SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ott folytatnám, ahol Bebes István képviselőtársam abbahagyta, csak egy kicsit más oldalról. Ő az önkormányzati társulásokkal, többcélú társulásokkal és intézményfenntartó társulásokkal és magukkal az önkormányzatokkal kapcsolatban valami olyasmit mondott, hogy ezt a bizalmi elv alapján hozták létre, és most úgy tűnik, mintha a tanácsi rendszer jönne vissza. Ugyanakkor érdekes módon ebben a kétperces vitában, amit dr. Gegesy Ferenc képviselőtársammal folytatott, mintha ő árult volna el bizonyos tanácsi vonatkozásokat a tervkészítés és az elég hivatalos és rögzített célkitűzések irányában. Azt gondolom, hogy itt azért másról van szó.
A megalapozó törvények közül egyébként három törvényjavaslat módosítása foglalkozik az önkormányzati rendszer ilyen irányú módosításával, és itt lényegében arról van szó, hogy az utóbbi években, nem kifejezetten az elmúlt évben és nem a következő félévben, de létrejöttek olyan változások, amelyek miatt szükséges szigorítani a társulások, tehát az intézményfenntartó társulások, a többcélú társulások és maguk az önkormányzatok egymás közötti elszámolási és intézményfenntartási, feladatellátási viszonyait.
Sajnos, a fizetési fegyelem a magyar gazdaságban az elmúlt időszakban megromlott, ennek következtében vagy ennek javítására hozta létre az Országgyűlés a körbetartozások megszüntetésére szolgáló törvényjavaslatot, és azt gondolom, hogy ebből a körből sajnos nem hiányoznak az önkormányzatok sem.
Ebben a három törvényjavaslatban erről van szó, hogy erre a kérdéskörre megpróbáljunk megnyugtató megoldást találni, hiszen olyan jellegű változások történtek, amelyek - ahogy mondom - most már nemcsak a bizalmi elvre, hanem a célkitűzések, a kivitelezések, az érvényesítések, az elszámolhatóság és az ellenőrzés témakörére vonatkoznak. Azt gondolom, hogy ez egy komplex vezetésirányítási módszer, és több annál, mint hogy egy egyszerű bizalmi elv meghonosodásáról vagy alkalmazásáról beszéljünk.
Sajnos, megnőtt a perek száma. Képviselőtársaim bizonyára ismerik az ezen a területen fennálló pereket és vitákat, amelyek sajnos szinte Magyarország jelentős számú kistérségében és intézményfenntartó társulásában megvannak, ezeknek a kérdéseknek a rendezésére két törvény is, az 1997. évi CXXXV. törvény, illetőleg a 2004. évi CVII. törvény kötelezően előírja a fizetési problémák rendezésére az azonnali beszedési megbízás alkalmazását. Ez korábban nem volt, a társulás tagjaira bízták annak érvényesítését, hogy ezzel az eszközzel vagy más eszközökkel élni kívánnak-e.
Ugyanakkor szintén ezzel a témakörrel kapcsolatos az, amikor maguknak a helyi önkormányzatoknak az adósságrendezéséről szóló törvényjavaslat módosításáról van szó. Ezt abban az esetben kell alkalmazni, ha ez a bizonyos azonnali beszedési megbízás kiállítása megtörtént, és 60 napon belül a fizetés elmaradt, ebben az esetben adósságrendezést kell kezdeményezni, eljárást kell indítani.
Egy másik törvénymódosítással kapcsolatban is szeretnék szólni, ez pedig a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása. Többen szóltak már erről a törvényjavaslatról, talán a legtöbbet Balogh József képviselőtársam mondta. Véleményem szerint a kormány itt egy bátor lépést tett a teljesítmény szerinti díjazás megteremtésére. Ismeretes, hogy a törvényjavaslat egyik lényeges eleme, hogy “kiválóan alkalmas” minősítés szükséges ahhoz, hogy ne a besorolási fokozat legalacsonyabb összegű szorzószám és az illetményalap szorzataként létrejövő alapilletményt kapja meg a köztisztviselő. Tehát arról van szó, hogy ha ennél gyengébb minősítést kap a köztisztviselő, akkor csak az alapilletményt kapja, ami a besorolási tétel legalsó szorzószáma, szorozva a köztisztviselői illetményalappal.
