DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jó reggelt kívánok az Országgyűlés jelen lévő képviselőinek! De a legnagyobb jó reggelt azért mégis Tóbiás József új gyermekének szól. Azt hiszem, hogy ez tényleg egy olyan szimbolikus pillanat, amikor valamennyien hitelesen gondolkodhatunk arról, hogy a jövő nemzedéke bizony nem csak pár szót, hanem nagyon sok intézkedést és gondolkodást is megér a Magyar Országgyűlésben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eddigi felszólalók - számomra roppant rokonszenvesen - elég sűrűn használták azt a fogalmat, hogy fenntartható fejlődés. A magam részéről kifejezetten örülök ennek, tekintettel arra, hogy ebben az Országgyűlésben az elmúlt években meglehetősen kevésszer elmélkedtünk ezen gondolatkörről, és azt hiszem, bőven itt volt az ideje, hogy ezt tételesen is magunk elé vegyük.
A jövő nemzedékről való gondoskodás vagy gondolkodás: végül is, bármennyire is új keletűnek tűnik számunkra, megannyi profán példát találhatunk az életünkben, amikor akár egy repülőgépen lévő mosdóban is találjuk azt a feliratot, hogy úgy hagyjuk el a kabint, hogy a következő utasra is gondolunk. Valószínűleg ennek mintájára, azt hiszem, végig tudjuk gondolni azokat a problémákat és feladatokat, amelyeket mindeddig magunknak okoztunk.
Tisztelt Országgyűlés! Az európai fogalomrendszer négy alappillérét határozza meg a fenntartható fejlődésnek, és nagyon örülök, hogy Orosz Sándor pont a környezetvédelmi bizottságra is hivatkozva külön kiemelte, hogy messzemenően nem valami zöld ügyről beszélünk itt csupán, hanem egy nagyon összetett és átfogó kérdéskörről. Természetesen a négy pillér egyike a környezeti pillér, és ahogy a statisztikák is mutatják, az emberi jogok országgyűlési biztosának bizony az általános helyettesével együtt a ma fogadott beadványaiknak igen nagy hányada már ma környezeti vagy zöld természetű. Ezzel együtt nem szabad azt gondolnunk, hogy csupán erről az ügyről van szó, még akkor is, ha a pillérek közül ez a legfontosabb.
A zöld pillér miért is jön elénk? Sokat beszéltünk az elmúlt években, hogy közeleg a globális felmelegedés. Tisztelt Országgyűlés, azt hiszem, világosan láthatjuk, ez bekövetkezett. Ma már egy család tervezésében nem az az elsőrendű probléma, hogy mikor tudjuk lecserélni a mai autót egy újabbra, hanem az a fő kérdés, hogy tudunk-e jövőre légkondicionálót venni az otthonunkba, sőt az is nagy kérdés, hogy vajon bírjuk-e majd fizetni rendesen az odatartozó elektromos számlát. Ezek az új kihívások, tisztelt Országgyűlés, és ezek nem valami távoli jövőbe mutatnak, ezek most itt vannak velünk, itt vannak a napjainkban.
Egyébként az egész emberiség - ma már a korábbi politikák nagy részét maga mögött hagyva - két kihívással szembesül, az egyik az energia mint talán a legnagyobb kihívás, de a legközvetlenebb és legfájdalmasabb kihívás a víz, a vízgazdálkodás körüli problematika. Igen, tisztelt Országgyűlés, ma már nem csupán a gazdagodás jár az emberiség nagy részének fejében, hanem bizony naponta százezrek és százezrek csatlakoznak azon emberek táborához, akiknek a legfőbb gondja a puszta létükért való aggodalom. Ez persze nem Magyarország - ma még -, de lehet, és ezt kell mindenképpen elkerülnünk. Be kell tudjuk azonosítani, hogy a globális felmelegedésben mint objektív folyamatban mi dolga van az embernek, mert biztos, hogy mi is követünk el rengeteg hibát, viszont azt, amit mi elkövetünk, azt igenis vissza kell fogni.
