DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Egy eléggé sajátos vita zajlik itt a parlamentben. Vitázni azért vitázunk, mert a parlament egy olyan műfaj, hogy vitázni muszáj, de ezúttal valószínűleg a parlamenti folyosókon a beterjesztett adótörvények lényegét illetően egyetértenénk, csak hát ezt itt nem lehet kimondani, mert egyetérteni abban lehet, hogy a kormánynak semmifajta adófilozófiája nincs, semmit nem képvisel, és ezt tökéletesen tükrözik ezek az adótörvények.
Egy szabad demokrata képviselő után adóügyekben megszólalni normál esetben, ha igazak lennének a jelszavak - mert ők az adócsökkentők pártja -, akkor az ember szorongva szólalna meg, hogy mit lehet ehhez hozzátenni.
(13.10)
De tudva, hogy ők az adócsökkentést majd egyszer úgy elviekben képviselik, nem most és nem úgy általában, ezért mégis meg lehet szólalni Eörsi képviselő után is.
Terjedelmes az, ami a kezünkben van, a két adótörvény, amit benyújtott a kormány. Az adótörvények módosításáról szóló első jogszabály tartalmaz több mint 480 szakaszt, a második, az általános forgalmi adó teljes újraforgalmazása is, azt hiszem, 160 paragrafus fölött van. Ez a kettő együtt 700 paragrafust jelent, és mégis azt érzékeljük, hogy a vezérszónokoknak sincs érdemi mondanivalója, mert ezekben a szakaszokban érdemben semmi nincs. Egy nem létező adófilozófiát persze nehéz is megfogalmazni akár 700 szakaszban is. Hacsak azt nem tekintjük eredménynek, amit Kovács Tibor képviselő úr megfogalmazott, hogy egy bonyolult adórendszert egyszerűsíteni is bonyolult. Ezt 700 paragrafusba sűrítve sem sikerült megtenni ezúttal a kormánynak.
Kovács képviselőtársamtól, az MSZP vezérszónokától azt is hallottam Hankiss Elemérre hivatkozva, hogy azért rosszkedvű az ország, mert ebben ludas a média, ami ezt a rosszkedvet terjeszti, és persze minden mögött ott van a politika, mert a politika nem közvetít hiteles számokat. Azok a számok, amiket én itt a vezérszónoklatomban elmondok, akkor hitelesek, ha a törvényben foglalt számok hitelesek vagy a Pénzügyminisztérium tájékoztatójában megjelölt számadatok hitelesek. Én egyébként ezt ellenőrizni nem tudom. Azt remélem, hogy az országgyűlési képviselőket nem vezették meg a Pénzügyminisztérium háttérszámaival, és ezért azok az adatok, amiket el fogok mondani, talán mégiscsak hitelesek, hogy ne romboljuk tovább az amúgy is rossz közhangulatot az országban. Persze, javítani nem tudom ezekkel az adótörvényekkel, amelyek itt be vannak terjesztve.
Nézzünk néhány számadatot, amit talán nem lehet vitatni kormányoldalról! Azt látjuk a Pénzügyminisztérium háttér-információjából, egyébként ez is valahol itt van előttünk, említettem azt, hogy 700 paragrafusról kell beszélnünk. Amikor a költségvetési bizottságban, az első számú szakbizottságokban elemzéseket és háttéranyagokat akarunk látni, akkor az egész beterjesztett adótörvénycsomaghoz ezt az öt oldalt sikerült kipréselnie a Pénzügyminisztériumnak. (Felmutatja.) Ennyit az elemzésekről, erre az öt oldalra még visszatérek.
Ami kiderül, hogy 2007-ben, mert ez egy viszonyítási szám, a kormány szándékai szerint több mint 9000 milliárd forint, 9600 milliárd forint adóbevételre tett volna szert a 2007. évben tervezés szintjén. Azt is valószínűsíti a kormány, hogy ezek a számok szebbek lesznek, a kormánynak több adóbevétele lesz.
Az egyszerűség kedvéért azt mondhatom, hogy 10 000 milliárd körül alakul, bár a tényszámokat nyilvánvalóan ma még nem tudjuk, ez a kormány prognózisa. Azt világosan látjuk ezekből a háttérszámokból, hogy a 2008-as költségvetésben 10 000 milliárd fölött lesz az összadóbevétel, a tervezés szintjén 683 milliárddal több, mint 10 000 milliárd.
Megpróbáltam minden napilapban, gazdasági folyóiratban minden elemzést átolvasni a készülés kapcsán. Azt látom, hogy mindenféle szám elhangzik, mert mindenki valamilyen szinten tapogatózik. Hogy mondjuk, a legnagyobb példányszámú napilapnak, a Népszabadságnak teremtsek valamelyest reklámot, ők azzal számolnak az ő számításaik szerint, hogy 10 százalékkal fog nőni 2008-ban az az adóbevétel-mennyiség, amivel a kormány kalkulálhat. Az ő számításaik szerint ez 887 milliárd bevételi többletet jelent a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek, a költségvetésnek.
