DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szép szakma is lehetne ez a politika, ha komolyan tudnánk venni legalább a köztársaság előtt álló legfontosabb kihívásokról folyó parlamenti vitát. Egy demokrácia, egy parlament életében talán a három legfontosabb törvény az adótörvények, a költségvetési törvény és a zárszámadási törvény. Miért? A költségvetési törvényben döntünk arról, hogy a beszedett adókat mire költjük el, az adótörvényben rendelkezünk arról, hogy erre a pénzt hogyan szedjük össze, a zárszámadási törvényben pedig az Országgyűlés előtt a kormány beszámol, hogy jól végezte-e el ezt a munkáját.
Eszembe jut, hogy mennyire komolyak az Országgyűlés előtt folyó politikai viták, hogy abban a szerencsében van részem, hogy vezethetem az európai ügyek bizottságát. Amikor a bizottság a napirendre tűzte a zárszámadási törvényt, még egyszer: a köztársaság életének talán legfontosabb törvényét, mit gondolnak, hány fideszes képviselő volt jelen? (Dr. Szabó Zoltán: Kettő.) Tévedés. Azt mondja Szabó Zoltán, hogy kettő. Nem, egy sem! Az egész ellenzékből egyedül Firtl Mátyás alelnök, KDNP-s képviselő volt jelen.
A Fideszt nem érdekelte. Megmondom, hogy miért nem. Mert, ha egy bizottsági ülésre eljön, és ott fölteszi a kérdéseit, hátha választ kap rá. És akkor mi van? (Babák Mihály közbeszól.) Akkor meg van fosztva az a szerencsétlen fideszes képviselő attól, hogy itt kiálljon, és elmondja azt, hogy nemzetgyalázó…- azt hiszem, hogy hullarablók nem voltunk még csak, de azonkívül már lényegében minden egyes jelzőt sikerült ránk akasztani.
(12.50)
Azt mondja Tállai képviselő úr, hogy ez a törvényjavaslat egy kuriózum. Egyetértek vele. Kuriózumnak azt hívják, aminek nincsen párja, ami egyedül áll. Igen, Tállai képviselő úr, kétségtelen, ebben az évben az ország csak ezt az egy adótörvényt terjesztette elő. Szeretném megnyugtatni, hasonló kuriózumokkal fogunk előállni az előttünk álló időszakban is. Igen, ez a törvény a maga nemében így kuriózum.
Nagyon sok vicces dolgot is hallottam a korábbiakban. Azt mondja Tállai képviselő úr, hogy amikor kigyűjtötték, hogy hányszor emelt ez a kormánykoalíció adót, hat darab A4-es papírra fért el. (Babák Mihály: Úgy van!) Ha ilyen lóbetűkkel írnak képviselőtársaim, akkor el tudom képzelni, hogy ez így bekövetkezik, de kérem szépen, legyenek egy kicsit visszafogottabbak. Nem érdemes ezekről a kérdésekről - nem szeretném a hazugság szót használni, mert annyira gyakran használják már önök - ilyen füllentésekkel az ország lakosságát megtéveszteni.
Azért mondom ezt elöljáróban, mert időközben, amikor a vitát hallgatom, számos olyan hozzászólás-elemet hallottam, amelyekkel én kész vagyok egyetérteni, és érdemes, amikor adótörvényekről beszélünk, megnézni, tényleg honnan jövünk, mit csináltunk. Ebben a két oldal között van egy világos különbség: ez az oldal képes beismerni, hogy igen, követtünk el hibákat, és önöktől még ilyet az életben nem hallottam, hogy hibát követtek volna el. Mondjuk, amikor Tállai képviselő úr arról számol be, hogy a polgári oldalnak - ezt a kifejezést is már viccesnek tartom - ez egy elvi kérdés, hogy ő adókat csökkent, szeretném jelezni, hogy ez egy elvi kérdés is maradt náluk, mert amikor kormányon voltak, egyetlen ponton sem csökkentettek adókat. De rendben van, hogy számukra elvi kérdés, elfogadom, és a mondat mögött meghúzódó gazdaságpolitikai tartalomról kész vagyok értelmes vitát folytatni. Tehát beszéljünk arról, hogyan kerültünk ebbe a mai helyzetbe, mit akarunk ma csinálni, és melyek a hosszú távú ambícióink az adózás és a pénzügyek kapcsán. (Babák Mihály: Ne legyenek hosszú távú ambícióid!) Babák képviselő úrnak már évek óta az a missziója, azzal küldi a pártja, hogy különböző helyeken bekiabál a szónoknak. Tessék parancsolni! Ha jólesik, engem nem fog zavarni.
