DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én sem akarom a leírt szövegeket, a törvény indokló szövegét felolvasni, de azt sem szeretném felolvasni, ami nincs bennük. Én sem gondolom, hogy nekünk most a szlovák egészségügyi reformokról vagy a szlovák szociális reformok árny- és fényoldalairól kellene itt beszélnünk. Beszéljünk arról, ami ebben a vaskos anyagban van! Valóban, nehéz erről beszélni, hiszen 488 paragrafus, 14 melléklet, nem tudom, hány száz oldal, külön indokló szövegek - egy nagyon nagy halmaz, amin a képviselőknek át kell rágniuk magukat.
(13.50)
Ebből a szempontból biztosan nem az volt a Pénzügyminisztérium szándéka, hogy a parlamenti képviselők munkáját egyszerűsítse, hanem az, hogy a gazdasági szereplők életét, mindennapi munkáját egyszerűsítse.
Többen hivatkoztak az adózási szintre. Én csak az előttem szólót szeretném megerősíteni, hogy a költségvetésben az adóbevételek révén elvont összeg szintje 2008-ban nem változik, hiszen - ez is elhangzott - 6,8 százalék az ez évi várhatóhoz képest, ami gyakorlatilag az infláció és a GDP növekedési összege. Tized százalékok mozdulhatnak még, de gyakorlatilag ez az ez évi szint. Amit persze lehet viszonyítani például az elmúlt tíz év legjobb évéhez, 2005-höz, amikor ennél mintegy 2 százalékponttal alacsonyabb volt, de lehet viszonyítani az elmúlt tíz év legrosszabb évéhez, 1999-hez, amikor néhány tized százalékkal efelett volt. Én az egyik előttem szóló mértéktartó állásfoglalását emelném ki, hogy a helyzet javuló, de még mindig nem elég jó. Hiszen a beterjesztett törvénycsomag az adószint tekintetében nagyon sok módosítást tartalmaz, amelyek között van, amelyik növeli, és van, amelyik csökkenti a befizetendő adók összegét.
Kezdjük a kellemesebbel, a csökkentéssel! Annak nyilván mindenki örül, hogy az szja-ban az adó-jóváírási konstrukció átalakításával 30 milliárd forint marad az állampolgároknál, ráadásul abban a kategóriában, ahova az adózó állampolgárok átlaga tartozik. Igaz ugyan, hogy az adóhatárok valorizációja ebben a csomagban nincs benne, de ha ezt a két tényezőt együtt szemléljük, azt látjuk, hogy a középrétegek adóterhelése nem fog növekedni, még akkor sem, ha az adóvalorizáció elmaradását is figyelembe vesszük. Növekedni fog viszont az efölötti réteg átlagos adóterhelése.
Csökkenni fog a kisvállalkozások adóterhe. Elhangzott már például az adózatlan fejlesztési tartalék kétszeresére - 25 százalékról 50 százalékra - való emelése, ami a számítások szerint 10 milliárd forintot jelent elsősorban abban a szférában, amelyik legjobban ki van téve a gazdasági szabályozás nehézségeinek, a környezet változásának.
S megemlíthetünk olyan módosításokat is, amelyek a kisvállalkozások gazdasági helyzetét nem, “csak” a likviditási helyzetét javítják, például úgy, hogy 50 millió forint alatti jövedelemhatárnál megszűnik a feltöltési kötelezettség. Egy kis- vagy közepes vállalkozás esetén ez a “csak” likviditási helyzetjavítás komoly gazdálkodási előnyt jelent.
De vannak olyan tételek is, ahol növekednek a terhek. Gondolom, az első ilyennél senki nem bánkódik, nevezetesen annál, amit a szürkegazdaság ellen eddig tett a kormány, illetve ami ebben az adócsomagban is szerepel. Legkiemelkedőbben az inverz áfafizetési rendszert emelném ki, de több helyen is vannak ilyen módosítások.
Nem ennyire egyértelműek - de gondolom, ezekkel sincs sok tennivalónk - azok a növelő tételek, amelyek az EU különböző kulcsaihoz való alkalmazkodás miatt következnek be. Elhangzott a cigaretta jövedéki adójának emelése. Nyilván ez is sok embert érint, de ez összességében talán nem okoz nagy problémát.
Nem ilyen örömteli az energiaadó mértékének nem túl jelentős, de a nemzeti célú felhasználást érintően mégiscsak bekövetkező növelése, ami szintén az EU-irányelvekből adódik.
S van olyan tétel is, amely az EU-jogszabályokból következik, de a növelést bizonyos könnyítésekkel kapcsoltuk össze. Ilyen például a lakásértékesítésből származó bevétel adóztatása. Igaz ugyan, hogy a ráfordítás itt nem lesz elszámolható, viszont az adófizetési kötelezettség tizenöt évről öt évre csökken. Mint mondtam, ez is EU-s előírásból következik be.
