DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt észrevételezem, hogy az előterjesztők nincsenek jelen. Ez ugyan nem házszabályi akadálya a tárgyalásnak, mert csak a kormány előterjesztéséhez írja elő a Házszabály a kormány képviseletét az ülésen, de azért nagyon furcsa ez az eljárás, és komoly kételyeket kelt az előterjesztőknek az ügy iránti elkötelezettsége, az elkötelezettség valódisága tekintetében. De rátérek az érdemi kérdésre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is azon a véleményen vagyok, amit a törvényjavaslat kapcsán az alkotmányügyi bizottságban, illetve a két héttel ezelőtti plenáris ülésünkön tartott vitában már többen is megfogalmaztak. A női nem szerepvállalásának az Országgyűlésben, egyáltalán a közéletben történő növekedését kívánatosnak tartom, de a törvényjavaslatban alkalmazott eszközzel szemben komoly fenntartásaim vannak.
Mind a magyar politikatörténetben, mind jelen viszonyainkat tekintve számos olyan példát találhatunk, amelyek alátámasztják, hogy a női nem képviselői a férfiakkal egyenértékű tevékenységet fejthetnek ki a közéletben. Elég, ha csak két nevet: Schlachta Margit és Kéthly Anna nevét említem a parlamentarizmus történetéből. De emellett számosan végeztek és végeznek ma is kiemelkedő munkát a közélet különböző területein közösségformálóként, szervezőként, jogos társadalmi érdekek és igények harcos képviselőjeként.
Mindezek tükrében valóban indokolatlanul csekély a közéletben való tényleges szerepvállalásuk. Ennek okát én elsősorban olyan régi politikai hagyományokban látom, amelyeket ebben a vonatkozásban magam is meghaladottnak és avíttnak érzek. Látnunk kell, hogy ezen a területen Európa, elsősorban annak nyugati része, még inkább Észak-Európa messze előttünk jár.
Az elmondottak ellenére is erős fenntartásaink vannak a javasolt megoldással, a kvótarendszerrel szemben. Mindenekelőtt azért, mert úgy gondoljuk, hogy az előbb említett kedvezőtlen tradíciót nem igazán szerencsés adminisztratív eszközökkel felszámolni. Meggyőződésem, hogy a jövő fejlődése önmagától is nagyobb szerepet fog biztosítani a hölgyek számára a politikában, és a női nem szerepvállalásának a természetes folyamatok eredményeként történő növekedése összehasonlíthatatlanul értékesebb és üdvösebb lenne, mintha a változást kötelező kvóták előírásával, az adminisztratív erő alkalmazásával igyekeznénk előidézni.
Más oldalról nézve azt gondolom, hogy ez a kvótajavaslat - bármennyire is jó szándékból fakad - tulajdonképpen alábecsüli a hölgyeket. Egyetértek azokkal a megközelítésekkel, hogy a legfontosabb cél a parlament minőségi munkájának a biztosítása, és hogy a pártlisták összeállításánál ennek kell lenni a meghatározó szempontnak. Ehhez képest a nemek azonos arányú jelenléte csak ezt követő szempont lehet. A törvényjavaslat a kvóta merev megoldásával magában hordozza annak veszélyét, hogy az előbb említett legfontosabb princípium érvényesítése adott esetben nehezebbé válhat.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a listák összeállításánál sokféle megfontolást érvényesítenek a pártok. A listák szolgálnak például elsősorban arra, hogy olyan szakpolitikusok, akik a pártok szakpolitikájának megjelenítésére hivatottak, nagy valószínűséggel tagjai lehessenek a parlamentnek. Nem biztos, hogy az egyes szakterületek művelői egy párt potenciális képviselőjelöltjei körében olyan módon legyenek reprezentálva mindkét nem körében, hogy kvóták alkalmazása mellett a lista összeállítása nehézség nélkül biztosítsa a párt megfelelő szakpolitikai megjelenítését az Országgyűlésben.
