KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vita vége felé tartunk. Ettől függetlenül én úgy gondolom, hogy emlékeztetni kell mindannyiunkat, hogy honnan indultunk, melyek voltak a kormánynak azok a prioritásai, amelyek alapján benyújtotta ezt a költségvetést. Mindenképpen elmondhatjuk azt, hogy a kiindulópont a konvergenciaprogram volt, az a hároméves program, amelyet egy évvel ezelőtt elfogadtunk, amelynek mentén működött a költségvetés, vagy működik ebben az évben is. Ezen alapul a következő évi tervezet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki oldalról sem fogalmazódott meg az elmúlt négy napban olyan észrevétel, hogy ettől az alaptól el kellene rugaszkodnunk, és valamiféle más pályára kellene állítanunk a költségvetést. Mondhatjuk azt, hogy a konvergenciaprogram alapján meghozott erőfeszítések első eredményei azért láthatóak, mert hiszen az a tény, hogy a hiányszámokat ebben az évben pozitív irányba már módosítania kellett a Pénzügyminisztériumnak, illetve az az igazán példátlan eset, hogy a különböző állami alapok közül például az Egészségbiztosítási Alap hosszú évek vagy évtizedek óta először nem halmozott fel több tíz vagy esetleg százmilliárdos hiányt eddig az időpontig, hanem közel egyensúlyi stádiumban van, ezek azért mégiscsak olyan lépések, amiket, úgy gondolom, méltányolni kell.
Én úgy gondolom, hogy jó irányba haladunk, és nem gondolja azt senki sem a kormánypárti oldalon, hogy túl vagyunk a dolgok nehezén, mert hiszen elég jelentős erőfeszítéseket kell tenni a továbbiakban is annak érdekében, hogy ez a program végül is sikeres legyen.
Megfogalmazódott, hogy a jövő évi költségvetésben is prioritás a stabilitás és a kiszámíthatóság, amely szempontoknak érvényesülniük kell ebben a költségvetésben is. Ugyanakkor elmondhatjuk azt, hogy számos pozitív dologról is beszámolhatunk. Beszámolhatunk arról, hogy ha ugyan csekély mértékben is, de a reálbérek, a reáljövedelmek, a nyugdíjak, ha kis mértékben is, de emelkednek. Ugyanez elmondható a differenciáltan nyújtandó családi pótlékról, még ha ez az emelkedés nem is jelentős mértékű.
Elmondható, hogy Magyarország egyre kevésbé küzd egyensúlyi problémákkal. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a jövő évben több forrás jut majd a gazdaság élénkítésére, a versenyképesség javítására. Ha a 2008-as programot is be tudjuk fejezni, akkor talán elindulhatunk az adócsökkentés útján is.
És nem hiszünk abban, tisztelt képviselőtársaim, ami itt az elmúlt két-három napban megfogalmazódott egyes ellenzéki pártok, de a kisebbik kormánypárt részéről is, hogy hipp-hopp találhatunk a költségvetésben 200-300 milliárd forintot, amit esetleg más célokra lehetne elkölteni. Mi úgy gondoljuk, hogy az ilyen elkapkodott javaslatokkal nem lehet komolyan foglalkozni a költségvetési vita során, egy ilyen időszakban. Hogyha sikerül végrehajtanunk a 2008-as költségvetési programot, visszatérhetünk rá a jövő év elején, hogy ha valóban sikerül megtalálni ezeket a forrásokat, akkor az új adórendszer kialakítása során hogyan elemezhetjük vagy hogyan építhetjük be azokat a javaslatokat, amelyek akár ellenzéki oldalról, akár kormánypárti oldalról megfogalmazódtak.
Szeretnék néhány gondolatot elmondani arról, amiről kevés szó esett az általános vitában, a fekete- és a szürkegazdaság kifehérítésének szándékáról, amit prioritásként jelölt a kormány. Szeretnék néhány konkrét adatot is felsorolni a tekintetben, hogy ennek milyen jelentősége van, és milyen eredményeket sikerült elérnie a Pénzügyminisztériumnak, a VPOP-nak és az APEH-nek is az elmúlt évben.