Ezen túlmenően vannak még olyan momentumok, amelyek szintén az adóbevételeket növelik, amiket az összes adószakértő, gondolom, jónak tart, de aki fizeti, annak ez természetesen nem kedvező. Ilyen az adóalapok bővítése. Itt említhetem a hitelintézeti járulék növelését vagy az ajándékozási célú tárgyak adókötelezettségét.
Az adószint összességében tehát marad, nagyarányú átcsoportosítások, átirányítások nem lesznek, de az adószint változatlansága mellett kisebb átrendezésekre természetesen sor kerül.
No, mi van még ezenkívül ebben az adócsomagban? Vannak benne egyszerűsítő lépések, amelyek mindenképpen üdvözlendők. Elsőként említeném az egyik adótörvény önálló törvényként való újraszabályozását, azt, amikor már abbahagyjuk azt a metódust, hogy éveken keresztül - öt éve, tíz éve, tizenöt éve, teljesen mindegy a korszakhatár - évente egyszer, kétszer, esetleg háromszor módosítjuk a törvényt, és ennek következtében az újabb és újabb módosítások egyre több belső koherenciazavart okoznak. Úgy gondolom, ez önmagában fontos lépés, és alkalmat ad arra, hogy a törvény filozófiáját is megvitatva ne csak az eddig fellelt koherenciaproblémákat zárjuk ki, ne csak az EU-s irányelveket érvényesítsük lehetőség szerint maradéktalanul, hanem az adópolitika irányultságán is elgondolkozzunk.
(A jegyzői székben Török Zsoltot Podolák György váltja fel.)
De szinte minden egyes adóformánál vannak egyszerűsítések, a behajtásnál, a bevallási mutatóknál. Nehéz lenne összeadni, hogy az egyes vállalkozások esetében ez pontosan mit jelent. A legkézenfekvőbb egyes adók megszüntetése, illetve összevonása lenne. Néhány kisebb adó megszüntetése mindenképpen meg fog történni, hiszen ezeket egyetlen hozzászóló sem vitatta, de a kis adók összevonása is ezt célozza. Olyan kijelentés is elhangzott itt, hogy ez egyáltalán nem jelent egyszerűsítést. Nos, a vállalkozások túlnyomó része fizet iparűzési adót, mivel ezt az adót az önkormányzatok nagy többsége - kétharmada, háromnegyede, nem tudom pontosan, mennyi - kiveti, a nem kistelepülési önkormányzatok gyakorlatilag mindegyike. Ergo az eddigi három különböző adóalap alapján számított adó helyett egy meglévő adóalaphoz egy kulccsal ezt a szorzást elvégezni, és utána azt az egy számot egy űrlapra beírni, véleményem szerint mindenképpen érdemi egyszerűsítést jelentene.
(14.00)
Mi van a belső átrendező, egyszerűsítő lépések mellett? Benne van a vagyonadó, de igazából ezt félve mondom, mert a vagyonadó eddig is volt, az önkormányzatok eddig is kivethettek vagyonadót. A helyiadótörvény '90-ből származik. Igaz, jó sokáig az önkormányzatok ehhez nem nyúltak. Először az iparűzési adó terjedt el, és a vagyonadó az utóbbi 5-10 évben vált nagyobb létszámúvá.
Ilyen szempontból nem történik semmi, nemcsak hogy jövőre, hanem a 2009. évi adójogszabályokban sem, hiszen nem az van benne, hogy ki kell vetni, nem az van benne, hogy ekkora kulccsal kell kivetni, hanem más számítási módszerrel lehet kivetni. Azoknak az önkormányzatoknak lehet kivetni, akik ezt akarják. Ha a 2009-es országos költségvetés olyan lesz, hogy az önkormányzatok számára egyébként is kellemes lesz, akkor akármilyen adókulcsot vagy adószámítási módszert vezetünk be a törvényben, nem fog változni az adókivetés, az adókivetés gyakorisága, ha kedvezőtlen lesz, akkor pedig fog változni. De ez nem ennek az adótörvénynek az eredménye.
Tehát mi van benne? Jelenleg is van több, az önkormányzatok által kivetett vagyoni típusú adó. Megmaradnak ezek, és néhány számítási változás lesz benne. Csak közbevetném, mert szintén elhangzott egy olyan a felszólalásban, hogy az országos adóbevételek mely tételei növekednek elfogadható vagy nem elfogadható módon, és ezekből milyen filozófiai következtetést lehet levonni.