Ezzel összefüggésben gondolnunk kell arra is, hogy a pártok az egyes listákról véges számú mandátumot szerezhetnek meg, és csak megközelítőleg mérhető fel előzetesen, hogy a mandátumszerzésnek milyen mértékben van esélye.
Különösen problematikus a kvóta megoldása a közös listát állító pártok esetében. A közös lista állításánál ugyanis két vagy több párt politikai preferenciáinak és az ezt tükröző személyi kérdéseknek az összehangolásáról van szó. Feloldhatatlan a helyzet például akkor, ha két közös listát állító pártnak egyaránt hölgy elnöke van, és a pártok azt szeretnék - és ezt teljesen érthetően kardinális kérdésként kezelnék -, hogy a pártelnökök a lista első két helyét foglalják el.
Azt gondolom, hogy a kvóta alkotmányossági problémákat is felvethet. Kérdés ugyanis, hogy összeegyeztethető-e a választások szabadságával, hogy a törvény határozza meg az egyes pártok számára a listák összeállítását. Összeegyeztethető-e ez a jelöltállítás szabadságával, és kompetitív választásnak tekinthető-e az ily módon korlátozott választás? Beleszólhat-e a törvény egy párt képviselő-állítással kapcsolatos személyi politikájába? Összeegyeztethető-e ez a pártoknak az alkotmány keretei közötti szabad tevékenységével?
Tisztelt Képviselőtársak! Ha mindenképpen rászánjuk magunkat a kvóta bevezetésére, akkor úgy gondolom, indokolatlan csak a nemek kiegyensúlyozott reprezentációját biztosítani. Amennyire fontosnak tartjuk a női nem kiegyenlített képviseletét, legalább annyira lényeges, ha nem lényegesebb olyan kvóták alkalmazása, amely a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező nagy társadalmi rétegek kiegyensúlyozottabb reprezentációját biztosítanák. Ilyen két társadalmi réteg a nyugdíjasok, illetve a fiatalok széles tömege.
Napjainkban a nyugdíjasok érdekeit súlyos veszélyek fenyegetik, és a kormánypárti többség láthatóan nem mutat érzékenységet problémáik iránt. Hasonló érzéketlenséget tapasztalhatunk a fiatalok helyzetét illetően is.
Végül a kvótarendszer eszközével talán javítani lehetne az Országgyűlés munkájának az alkotmánynak való megfeleltetését is. Több alkotmánybírósági döntés is jelzésértékű, miszerint a kormánytöbbség alkotmányos érzéke rendkívül alacsony szinten áll. Ha ez tudatos politikai döntések eredményeként alakult, illetve alakul így, akkor persze a kvóta nem segíthet. Tartok attól, hogy valójában politikai megfontolásokra vezethető vissza az alkotmány adott esetekben történő negligálása. Ha azonban - akár csak részben - a kellő alkotmányjogi ismeretek és szemlélet hiánya az ez irányú bajok oka, akkor a kvótarendszer sokat segíthet.
Felvetéseimet Lukács Tamás képviselőtársammal együtt módosító javaslatok formájában is megjelenítem. Tisztában vagyunk azzal, hogy aggályaink saját javaslatunkkal szemben is felvethetők. Tudjuk, hogy amit megvalósítani kívánunk, az egy kétkamarás parlament megteremtése útján valósítható meg ideális formában. Arra az esetre azonban, ha az Országgyűlés áttér a képviselőjelölt-állítás kvótarendszer szerinti alakítására, akkor a női nem nagyobb reprezentációja mellett az említett nagy társadalmi rétegek, illetve alkotmányjogi szempontok hangsúlyozottabb képviseletének megoldását is indokoltnak tartjuk.
Egy esetben azonban, mégpedig a közös listaállítás esetében a kvótarendszert a javasolt merev formában kivihetetlennek tartjuk. Módosító javaslatunkban ezt a véleményünket is megjelenítjük.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
