DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA
DR. SPIÁK IBOLYA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdjem. Ez a második költségvetési vita, amelyben képviselőként részt vehetek. A jövő évi költségvetési tervezetet látva el kell mondanom, hogy a kormány tavalyi gyenge kezdését most erős visszaesés követi. A konvergenciaprogram keretében önök - és ez már többször elhangzott - mintegy 270 milliárd forintot vesznek ki az egészségügyből, és ez az ágazat minden területét súlyosan érinti.
Gyakorló kardiológusként személyes tapasztalataimra támaszkodom, amikor elsősorban a szakellátás helyzetére szeretném felhívni a figyelmet. A kórházi ágyszámok leépítésével a betegek gyógyulásuk reményében egyre nagyobb számban keresik fel a szakrendeléseket. A járóbeteg-ellátó központok a változás után nagy bajba kerülnek, kapacitásuk és finanszírozásuk is elégtelennek bizonyulhat. Az alulfinanszírozott szakrendelők működtetéséhez így egyre nagyobb önkormányzati hozzájárulásra van szükség, mert a költségvetési számokból egyértelműen látszik, hogy a kormány nem adja meg a megfelelő segítséget. Lássuk mindezt a számok tükrében!
A 2006-os 91,5 milliárd forintos támogatás után idénre már csak 89,5 milliárd forintot irányoztak elő, jövőre pedig hiába lesz 95 milliárd forint a járóbeteg-szakellátásra, ez alig 4 százalékos emelkedést jelent két év alatt. Ha az idei 7-8 százalékos és a jövő évi mintegy 5 százalékos inflációval számolunk reálértéken, egyértelmű a körülbelül 10 százalékos csökkenés, a forráskivonás.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A különféle operatív programok által sokat emlegetett lehetőségek maradéktalanul nem oldják meg a gondokat. A 25 milliárd forintos kistérségi programok a járóbeteg-ellátásban ellátott betegeknek csupán másfél százalékát érintik, a nagyságrenddel kisebb összeg a maradék 98 százalék ellátását lenne hivatott korszerűsíteni. Másrészről pedig ne felejtsük el, hogy amíg ezek a pénzek megjelennek a rendszerben, az több év távlatára tehető, márpedig a gondjaink igencsak mindennapiak.
Persze a kormány arra hivatkozik, hogy a vizitdíj bevezetése miatt csökkent a betegforgalom a szakrendelőkben, ami javít a fogadókészségükön. A vizitdíj, ez a méltatlan betegsarc, egy külön történet. A helyzet az, hogy a struktúraátalakítás miatt év végére már az ágyszámleépítés előtti kapacitással fognak működni a járóbeteg-központok.
A sokat emlegetett átalakítást nem lenne szabad a kórházak leépítésével befejezni. Persze elkezdeni sem így kellett volna, de ezt már többször elmondtuk. Egy ma még csak körvonalazható tartalmú és mennyiségű feladatot rábocsátani a mostani rendszerre, több mint hiba. Az alacsonyabb ellátási szintek forrásait átláthatóan, egyértelműen emelni kellene ahhoz, hogy ösztönözze a szolgáltatókat a helyben történő, olcsóbb betegellátás növelésére. Kár, hogy ebből a költségvetési javaslatban semmi nem látszik.
A fekvőbeteg-ellátás, a kórházak helyzete még ennél is rosszabb. Aktív fekvőbeteg-ellátásra 345 milliárdot szánnak, ami 17 milliárddal kevesebb, mint 2006-ban, köszönhetően a szakmaiatlan visszafejlesztésnek. Az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy az úgynevezett reform miatt a kórházak adósságállománya a szokásos szinthez képest 80, azaz 80 százalékkal emelkedett. A 60 napon túli tartozások pedig hatszorosára nőttek. Hiába oszt ki a kormány most némi pénzt a korábban éppen a betegeken és az intézményeken megspórolt tízmilliárdokból, a 2008-ra tervezett számok alapján biztos, hogy az adósságállomány tovább fog emelkedni.
A szociális válság megakadályozásához, a betegellátás minőségének megőrzéséhez és a hozzáférés javításához több pénzre van szükség a járó- és fekvőbeteg-szakellátásban. Bízom benne, hogy ez irányú módosító javaslataink ezúttal nem találnak süket fülekre a kormány részéről.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
