvetés, 2008-ra 95 milliárdot - 9 milliárdos növekmény - ez közel 10 százalékot jelentene. A valóság azonban az, ha megnézzük, hogy mi is volt 2006-ban - és már akkor 91 milliárdot költöttünk, és most, 2008-ban a 95 milliárd csak 4,2 százalékos növekmény -, ez mindannyiunk számára egyértelműen jelenti, hogy még az inflációt sem fogja fedezni a járóbeteg-szakellátásra költött összeg. Magyarul: a megnövekedett feladatokhoz itt sem biztosít ez a költségvetés forrásokat.
Ha megnézzük az egészségügyi reformról az ÁSZ jelentését, a következőt mondja: “Az intézkedések növelték a lakosság és különösképpen a betegek terheit, ezzel a korábban kitűzött politikai cél sérült. 2007-ben a betegek terhe körülbelül 50 milliárd forinttal, mintegy 15 százalékkal nő, a gyógyszerek támogatási kulcsának csökkenése, számos gyógyszer támogatásának megszüntetése, valamint a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése miatt állt elő ez a jelentős pluszteher. A kórházak adósságállománya a korábban szokásos szint 1,8-szeresére növekedett.”
(12.20)
Magyarul azt látjuk, hogy miközben a kormányzati propaganda arról beszélt, hogy reform zajlik, jelentős struktúraátalakítás és már a kezdet kezdetén érezhetjük ennek pozitív hatásait, mindez nem igaz, ugyanakkor a költségvetés egyáltalában nincs összhangban azokkal a politikai célokkal, amelyek a reform kezdetén megfogalmazódtak. Ilyen tekintetben a kormánykommunikáció és a tények között, amit a költségvetés számai mutatnak, jelentős különbség van, tehát ez egy őszintétlen költségvetés.
A kérdés csak az, hogy honnan lenne több forrás. Nyilvánvalóan a kormányzati negyed beruházásából; itt valamelyik képviselőtársam arról beszélt, hogy az APEH utóellenőrzéssel jelentős bevételre tett szert; gondolom, hogy Zuschlag János, Kabai, illetve Veres János cégeit átvizsgálva tovább fog növekedni ez a fajta bevétel.
Még egyszer azt tudom mondani, hogy ez a költségvetés nem biztosítja a megnövekedett feladatok ellátását, a szinten tartáshoz sem elegendő.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