Véleményem szerint ez a módosítás rendkívül fontos, és bizonyos értelemben szemben áll azzal a korábbi elképzeléssel, amely a köztisztviselőt egy előmeneteli pályán képzelte el, és lényegében nagyon szűk határok között fogalmazta meg a teljesítményalakítás követelményét.
Az összeg, amellyel differenciálni lehet, azonban nem jelentős. Ezt a törvényjavaslat egyik kritikájaként említem, mert a bértábla szorzói nem változtak. A differenciálás lehetősége nem lineáris, hanem követi az életkorhoz, a közszolgálatban eltöltött időhöz kapcsolódó megkülönböztetést, például a pályakezdő esetében alacsony, a legmagasabb a 8-16 év tapasztalattal rendelkezők esetében, majd egy kicsit megtorpanva újra emelkedik a nyugdíjkorhatár felé.
Azt tudom mondani, hogy még mindig arányaiban a közszolgálati életpályához áll közelebb ez a törvénymódosítás, bár ahogy említettem, bátor lépés a teljesítmény elismerése irányába. Korábban a most módosítandó jogszabály - hívjuk korábbinak - is lehetőséget adott bizonyos differenciált bérezésre, azonban ez igen szűk határok között mozgott, hiszen a teljesítményértékelés alapján 20 százalékkal lefelé is el lehetett téríteni az alapilletményt, illetve 30 százalékkal felfelé. A lefelé történő eltérítéssel, azt gondolom, hogy a gyakorlatban igen kevés helyen találkozhattunk.
Azt gondolom, hogy a kormány jó és bátor utat választott, az kellene, hogy magát a szorzószámokat és a differenciálás lehetőségét is kibővítse, azzal együtt, hogy ismeretes talán a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy maga a kormány a 301/2006-os kormányrendelettel bevezette az úgynevezett teljesítményértékelő rendszerét, amelyet a központi államigazgatási szervekre, valamint szakállamtitkárokra, minisztériumok vezető tisztségviselőire és a kormányhivatalok köztisztviselőire hozott meg.
2009. január 1-jétől nyílik lehetőség a területi és helyi szervekre történő bevezetésre. Sajnos, ez a jogszabály az önkormányzatokra nem vonatkozik, pedig tudjuk jól, hogy az önkormányzatok köztisztviselőinek hasonló a szerepköre, mint a központi költségvetés köztisztviselőinek. Azt gondolom, hogy helyes lenne, ha a kormányrendelet egy későbbi változatában, vagy egy módosítással kitérne az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők esetére is.
Ha ehhez egyéb járandóság is társulna, akkor azt gondolom, hogy magát a teljesítménybérezést szinte - ha nem is 100 százalékban, de - 70-80 százalékban lehetővé tudnánk tenni, és ez annál is inkább fontosabb, hiszen a már idézett kormányrendelet nagyon szigorúan minősíti a köztisztviselőket, egy minősítési eljárással kapcsolatos maga a bérezésnek a megnyilvánulása, és ezt a bizonyos kiválóan alkalmas minősítést 90 százalékra teszi.
Azt gondolom, hogy ilyen szigorú, ilyen előremutató, és valóban a teljesítményt elérő és ösztönző megoldásokra szükség van, ezért javaslom és kérem a kormány képviselőit, hogy ezt a rendszert bővítsük ki, és tegyük általánossá a magyar köztisztviselői kar esetében.
Javaslom a törvénytervezet, illetve a módosítások elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
