GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Teljesen természetes, hogy itt a parlamentben fontos kérdésekről, elvi jelentőségű kérdésekről, részletkérdésekről vitát folytatunk. Ezeket a vitákat persze megelőzi egy másik vita, amelyet többnyire a frakciónkban vagy a pártunkban szoktunk lefolytatni. Így van ezzel az SZDSZ is a női kvóta esetében, ahol érdemi vita volt az egyébként támogatott célok eléréséhez szükséges és alkalmazható eszközök tekintetében egyaránt.
Követtem az általános vita első szakaszát, és bizony azt gondolom, nem lehet elmenni a vitában elhangzott olyan hangzatos, ugyanakkor mégiscsak bántó érvelés mellett, hogy szeretetre, szolidaritásra, együttérzésre, önfeláldozásra és gondoskodásra a férfiak képtelenek volnának, vagy akár csak kevésbé lennének képesek, mint nőnek született embertársaink. Pelczné Gáll Ildikó felszólalására gondolok, aki a parlamenti felszólalásában ezeket női tulajdonságoknak nevezte. Sőt kérdésfelvetésében ennél még tovább is ment, idézem: “Életképes marad-e az a világ, amelyben a női tulajdonságok és egyáltalán a nők alig kapnak helyet? Életképes lesz-e az az ország, amelyben nem kap helyet a szolidaritás, az együttérzés, az önfeláldozás vagy éppen a feltétlen szeretet és gondoskodás?”
Ha már egyszer ennek a vitának a diszkrimináció elleni fellépés az egyik fő mozgatója, az, hogy forduljunk szembe az előítéletekkel, akkor bizony hadd kérjem ki sok férfitársam nevében, hogy a Fidesz vezérszónoka e tulajdonságokat kizárólag nőkhöz kötődő, női tulajdonságoknak nevezte. Biológiai okok miatt Pelczné Gáll Ildikó képviselőtársamnak nyilván nem adatott meg, hogy átélje, milyen mély viszony lehet apa és fia között, apa és lánya között, vagy hogy a szolidaritás, együttérzés, gondoskodás tekintetében mire vagyunk képesek mi, férfiak, a másik nem tagjai. Arra kérem, ne vitassa el, hogy ezek nem identitástól, hovatartozástól független érzések és tulajdonságok. Az átélés biológiailag persze nem lehetséges, intellektuálisan talán mégis. Elég, ha csak képviselőtársam tanulmányozza a világirodalom, a filmművészet vagy akár a képzőművészet e tárgyban született alkotásait. Sajnálatos, hogy éppen az esélyegyenlőség, a megkülönböztetés elleni fellépés jegyében hangozhatnak el ilyen, férfiakkal szembeni előítéletre utaló mondatok. Azt csak remélni tudom, hogy a vita hevében tett felelőtlen kijelentésekről van szó, és nem arról, hogy Pelczné Gáll Ildikó valóban azt gondolja, hogy a szeretet, az együttérzés, a szolidaritás kizárólag női tulajdonságok lennének, amelyekre mi, férfiak, fiúk és apák nem volnánk képesek.
Abban nincsen vita a pártok között, hogy alacsony a nők aránya a törvényhozásban. A mostani nagyon alacsony, alig 10 százalékos részvételük, jelenlétük csekély. Méltatlanul csekély. Nem a probléma létezésén, hanem a megoldások hogyanján és minkéntjén vitatkozunk. Azt gondolom, hogy a törvényhozás összetételét nem szabad a törvények erejével, központi szabályozással meghatározni. Hiszek abban, hogy a kormányba, a parlamentbe, az önkormányzatokba kerülők személyéről kizárólag a hozzáértés, az alkalmasság mentén szabad dönteni.
A nők ma Magyarországon többségben vannak például az igazságszolgáltatásban, a pedagóguspályán, az orvostársadalomban. A kvótát támogatók azt szeretnék, ha nagyobb arányban szerepelnének a törvényhozásban is. Ez utóbbival én is egyetértek, ez egy helyes törekvés. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a tanári, orvosi és bírói karban a többséget a nők önerőből szerezték meg, és ez így van jól. Ráadásul nyilván senkiben nem merül föl az, legalábbis remélem, hogy szorítsuk le az orvosok, a pedagógusok és az igazságszolgáltatás területén a “helyes arányra” a nők képviseletét; azt, hogy a “helyes arányra”, idézőjelben mondtam természetesen.
Nem gondolom, hogy egy férfi bármivel is alkalmasabb lenne fontos politikai pozíciók betöltésére, mint egy nő. Angela Merkel, Margaret Thatcher vagy Hillary Clinton példája, hogy csak a legismertebbeket említsem, egyértelműen ezt bizonyítja. Ők is önerőből érték el ezt a pozíciót, amit betöltenek vagy betöltöttek.
Nem kérdés, hogy sokat kell még tenni a nemek közötti esélyegyenlőség javítása érdekében. A módszer megválasztása viszont cseppet sem mellékes kérdés. Azt szeretném, ha a parlamentben is felelős döntést hoznánk a női kvóta ügyében.
Az SZDSZ alapértékeivel összhangban megkülönböztetett kérdésként kezelte és kezeli a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesülésének biztosítását. Az élet sok területén tapasztalhatjuk, hogy a nőket hátrányos megkülönböztetés éri. Igaz ez a munkaerőpiacra, igaz ez a közéletre is. Sándor Klára és Magyar Bálint érdemi munkát végzett ez elmúlt időszakban, amikor fellépett a diszkrimináció felszámolásáért. E munkájukkal összhangban nyújtottak be önálló képviselői indítványokat a női kvóta magyarországi bevezetésére. A Magyar Köztársaság alkotmánya, idézem, “biztosítja a férfiak és nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.” Az érvényesülés lehetőségének azonban nem ideális keretet nyújt az alkotmánymódosítást is célzó konkrét kvótajavaslat álláspontom szerint, hanem ellenkezőleg, beszabályozza azt. A kormányzati pozíciókra, a kormány összetételére, a nemzeti vagy az európai uniós parlament összetételére, az önkormányzati listás helyekre jog erejével kikényszerített megoldás álláspontom szerint nem megfelelő eszköz a diszkrimináció megszüntetését célzó törekvések elérésére.
Van tennivaló a munkaerőpiacon, a szociális biztonság területén, az egészségügyben, az oktatásban, a közösségi és gazdasági élet valamennyi területén, ugyanakkor azt gondolom, a mi felelősségünk, hogy ennek érdekében olyan törvényeket alkossunk, amelyek valódi cselekvést jelentenek és érdemi eredményekkel járnak.
Elő kell mozdítanunk kulturális viszonyainak kedvező irányú átalakulását a társadalmi szemléletformálásra igénybe vehető érvek és eszközök felhasználásával. Ezen célok megvalósításáért sokat tehetnek a parlamenti pártok, ahogy sokat tehetnek a nők politikai reprezentációjának erősítéséért is. Személyes meggyőződésem, hogy alkotmányos értékeinkkel összhangban e területen a legtöbbet éppen a pártok, a jelölőszervezetek tehetik, éspedig azzal, ha a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével mindenekelőtt saját jelölt- és listaállításuk során érvényesítik ezeket a szempontokat.
Sándor Klára és Magyar Bálint képviselők önálló képviselői indítványának célkitűzéseivel, amely a női esélyegyenlőség előmozdítását is jelenti, egyetértek, a konkrét javaslatot azonban nem tudom támogatni.
Köszönöm. (Pettkó András tapsol.)