Amikor az előző időszak gazdaságpolitikájáról szoktunk beszélni, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr már többször mondta, hogy az elmúlt időszakban, amióta ő a miniszterelnök, egyetlenegy dolgot bánt meg, és azt mondta, hogy ez az egy dolog, amit megbánt, a 2005. évi adócsökkentés volt. Én mint a koalíciós partner képviselője azt mondanám miniszterelnök úrnak, hogy ne tegye, ne bánja meg, hogy 2005-ben adócsökkentés történt, ugyanis az elmúlt időszak költségvetési hiányának az elszaladása alapvetően nem az adócsökkentésnek volt a következménye, hanem annak, hogy az adócsökkentéssel egyidejűleg az állami kiadások volumene és struktúrája nem csökkent. Nem az volt tehát a probléma, hogy adócsökkentés volt, hanem az, hogy az adócsökkentést nem kísérte a kiadások megfelelő csökkentése. (Babák Mihály: Melyik adóra gondolsz?) Elnök úr, Babák képviselő úr szót kér (Babák Mihály: De bocsánat, melyik adóra gondolsz?), úgy látom. (Babák Mihály: Nem! Én kérdem, hogy melyik adóra gondolsz!) Nem tisztem, hogy megadjam neki.
Tisztelt Országgyűlés! Egy felnőtt országban, egy felnőtt demokráciában nemcsak hogy nem kiabálnak be a képviselők (Babák Mihály: De nem értem!), hanem a politika az adók kérdéséről nem homokozó óvodások között zajlik (Babák Mihály: De nem értem, mit mondasz!), hanem komoly felnőtt emberek között. (Babák Mihály: Hol csökkentették, válaszolj rá!) Olyan emberek között, akik tisztában vannak azzal, hogy egyik oldalon van az állam bevétele, és csak az állam bevételéből képes az állam a kiadásait megfinanszírozni. Van egy ilyen szép magyar mondás, hogy a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, de, tisztelt Országgyűlés, ez a tündérmesék világa, és jó lenne, ha kilépnénk a tündérmesék világából. Az a nyomorult valóság, hogy amennyiben a kecske jóllakik, a káposzta bizony elfogy, és ha a káposzta megmarad, nincs mese, a kecske éhen marad. Érdemes lenne ezt tudomásul vennünk. (Babák Mihály: Na, ez homokozóba való beszéd! Ezt én nem hallgatom!)
Milyen egyszerű a politika! Tisztelt képviselőtársaim, milyen egyszerű a magyar politika! Egyik oldalon azt hallom éjjel-nappal, hogy tessék adót csökkenteni, a másik oldalon pedig ugyanabból a szájból vagy a szomszédos szájból, hogy tessék a kiadásokat növelni ész nélkül, megállás nélkül, lehetőleg mindenfajta korlát nélkül. (Kontur Pál: Ezt te mondod! - Babák Mihály: Ki mondta ezt a hülyeséget?) Ki mondta ezt a hülyeséget? - kérdezi Babák képviselő úr. Megmondom, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői mondják (Babák Mihály: Ne tessék már viccelődni, Kovács Pistike mondta!), akik valahányszor, tessék majd odafigyelni a költségvetési vitára, minden egyes szónoka a Fidesznek arról fog szólni, hogy nem elég, nem elég, nem elég - Váci Mihály nyomán -, tessék még többet és még többet adni. (Kontur Pál: Ki az adócsökkentés pártja?) Míg, amikor az adóról folyik a parlamenti vita, akkor nem hallok mást, mint hogy az adókat tessék csökkenteni. (Babák Mihály: Ti mondtátok!)