A másik pillére a fenntartható fejlődésnek, tisztelt Országgyűlés, a gazdasági pillér. Három dolgot hadd említsek ennek mentén! Fenntartható-e az adórendszerünk? Ez egy jó kérdés, tisztelt Országgyűlés. Az adórendszerünk ma lényegében a jövedelmekre összpontosít, azaz a gazdagodásra, miközben a jövő egyre inkább arról szól, hogy az adórendszert akként kell átalakítani, hogy ki és milyen mértékben pazarolja a természeti erőforrásokat. Fajlagosan is több adót kell fizetni annak, aki, mondjuk, az ügyvédi irodájában száz négyzetméter helyett háromszáz négyzetméteren ül, és azt 18 fok helyett 16 fokra hűti le, vagy fordítva. Több adót kell fizetni annak, aki fajlagosan olyan autóval jár, amelyik egyébként egy kilométerre vetítve sokkal több szén-dioxidot termel, mint a többi.
Tisztelt Országgyűlés! Bizony, amikor a gazdasági pillérről beszélünk, nem szabad megfeledkezni a hatékonyság kérdéséről sem. A hatékonyság nagyon összetett dolog, sok panasz érkezik ma arra nézve, hogy bizonyos vélt vagy valós természeti értékek mentén egyébként saját magunknak rendkívül komoly gazdasági károkat okozunk. Én nem fogom most itt felsorolni azokat a példákat, amelyek idetartozók lehetnek, de azért hadd utaljak arra, hogy húsz évvel ezelőtt volt nekünk egy Bős-Nagymarosunk, ahol irgalmatlan sok munkával, irgalmatlan sok pénzzel, irgalmatlan sok csiki-csukival iszonyatos és mai napig ható károkat és adósságokat halmoztunk fel magunknak. Ezek azok a példák, amelyekre hivatkozva azt mondom, bőven látjuk, hogy mit kell elkerülni.
A gazdasági pillér mentén szeretném elmondani, és lehet hogy ez a parlament füleinek talán egy picit szokatlan, de bizony új felfogásban kell kezeljük a verseny kérdését is. A verseny nem lehet abszolút. Ma már a verseny egyébként sehol nem tiszta, ma már a verseny kiindulópontja az, hogy ki milyen mértékben fér hozzá egyáltalán a természeti erőforrásokhoz. Innen indul, ez innentől kezdve pedig nem verseny, hiszen eleve determinál bizonyos dolgokat. Nem csak Magyarországról beszélek, én globálisan említem ezt, akié az olaj, akié a víz, és még lehet folytatni tovább, annak olyan versenyelőnye van, hogy onnantól kezdve nagyon nehéz szép és tiszta, pusztán globális gazdasági versenyről beszélni.
A harmadik nagy pillér a szociális pillér. Erről sem szabad megfeledkezni, úgy gondolom, hogy e tekintetben is bőven lesz dolga az új ombudsmannak.
(9.10)
Például fenntartható-e egy nyugdíjrendszer? Fenntartható-e a mai nyugdíjrendszerünk? És amikor nyugdíjrendszerről beszélünk, esetleg a nyugdíjrendszer reformjáról, azt gondolom, hogy ezt nem kizárólag és csupán a mai nyugdíjasokkal, hanem elnézést tőlük, de azt kell mondjam, hogy elsősorban a fiatalokkal, elsősorban a jövő nemzedékével kell megbeszélni, hiszen ők lesznek haszonélvezői vagy kárvallottjai annak a rendszernek, amit adott esetben most bevezetünk.
És amíg a szociális pillérről beszélünk, azt is át kell gondolni, hogy az adóforintjaink terhére vajon helyes szolgáltatásokat nyújtunk-e társadalmi szolgáltatások címén. Vajon jó minőségűek-e azok a szolgáltatások? Például az óvodai szolgáltatás, hogy csak mást ne mondjak; vagy egyáltalán: a gyerekneveléssel kapcsolatos mindennemű szolgáltatás. Mert ezek is, igen, az új nemzedékről szólnak.