Nem tudom, hogy milyen filozófiai következtetést lehet levonni abból, ha a kormány számba veszi, hogy várhatóan az önkormányzatok mennyi luxusadót fognak kivetni, és hogy a kormány számba veszi-e, hogy várhatóan az önkormányzatok mennyi telekadót fognak kivetni. Természetesen ettől függetlenül lehet, hogy rosszul vettük számításba, de hogy ez vagy ennek a számnak a növekedése vagy nagysága nem a kormány gazdaságpolitikáját mutatja, számomra egyértelmű.
Tehát visszatérve a vagyonadó kérdésére: többféle vagyonadó volt eddig is, másként hívtuk őket, és tulajdonképpen a kivetés módja is csak nagyon távolról hasonlított a vagyonadóra. Hiszen méret - négyzetméter - alapján lehetett kivetni az építmény- és telekadót, ami nem teljesen mindegy, hogy Budapest V. kerületében lévő vagyonról vagy egy kis faluban lévő, ugyanolyan négyzetméterű lakóházról vagy akár gazdasági épületről van szó. Itt most egy változtatás történt, amelyik arról szól, hogy 2009-től kezdődően, ha kivetik az önkormányzatok ezt az adót, nem négyzetméteralapon lehet, hanem értékalapon.
Itt igazából inkább az a kérdés merül fel, hogy miért csak 2009-ben, és miért azzal a számítási módszerrel, ami itt a törvényben szerepel. Azt gondolom, hogy ez a kérdés nagyon nehéz - és gyakorló polgármesterként tudom ezt mondani -, mert lehet azt mondani, hogy azért jó a vagyonadó, mert igazából az sokkal jobban megközelíti a társadalmi igazságosság érzetét, mint bármilyen másik adó; és a mostani, négyzetméteren alapuló adójogszabály nem azt mondom, hogy köszönő viszonyban sincs ezzel, de nagyon távol áll ettől. Tehát vessük ki a tényleges tartalmát illetően, a forgalmi érték alapján!
De azt azért gondolom, minden, a hétköznapi életben tapasztalatokkal rendelkező képviselő el tudja gondolni, hogy ha ma Magyarországon van vagy lenne egymillió adótárgy, és forgalmi alapon lennének ezek megadóztatva, akkor minimum 990 ezer per indulna a bíróságon. Ez igazságos lenne, szép lenne, csak éppenséggel kivitelezhetetlen.
A másik véglet az, nyilvánvalóan, hogy marad a négyzetméter alapú adókivetés, esetleg erre próbáljunk még központilag néhány eltérítési lehetőséget kivetni, ezzel valamennyit javítani, de ez igazából sokat nem változtatna. Ez a módszer, a törvényben szereplő módszer a kettő között egy kompromisszumos, közbülső állomás; ami azt jelenti, hogy az önkormányzatnak, amely arra gondol, hogy 2009-ben a négyzetméter alapú adózást, nem azt mondom, hogy értékalapúvá kívánja átalakítani, ahhoz kívánja közelíteni, egy éve van arra, hogy azokat az új adatokat begyűjtse. Mert itt az új kivetési módszer komoly adatforrást igényel - aki ezzel foglalkozott, tudja, hogy simán a négyzetméterek begyűjtése és az adózókkal ilyen tartalmú adóbevallás készíttetése eddig sem volt kis feladat. Ha itt most még több adatot szeretnénk ahhoz bekérni, hogy utána megalapozott adókivetést hozzon az önkormányzati hatóság, erre idő kell. Ezzel együtt is kíváncsi vagyok, hogy hány önkormányzat fog élni ezzel a lehetőséggel.
Mit lehet végül is a továbbiakban tenni az adópolitikában, gazdaságpolitikában? Néhány dolgot tovább kell folytatni. Nyilván a magam részéről nagyon örülnék, ha az újraszabályozás nem állna meg az áfatörvénynél, hanem a többi adóval kapcsolatos törvény is sorra kerülne a jövő év tavaszán, nem ebben a véghajrában kell mérlegelni, amikor a 480 paragrafust egymás mellett kell, az abszolút kevésbé súlyos és fontosabb tételeket egymás mellé állítva. Jó lenne tehát az újraszabályozást a többi adótörvényen is végigvinni.
Ezeknek nyilván egyszerűsítéseket, az adózók adminisztratív terheinek csökkentését kellene tartalmaznia. És természetesen 2009-re az adószint csökkentése is indokolt, természetesen hozzáértve, hogy a konvergenciaprogramban kitűzött célokat nem veszélyeztetve, tehát további kiadáscsökkentésekkel megalapozva az adószintet 2009-ben csökkenteni kell.
Az adótörvények, a törvénycsomag elfogadását nyilván egy csomó módosító javaslattal együtt elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket.
(Pettkó András elfoglalja jegyzői székét.)