Én rettenetesen szerettem, amikor az ellenzéki képviselőtársaim tesznek egy térségbeli összehasonlítást, és azt mondják, hogy tessék megnézni, Románia és Szlovákia mit csinált. Egyetértek vele, nézzük meg, de amikor ez a kormánykoalíció Romániában és Szlovákiában bevált reformokat indít el, akkor a legnagyobb és a leghevesebb ellenállás érkezik az ellenzék részéről, azt szeretnék látni, hogy az előnyeit élvezzük a reformoknak, de reformokat nem akarnak. Én pedig úgy gondolom, hogy ez nem lehetséges. Ezeket a reformokat, mondjuk, Szlovákiában Dzurinda kormánya, Romániában Tariceanu liberális kormánya kezdte el, és ők készek voltak szembenézni azzal, hogy ha az adókat jelentősen csökkentik, akkor a költségvetés másik oldalán, a kiadási oldalon milyen, egyébként jogos igényeknek nem fognak eleget tenni. (Babák Mihály a padsorok közül: Ki gátolt meg ebben?) Hogy fog ez Magyarországon bekövetkezni - nem tudom, látják-e, hogy Babák most már onnan kiabál (Babák Mihály: De ki gátolt meg ebben benneteket? - Az elnök csenget.) -, amikor a tegnapi napon felszólalt az ellenzék vezére, és én nem hittem a fülemnek, hogy ez hogy lehetséges, hogy Robert Fico ilyen jól megtanult magyarul. (Dr. Gógl Árpád: Mindig tudott magyarul!) Mert amit tegnap Orbán Viktor a parlamentben mondott, tisztelt képviselő hölgyek és urak, az Robert Fico magyar hangja volt, maga a populizmus, maga az, hogy tessék minél többet. És amit az államról, az állami gondoskodásról gondol (Kontur Pál: Te kinek a magyar hangja vagy?), ahogy most Szlovákiában mennek vissza a gazdasági eredmények, úgy fognak visszamenni Magyarországon is akkor, ha a jobboldal megkapja a lehetőséget a kormányzásra, amit én elkerülendőnek javasolok. (Kontur Pál: Te nem Fico, te a sátán hangja vagy!)
Tisztelt Országgyűlés! Mi lenne a célja az adócsökkentésnek? Az adócsökkentésnek a célja az lenne, hogy a gazdaság levegőhöz jusson, azért, hogy valóban - és ebben egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal - a gazdaság versenyképessége jobb legyen. Miközben egyetértek a szocialista vezérszónokkal is, hogy ez nem az egyedüli eleme a versenyképességnek, de egy fontos eleme. Tehát fontos lenne, hogy adócsökkentéssel tudjuk a gazdaság versenyképességét fokozni. De célja az adócsökkentésnek az is, hogy közben ne legyen költségvetési hiány. Mert tessék nekem egyetlenegy háztartást mutatni, akár egy magánember, egy család háztartását, mely vállalná azt, hogy hiánya legyen és eladósodjék! Éppen ezért Tállai képviselő úrnak örömmel ismétlem meg, a Szabad Demokraták Szövetsége az adócsökkentés pártja, de nem a vak vagy a süket adócsökkentésé (Kontur Pál: Biztos!), hanem a felelős, ésszerű adócsökkentésé, amely segíti a gazdaságot, amely csökkenti a terheket, és nem okoz hiányt. (Kontur Pál: Az adóemelés pártja, nem az adócsökkentésé.)
Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy 2005-ben a hiba nem az adócsökkentés volt, hanem az, hogy közben az állam kiadásai nem csökkentek, ezért aztán hiány keletkezett, és a Szabad Demokraták Szövetsége azt állítja, hogy ha 2007 az egyensúly megteremtésének az éve volt, akkor 2008 legyen az adóegyszerűsítés éve, annak érdekében, hogy 2009-ben valódi, minden magyar állampolgár és minden magyar gazdálkodó számára érzékelhető adócsökkentést lehessen elérni.
(13.00)
Szeretnék ebben az összefüggésben beszélni azokról a reformokról, amelyeket ellenzékben ülő képviselőtársaim olyan hevesen utasítanak el, hogy még népszavazásra is hívják az országot ellene. Ugyanis a reform célja pontosan az, hogy az állam kiadásait olyan módon tudjuk ésszerűsíteni és csökkenteni, hogy az terepet tudjon nyújtani az adócsökkentésnek. Ha nem csökkentjük, nem ésszerűsítjük, nem racionalizáljuk az állami kiadásokat, akkor nem lehet adókat csökkenteni - igaz? -, hiszen akkor a hiány nőni fog, ezt pedig, ha jól értem, egyik oldal sem akarja.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
De amikor a kormány hozzálát, mondjuk, az igen kevesek által használt MÁV-szárnyvonalak bezárásához, amelyeknek a költsége óriási, miközben kevesen használják, vagy amikor az egészségügyi reformhoz hozzáfogunk, hogy magánpénzeket vonjunk be azért, hogy az állami pénzeket is ésszerűen költsék el, vagy az oktatás reformjába kezdünk bele, amikor tandíjakról beszélünk, akkor ne tessék ennek ellenállni, hiszen ennek pontosan az a célja, hogy az állami kiadások rendszerét átdolgozzuk azért, hogy az állami kiadások csökkenjenek - miközben a teljesítőképességük ne romoljon -, és akkor tudunk adókat is csökkenteni. Ha ez a cél, akkor kérem a támogatásukat ezekhez a reformokhoz, mert a kettő sajnos összefügg.
