DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarországon a szegénységnek, a nyomornak évszázados - majdnem azt mondtam - hagyománya van, évszázados történelmi múltja van. Hosszú-hosszú időn keresztül a szegénységgel, a nyomorral Magyarországon nem illett foglalkozni, nem is foglalkoztak. A szépírók időnként írtak erről, hazug romantikával körbevéve, azonban a valóságot valamikor úgy a két világháború között kezdték feltárni azok a népi írók, azok a falukutatók, akik elmentek valóban a falvakba, és elkezdték földeríteni azt a fajta mélyszegénységet, amely a magyar vidéket akkor is és most is sújtja.
Tisztelt Ház! Való igaz, hogy az 1990-es években bekövetkezett fordulattól sokan, talán jómagam is egyfajta változást reméltünk ezen a területen is. Az elkövetkezett évek azonban messze nem ezt igazolták. A számok, azt hiszem, itt nagyon kemények és nem mellőzhetők. 1982-ben még csak 9 százalék volt kimutatható olyan ember Magyarországon, aki az átlagjövedelem alatt élt, a szegénység határán vagy abban, ugyanez a szám 1995-ben már 35 és 40 százalék között volt. Az ezredfordulótól azt reméltük, hogy újabb fordulat következik; a fordulat bekövetkezett.
A számok, amelyeket mondok, nem tőlem, hanem Ferge Zsuzsától származnak, akit talán itt sokan el tudnak fogadni autentikus személyiségnek, mert ő magát sem jobbra, sem balra nem helyezi, és úgy gondolom, hogy ez így is helyes egy szociológustól. A legszegényebbek közötti nyomor meggyőződésem szerint ma is a falvakban van, és nem a városokban. A városokban lévő szegénység egy kicsit magamutogató, azt látjuk, az létezik, azok megjelennek, koldulnak, de azok a szegények, akik a falvakban, a falu végén, akik olyan házakban laknak, amelyek már emberi lakásra is alig alkalmasak, ahol télen nincs csak egyetlen szobában fűtés, de abban az egyetlen szobában sem kielégítő fűtés, akiknek, ha jön a tél, az a problémájuk, hogy megélik-e a következő tavaszt, át tudják-e vészelni a telet, nekik most már segítségre van szükségük. Abban nem reménykedhetünk, hogy a világban bekövetkező fordulatok fognak ezen segíteni, hiszen ma már egyre több közgazdász vallja, a globális kapitalizmus mint fejlődési út a világ jelentős része számára csődöt mondott, az emberek százmilliói számára a nyomor fenntartójává vált; nem én mondom, az egyik legnevesebb közgazdász mondja.
Szeretném egyértelművé tenni, hogy mindebből mindenkinek, az egész társadalomnak le kell vonnia a konzekvenciákat. Az elkövetkezendő időszak, még a tél beállta előtt sürgős teendőket diktál. Ezek a sürgős teendők - amelyeket, azt kell mondanom, nyilvánvalóan csak inkább összeszedegetni próbáltam, ezek a sürgős teendők - többek között arról szólnak, hogy kell a gáztámogatás, azt nem szabad csökkenteni, de szükség van olyan tüzelőtámogatásra, amely nem azt jelenti a következőkben, hogy a falopás lenne a megoldása annak, hogy valaki tudjon tüzelni egy faluban. És kell egy olyan támogatási rendszer, amelynél az élelmiszer elérhető, de ehhez el kell érni, hogy legyen olyan kosár, amelynek az áfaszázaléka az öt százalékot nem haladhatja meg. El kell érni, hogy ezeknek az idős embereknek tényleg elérhető egészségügyi szolgáltatás legyen. Elfogadhatatlan, hogy ma mintegy 200 kistelepülésen nincs háziorvos, ami azt jelenti, hogy ez az idős ember nem jut el az orvosi ellátásig, hiába beszélünk itt általános orvosi ellátásról.
És még valami, amit én nagyon fontosnak tartok: azok az idős emberek, akik a falvakban élnek, vannak itt jobbról-balról olyan képviselők, akik ezt a világot kell hogy ismerjék, legföljebb már elfelejtették, azoknak tudniuk kell, hogy ezek az idős emberek életük végéig dolgoznak, hogy életük végéig igyekeznek állatot tartani, és ebből valamilyen kis kiegészítő jövedelemhez jutni. Ezért kötelességünk, hogy az állattartásnak ezt a formáját preferálja a kormány, éspedig olyan módon preferálja, hogy a szegény és elhagyatott, magányos emberek megkaphassák azt a segítséget, hogy megtarthassák az állataikat, ne kelljen a hízókat levágni idő előtt, ne kelljen az anyaállatot levágni, vagy ne legyen olyan helyzet, hogy tavasszal már nem lesz baromfi ezekben az udvarokban. Ez felelősség, mégpedig kormányzati felelősség.
Az én meggyőződésem, mi, kisgazdák úgy valljuk, hogy a következőkben nem PR-célokkal folytatott többpárti tárgyalásokra van szükség, hanem világosan és egyértelműen a célok megoldása érdekében, a szegénység felszámolása érdekében van szükség arra, hogy olyan többpárti tárgyalás legyen, ahol megoldásokat keresünk a magyarországi nyomorúságra, a magyarországi szegénységre. (Szórványos taps.)
