VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A következőket gondolja végig az ember, amikor egy ilyen nagy fontosságú törvény tárgyalásakor szólhat. Azt gondolja végig, hogy melyik az a téma, melyik az a témakör, amely őt leginkább foglalkoztatja, vagy inkább azt, hogy melyik az a témakör, amelyik leginkább foglalkoztatja az embereket a költségvetés kapcsán. Nos, idefelé jövet úgy adódott, hogy taxival jöttem a Parlamentbe, és megkérdeztem a kollégát, hogy mondja, kedves kolléga, ha maga lenne itt ma, mit mondana el helyettem vagy a nevemben. Sokáig gondolkodott, többször fékezett, időnként rángatta az autót; azt gondolom, hogy nem volt könnyű dolga neki sem. S aztán végül azt mondta, hogy talán az energiáról.
Az előző napirendben nagyon sokat beszéltünk a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa kapcsán a fenntartható fejlődésről, az energiáról. Pontosan tudjuk azt, és mindenki érzi, hogy valószínűleg ez a legfeszítőbb témakör akár a magyar költségvetésben is. A magyar költségvetésben különböző számok vannak. A főszámot, ha megnézzük, akkor azt látjuk, hogy az összes bevétel és az összes kiadás között mintegy 14 százalékos különbség van, sajnos a kiadások javára. Ez azt jelenti, hogy deficites természetesen a gondolkodásunk, deficites ebben az esetben a költségvetésünk, de leginkább deficites az energiamérlegünk, amit saját háztartásunkban, hivatalokban, közintézményekben tapasztalhatunk.
Miről is van szó konkrétan? Arról van szó, hogy egyszerre jelentkezik nagyon nagy mértékben a pazarlás, egyszerre jelentkezik nagyon nagy mértékben a hiány. Van, ahol hiányzik az a lehetőség, hogy felfűtsék a felső emeletet, mert a gyerekek már nagyok és elköltöztek; van, ahol hiányzik az a lehetőség, hiszen idősek laknak egy házban, ahová egy fiatal, most végzett egyetemista kislány került, a kislány éppen megfagyni készül, de az idősek már hozzászoktak ahhoz, hogy nem fűtenek még most október 30-án, mert másképp gondolják.
(9.50)
Ők azt gondolják, hogy télen tél van, így kell öltözni, és otthon is így kell öltözni. Máshol pedig olyan útépítéseket látunk, amiket senki nem kért. Az én választókerületemben is találkoztam ilyen útépítéssel. Amikor kiderült, hogy a következő időszakban erre sor kerül, azt láttuk, hogy szinte teljesen fölöslegesen, ennél sokkal rosszabb utak vannak. Tehát egyszerre van jelen a pazarlás és a hiány. Természetesen mind a kettő ellen kívánok a saját szerény eszközeimmel harcolni, és úgy gondolom, a magyar költségvetésben e tekintetben is helye van az optimális gondolkodásnak.
Az, hogy a költségvetésben helye van a következő uniós fejlesztésekhez a saját önrésznek, rendben van. Az, hogy a költségvetésben nincsenek benne - mert nem is lehetnek benne - bizonyos önkormányzatok tervei, mert meg sem születtek, mert úgy gondolják, nekik ez nem fontos, ők úgysem kapnak pénzt, úgy gondolom, hogy ez viszont nincs rendben. Tehát tervezzünk, tervezzük együtt a jövőt, tervezzük azt, hogy akár az energia, akár más kapcsán hiszünk abban, hogy ez igenis lehetséges.
Sokáig gondolkoztam azon, el tudom-e mondani, hogy a választókerületemben olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több iskola és óvoda felújítási lehetőséghez jut. Nagyon biztatom őket külön is, magánemberként is és persze országgyűlési képviselőként is arra, hogy azon gondolkozzanak, hogy hogyan lehet megtakarítani valamit, hogyan lehet megtenni azt, hogy jövőre kevesebbet kelljen költeni akár energiára, hogyan lehet azt megtenni, hogy akár energiában jövőre többet gazdálkodjunk.
Körülbelül ennyit szerettem volna a költségvetéshez elmondani, és köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