A kérdés, tisztelt Országgyűlés, hogy mit lehet addig kezdeni, ameddig az egyensúly valóban helyre nem áll, hiszen igaza van a képviselő úrnak, az infláció tényleg magas, a hiány még mindig magas. Jó úton vagyunk, nem lehet egy év alatt megoldani sok év, köztük a Fidesz-éra gazdaságpolitikai hiányosságait, és elismerem a sajátunkat is természetesen ebben a dologban. Tehát egy év alatt nem lehetett ezt a hiányt ledolgozni, de ameddig ez sikerül, addig mit lehet tenni?
Sokat beszéltek erről képviselőtársaim: az adózók körének kiszélesítése. Ha már igazságosságról van szó, ha már ésszerűségről van szó, hát elviselhető az egy országban, hogy Magyarországon kevesen fizessenek sok adót, ahelyett, hogy sokan fizetnének kevesebb adót? Amikor tehát a kormány az adózók körének kiszélesítésén dolgozik, akkor megint csak az adócsökkentés a távlati célja. Csak feledném azt, amikor januárban ebben sikerült eredményt elérnünk, és a kormány bejelentette, hogy sikerült az adózók körét kiszélesíteni, a Fidesz ezt cinizmusnak hívta, csak érteném, hogy miért. Hiszen úgy emlékszem, hogy nekik is hasonló céljuk volt. Talán bántotta őket, hogy ezt a nem kicsi eredményt nem nekik, hanem a mostani kormánykoalíció pártjainak sikerült elérni.
A feketegazdasággal szembeni küzdelem: van-e olyan képviselő ebben a teremben, vagy van-e olyan magyar állampolgár - most nem, aki a feketegazdaságban van -, aki ne értene egyet ezzel a célkitűzéssel? Kormánypárti képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim, egyik a másik után beszéltek ennek a fontosságáról, de amikor a javaslat az asztalra kerül, akkor csodák csodájára, ez az elvi támogatás hirtelen egy totális ellenkezéssé és egy nemmé változik át. És én nem értem, hogy miért, ha egyszer egy jó cél, jó eszköz, és ezzel egyetértenek, akkor miért ne lehetne ezeket támogatni.
Hadd tegyem hozzá, az egész magyar adórendszerrel kapcsolatban, hogy megint csak egy '90 óta húzódó örökség, ha tetszik, közös felelősségünk: Tállai képviselő úr maga is elmondta, hogy milyen fantasztikus eredményeket ért el a Fidesz - rossz irányba mentek, képviselő úr, mert a magyar adórendszer tele van szociális szempontokkal. És milyen gyakran érzi azt a politika, amikor a szociális helyzetből tényleg egy politikai nyomás van a politikára, akkor ne azt mondja, hogy kérem, csinálunk egy tiszta adórendszert és mellette egy tiszta szociális rendszert; de a kettő nem egy és ugyanaz, mert ha az adórendszer tele van nyomva kivételekkel, ha az adórendszer tele van nyomva szociális eszközökkel, akkor azt fogjuk elérni, hogy akik nem szorulnak rá, csak éppen ügyesek, azok fogják tudni ezeket a lehetőségeket kihasználni, ami az országnak rossz, s azoknak is rossz, akik egyébként szociális támogatásra szorulnának rá. Miért? Mert nem tudunk annyi adót beszedni, amennyi ahhoz szükséges lenne, hogy támogassuk azokat, akik tényleg rászorulnak.