Ha a szociális pillért említem, akkor a harmadik tényezőjét is hadd tegyem ide: Magyarország sem lesz ettől érintetlen. Ez pedig a migráció kérdésköre. Itt mi a Kárpát-medencében viszonylag védett körülmények között vagyunk, a szélsőséges időjárás és egyéb körülmények minket egy kicsit korlátosabban vagy kevésbé érintenek. De mi történik akkor, ha pontosan ez az ideális helyzetünk egyféle kitettséggé változik, mert nagyon sokan akarnak a földkerekség minden részéről esetleg hozzánk költözni. Ezt a problémát is kezelni kell valahogyan, amikor fenntartható fejlődésről beszélünk.
Amikor a negyedik pillért említem, a politikai pillért, talán, azt hiszem, ez a legizgalmasabb egy Országgyűlés tekintetében. Helyesen mondta az előterjesztők nevében Tóbiás József: itt nincs olyan határvonal immár, hogy jobboldal meg baloldal meg hasonló politikai választóvonalak. Nem, nem! Itt nagyon is közösen kell gondolkodnunk, és nagyon jó példa egyébként, hogy pont ez a téma hozta össze az öt parlamenti pártot.
De amikor a politikai pillérről beszélünk, akkor igenis említést kell tenni az intézményekről, hogy milyen intézményeket hozunk létre még az országgyűlési biztos mellett. Nem fogom most fölsorolni mindazokat az elképzeléseket, amelyek fölmerültek, de szeretném, ha a parlamentnek élményévé válna, hogy ezekkel az intézményekkel méltán foglalkozzunk.
Van ennek egy külpolitikai pillére is, tisztelt Országgyűlés, ez pedig a multilateralizmus világába vezet el minket. Egyszerűen szólva: amikor magyar külpolitikáról beszélünk, pontosan az ilyen intézmények mentén ki kell tudjuk mondani azt, hogy azok az országok a barátaink, amelyek legalább annyit vagy közel annyit tesznek a jövő megőrzése, a jövő megteremtése érdekében, mint mi magunk.
Amint arról szó volt, tisztelt Országgyűlés, itt többféle aggodalom van. Jön egy ember, akit egyébként mi fogunk megválasztani. Jön egy ember, akinek majd lesz egy halom jogosítványa, és már most éreztem a parlamenti viták eddigi menetében, hogy ettől egy picit elkezdtünk félni. Több bátorságra lenne szükség, én azt gondolom. E tekintetben igen, több bátorságra lenne szükségünk.
Hány és hány olyan közjogi méltóságot választ meg ez az Országgyűlés, akinek igenis erős jogosítványai vannak?! Csak azokat már megszoktuk. Nem félünk attól, amikor köztársasági elnököt választunk, nem félünk attól, hogy majd mit fog csinálni a jogosítványaival, hiszen bizodalmunk van benne. Nem félünk akkor, amikor miniszterelnököt választunk, mert benne is bizodalmunk van. Nem félünk akkor, amikor a Nemzeti Bank elnökét választjuk, pedig aztán ő is irgalmatlan károkat tud okozni, ha történetesen rosszul végzi a munkáját. De nem, nem, nem! Bizalmat helyezünk belé. Ugyanazt mondom, ahogy az eddigi biztosokba, az új biztosba is kellő bizalmat kell tulajdonképpen fektetnünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Tisztelt Elnök Úr! Ha szabad még egy gondolatot gyorsan kifejtenem. Még egy félelem volt: van-e ellensúlyuk ezeknek a jogosítványoknak. Jelentem, van: az a globális kizsákmányolás, amit a gazdaság sokszor elkövet, és pont ezt kell ellensúlyozni ennek az intézménynek, és míg a XIX. meg a XX. században arról beszéltünk, hogy milyen ideák vannak, amiért meghalni érdemes, azt hiszem, hogy most pedig olyan gondolatokat keresünk, amelyekért élni érdemes.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