Azok a számok, amiket a Pénzügyminisztérium az utolsó pillanatban nekünk a költségvetési bizottságban megküldött, ennél is kedvezőbb képet mutatnak. A Pénzügyminisztérium úgy kalkulál, hogy a 2007. évi tervhez képest több mint 1000 milliárd forinttal több lesz az adóbevételi terve a kormánynak. Ez azt jelenti - és ez is a háttérszámokból kiolvasható, a Pénzügyminisztérium számairól beszélek -, hogy 10,6 százalékkel nőnek a 2007. évi tervhez képest az adóbevételek.
Hogy a GDP arányában ezek a számok hogyan alakulnak, nehéz megítélni. Én hiszek, hinni akarok Karácsony Imrénének, az egyik szakállamtitkárnak, aki a minisztériumot a költségvetési bizottságban képviselte. Ő azt mondja, hogy az adócentralizáció csökkenni fog a GDP arányában, mert 38,6 százalékról 37,8 százalékra fog ez csökkenni. Megjegyzem, a Szocialista Párt vezérszónoka ma nem ezeket a számokat ismertette, ő is csökkenésről tudott, de nem ezeket a számokat ismertette. Ennyit a legerősebb kormánypárt vezérszónokának álláspontjáról és a Pénzügyminisztérium álláspontjáról.
A beterjesztett adótörvények egyik mellékletének indokolásában az szerepel, ez egy más összevetés, hogy a GDP arányában növekszik az államháztartás bevétele 42,2 százalékról 44,9 százalékra. Erre mondom azt, hogy képviselőként, aki kénytelen vagyok ezekből a számokból dolgozni, nem tudom eldönteni, hogy itt növekedéssel lehet-e kalkulálni vagy csökkenéssel, amit Karácsony Imréné fogalmazott meg a bizottsági ülésen. Ha néhány tényadatot rögzítek, mert itt most a vita valójában arról szól köztünk, hogy növekszik-e az adóterhelés, vagy ez a növekvő adóterhelés eladható-e valamifajta csökkentésként, én megint azokhoz a tényekhez ragaszkodom, amit a Pénzügyminisztérium ebben a négyoldalas anyagban számunkra biztosított.
Jövedelemadók. Mi az, amivel a kormány bevételi többletként kalkulál? Összességében 9,5 százalékkal nőnek ezek a bevételek a kormány elképzelései szerint. Ha ezt megbontjuk magánszemélyekre és társaságokra, akkor azt látjuk, hogy a magánszemélyek esetében 10,2 százaléknyi növekménnyel kalkulál, társaságok esetében pedig 10,7 százaléknyi növekménnyel.
Társadalombiztosítási munkaadói és munkavállalói járulékok. Ha a munkavállalók tehernövekedését nézzük, összességében mennyivel fognak többet befizetni adókon keresztül a költségvetésnek, akkor azt látom, hogy a Pénzügyminisztérium itt 9 százaléknyi növekedéssel kalkulál. Ha a munkáltatók ilyen típusú terheinek növekedését nézzük, összességében 11,5 százaléknyi tehernövekedéssel vagy többletbefizetéssel kalkulál a kormány.
Bérekhez és foglalkoztatásokhoz kapcsolódó adók. Itt csak egyet emelek ki: szakképzési hozzájárulás, ami a kis adók összevonása kapcsán még előkerül, 15,9 százaléknyi növekvő befizetéssel kalkulál a kormány.
Vagyonadók. Építményadó esetén ez a növekmény, ami majd befolyik a 2008. évi büdzsébe, 11,3 százalék. Idegenforgalmi adó az építmények után 8,3 százalék. Magánszemélyek kommunális adója, ez az önkormányzati világot érinti, 17,4 százalék.
Telekadó: 33,3 százaléknyi növekedés. Ez akkor is egy nagy szám, ha itt az MSZP vezérszónoka még a parlamenti vita során lehetőséget látott valamilyen kompromisszumra. Ők is úgy értékelik, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, ahogy a telekadó növekményét kezelné a kormány, az ellentmondásos, és itt valamifajta puhításra van szükség, legalábbis a költségvetési bizottsági vita során ez derült ki.
A luxusadó növekménye nulla százalék. Na, ez a szocialisták adópolitikájának abszolút sikere. Nagy dirrel-dúrral bevezették ezt az adónemet, 2008-ban is úgy kalkulálnak vele, ahogy 2004-ben, propagandafogásként jó volt az egész. A növekmény - eddig sem folyt be gyakorlatilag semmi, a semmivel továbbra is kalkulálnak - nulla százalék.
Örökösödési és ajándékozási illetékek: 18,8 százalék. Ezzel biztosan lehet kalkulálni ilyen népegészségügyi mutatókkal, ilyen halálozási mutatókkal. Egy biztos, hogy 18 százaléknyi örökösödési illetékkel vagy adónövekménnyel biztosan kalkulálhat a kormány.
Értékesítési és forgalmi adó: 9,5 százalékkal jönne több be a költségvetésbe. Ha ezt csak az áfára vetítem, akkor 7,9 százalék. Iparűzési adó - ami a versenyképességünket leginkább rontja - 27,3 százaléknyi növekedés.