Amikor adóegyszerűsítésről beszélünk, hát hol volt a Fidesz, amikor adónemek csökkentéséről volt szó? Még egyszer mondom, szemben önökkel, akik még soha rosszat nem csináltak, még véletlenül se füllentettek az országnak, ebben közös a felelősségünk - és a Szabad Demokraták Szövetségének a felelősségét sem tagadom le, csak várom, hogy önök is elismerjék -, abban, hogy Magyarországon ma 52 adófajta van, és ez tűrhetetlen. Nekem nagyon sok vállalkozó mondta, hogy ő megfizeti az adót, nem probléma, csak tudná, hogy mi, ne kelljen mindig egy vagy két év múlva találkozni azzal, hogy a könyvelője mondja neki, hogy na még egy adó, még egy harmadik adó. Ezen változtatni kéne.
A Szabad Demokraták Szövetségének célja, hogy az adóbevallások számát a felére csökkentsük le, az adóbevallásban szereplő sorok számát legalább egyharmadával csökkentsük le annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen az adók befizetése.
Nagyon sok szó esett a mai vitában a különböző adónemek összevonásáról. Van-e olyan képviselő, aki kétségbe vonja, hogy ha már adót kell fizetni, akkor jobb egyszer befizetni ezer forintot, mint öt különböző alkalommal kétszáz forintot? Nyilvánvaló, hogy egyszerű, mégis csak a kritika és a szemrehányás érkezik ezzel kapcsolatban is a jobboldaltól, amit én őszintén sajnálok. Úgy gondolom, hogy azokkal a kis adókkal, amelyeket önök is bevezettek és mi is bevezettünk, az a legnagyobb baj, hogy túlságosan drágák.
Nem akarok odáig elmenni, hogy magának az adónak a bevezetése vagy fenntartása drágább, mint maga a befolyó adó, mert ez talán túlzás lenne, de ennek a nyilvántartása, ennek a beszedése, ennek az ellenőrzése, ha a különböző hatósági eljárások költségét összeadom, nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy ezeket érdemes összevonni.
Tisztelt Országgyűlés! Nekem semmi kétségem nincsen, ha adókat vonunk össze, akkor csak a riogatást halljuk a jobboldalról, meg csak a hurrogást. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a jelenlegi kormánykoalíció azt mondaná, hogy kérem szépen, eltörlünk minden adót, a Fidesz vezérszónoka akkor is azt mondaná, hogy emelik az adókat. Azt kérem az ország lakosságától, hogy ne higgyék el nekik, mert amikor adóösszevonások vannak, nincs az a Rodolfo, aki ne tudná kimutatni, hogy valamelyik ilyen módon emelkedett. De ha összességében megnézzük, az a helyzet, hogy nincsen adóemelkedés.
Tisztelt Országgyűlés! A vagyoni alapú adókról néhány szót. Engem meglep Tállai képviselő úr, polgármester úr cinizmusa. Ő polgármester, és ha a kormány bevezetné a vagyonalapú adókat, akkor ő mint polgármester azt beszedné, és többet szedne be mint korábban, és bennünket szapulna azért, hogy ő mint polgármester képes volt beszedni a magas adókat. Nem tudom, hogy ebbe a játékba így érdemes-e belemenni, a vagyoni alapú adók mindenesetre igazságosabbak, mint a nem vagyoniak, azt hiszem, hogy ezt nehéz kétségbe vonni.
Tisztelt Országgyűlés! Akarunk kisebb adóterheket? Ha önök mindannyian azt mondják, hogy igen, akkor csatlakozzanak a liberálisokhoz abban, hogy ne követeljenek nagyobb kiadásokat, mert a kettő, akárhogy is, de összefügg egymással. (Kontur Pál: Félrebeszélsz!)
Azzal zárnám, tisztelt elnök úr, a hozzászólásomat, hogy a mostani adótörvény nem fejezi ki mindenben a Szabad Demokraták Szövetségének az elképzelését. Ha, mondjuk, a parlamentben nem 5 százalékunk lenne, hanem 35 százalékunk, másképpen nézne ki ez az adótörvény, ez nyilvánvalóan így van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A parlamentben 5 százalékunk van, ugyanakkor úgy látjuk, hogy azok a kompromisszumok, amelyeket a kormánykoalíció pártjai elfogadtak - ebben persze benne vannak a szocialisták erőteljesen, és benne vagyunk valamelyest mi is (Az elnök ismét csenget.) -, jó irányba mutatnak, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége nevében jó szívvel tudom az Országgyűlés számára az adótörvényt elfogadásra javasolni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Kontur Pál: Be kell vezetni a liberális lop-stopot!)