Sokan emlegetik a vagyonosodási vizsgálatokat, tisztelt képviselőtársaim. 10 ezer vagyonosodási vizsgálatot célzott meg a kormány, 14 ezernél tartanak. Ebből 9,5 ezer van lezárva, és ebből 34 milliárd forint adóhátralék folyt be a költségvetésbe. A jövedéki ellenőrzések kapcsán, akár a dohány, akár az üzemanyagok tekintetében, évről évre jelentősen csökken a feltárt adóhiány mértéke.
(10.30)
Ez azt is mutatja egyébként, hogy a szabályozás is és az ellenőrzés is kezd megfelelő szintre kerülni az elmúlt évek, évtizedek jelentős problémáit követően. Ettől függetlenül közel 30 milliárd forintos nagyságrendű az az adóhátralék, amit az APEH-nek és a VPOP-nak sikerült felfedeznie, de 60 milliárdos nagyságrendű az az adóhátralék, amit behajtott az adóhivatal például az adóminimalizálók köréből. Összességében mintegy 280 milliárd forintról van szó, tisztelt képviselőtársaim. Még kimondani is rendkívül jelentős szám, jelentős összeg, nem csoda tehát, hogy hatalmas érdekek sérülnek akkor, amikor az adóhivatal ezeket a be nem fizetett adókat feltárja, és befizetési kötelezettséget állapít meg. Mi a magunk részéről többek között például ennek tulajdonítjuk azt a jelentős sajtó- és politikai támadást, amit a Pénzügyminisztérium és az APEH vezetői ellen az elmúlt hetekben, hónapokban tapasztalhattunk.
Mi azon az állásponton vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a folyamatot folytatni kell, a kormánynak eltökélten és határozottan kell ezen az úton tovább haladnia és végigmennie. És mi a magunk részéről teljes mértékben kiállunk a pénzügyminiszter mellett, már csak azért is, mert a költségvetési bizottsági meghallgatáson is kiderült világosan, egyértelműen mindenki számára, hogy azok a vádak, amelyeket megfogalmaztak a pénzügyminiszterrel szemben, tökéletesen alaptalanok.
El kell mondani természetesen azt, hogy ennek abból a szempontból is jelentősége van, hogy azokat a gazdasági társaságokat is, amelyek egyébként tisztességesen működnek és tisztességesen folytatják a gazdasági tevékenységüket, hátrány éri azáltal, ha vannak olyan társaságok, amelyek az adómegkerülés módszerét alkalmazzák; nyilvánvalóan nem vehetik fel a versenyt azokkal, akik jelentős bevételre tesznek szert azáltal, hogy nem fizetik be a közterheket. Úgy nagy általánosságokban mindenki egyetért azzal, hogy közterheket mindenkinek a jövedelme arányában kell fizetnie, hozzájárulni a közös terheinkhez. Az a probléma, hogy amikor konkrétan a befizetésekre kerül sor, akkor bizony más álláspontot képviselnek az adófizetők. Én úgy gondolom, még egyszer megismételve, hogy támogatjuk a kormány ezen erőfeszítéseit, és arra biztatjuk, hogy folytassa tovább ezt a tevékenységét.
Befejezésként azt szeretném elmondani, és kérni képviselőtársaimat, hogy még a vita hátralévő részében járuljanak hozzá ahhoz, hogy ez a költségvetési törvény valóban Magyarország érdekeit és a magyar állampolgárok érdekeit is szolgálja, a módosító indítványaikkal ne csak a kiadási oldal növelésére tegyenek javaslatot, hanem próbálják azt is megfogalmazni, hogy egyébként az ehhez szükséges források honnan biztosíthatók. Ha vannak ilyen javaslatok, én azt ígérhetem önöknek, hogy mi a magunk részéről ezeket támogatni fogjuk.
Összességében azt kérem valamennyi képviselőtársamtól, hogy támogassa és fogadja el a benyújtott költségvetési javaslatot azokkal az indítványokkal, amelyeket a parlament természetesen támogatni fog, mert még soha olyan költségvetési javaslat nem volt, hogy ne lettek volna módosító indítványok, amelyeket a parlament többsége támogatott.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