Ahol talán a kormány leginkább elkalkulálta magát 2007-ben, és most korrekciót tesz 2008-ban, az a gyógyszergyártókat terhelő, a társadalombiztosítás kasszájába befolyó befizetések.
(13.20)
46 milliárddal kalkulált a kormány, azt mondja, hogy tényként majd csak 28,5 milliárd jön be, és 2008-ban 35 milliárddal kalkulál. Gépjárműadó: 10,7 százalékkal több fog befolyni.
Ezeket a számokat úgy elkönyvelni, hogy nem nő összességében az adóterhelés, nem tudom, hogy lehet, nem tudom, ki tud ebből mást kiolvasni, mint én. Én egyértelmű növekedéssel kalkulálok, mert összességében a magánszemélyek és a vállalkozások nagyságrendekkel több adót fognak befizetni, és én azt gondolom, ez nem magyarázható azzal, hogy majd növekszik az adófegyelem, meg fehéredik a gazdaság, mert a kormány ezt most így próbálja eladni.
Adóreform: hallottuk, hogy voltak szent célok. Az egészből semmi nem lesz. 2008 első felére ígérte a kormány, akkor, amikor a megszorításokat elindította, a teljesen újrafogalmazott adótörvényt. 2008 első felében ebből semmi nem lesz, ha hihetek azoknak a sajtóbeli cikkeknek, mondjuk, amit például az iparszövetség képviselőjétől olvasni lehetett. Az országos egyeztető tanácsban megalakultak azok a bizonyos műhelyek, amelyeknek el kellett volna végezniük az egész adórendszer újragondolását. Ezek a műhelyek el sem kezdtek működni, még össze sem hívták őket.
Az iparszövetség kifejt egy gondolatot - ilyenekről kellene beszélnünk adótörvények vitája során -, és azt mondja, hogy az ő álláspontjuk szerint a forgalmi típusú adókat szolidan emelni kellene, a vagyoni típusú adókat be kellene vezetni vagy erősíteni kellene. Hozzáteszik azt, hogy természetesen azzal is kalkulálnak, hogy a külföldiek itt levő ingatlanjai is - és ilyen nem kevés van - természetesen adóztatás alá kerülnek, sőt nagy értékű ingóságok is bekerülnének ebbe a körbe, helikopterek, repülőgépek, mivel nekik nagyobb rálátásuk van a magyar gazdaságra vagy a magyar elitre, valószínűleg sokaknak van ilyen nagy értékű ingóságuk, amit adóztatni lehetne. És ennek fejében, ennek a kétféle adótípusnak a növekedése mellett azt mondják ők, hogy a bérterheket mérsékelni lehetne.
Azt látom a 2008-ra beterjesztett adótörvényekben, hogy az iparszövetség álláspontja olyan szinten teljesül, hogy összességében jóval nagyobb mennyiségben fog befolyni forgalmi típusú adó az ország költségvetésébe, vagyoni típusú adó, hisz felsoroltam, az ebből folyó bevétel is jelentősen nagyobb lesz, mint volt egy évvel ezelőtt. A bérterhek mérséklésére ennek ellenére semmilyen szinten a kormány lehetőséget nem lát.
Ha valamifajta értékelésbe bocsátkozunk, akkor azt kell mondanunk, ha a 2008-as évben gondolkodunk, azt mondhatom, hogy a megszorítások után vagyunk két és fél évvel, hisz a választások után ezeket a megszorításokat a kormány mindig megtette, tegyük hozzá, az utolsó pillanatban tette meg, és ezzel, az utolsó pillanatban megtett megszorító lépések sorával a pénzügyi válságot el is kerülte az ország.
Akkor is mondtuk, ma világosan látjuk, hogy az eredménye ennek az lett, hogy az ország versenyképessége csökkent, hogy egy rendkívül nagy növekedési veszteséget éltünk meg, hogy a munkanélküliek száma nőtt. Egyébként másik újságra hivatkozva, a Magyar Hírlap adatait hadd mondjam, 37 ezerrel több az álláskereső most, mint volt egy évvel ezelőtt, összességében 415 805 fő keres állást. Két kis megyényi, vagy mit tudom én, másfél megyényi magyarországi népességnek nincs munkája. A 2008. évi adótörvények egy jottányit nem segítenek abban, hogy ebből csak két ember is álláshoz jusson. Nő az infláció, olyannyira nőtt az infláció, hogy egyébként az infláció megfékezése, ami valamilyen módon azért történik, azért szándékaink ellenére sokkal nehezebben történik, mint amivel kalkulálni lehetett.
Akkor, amikor Magyarországon ezek a nagyon kedvezőtlen folyamatok elindultak, akkor azt lehetett mondani, hogy a világgazdaságban - és ezt tényként lehet rögzíteni - egy növekedés volt. Tehát kedvező volt számunkra a külpiaci helyzet a világgazdaságban és az Európai Unió piacán is. Nálunk a megszorítások miatt a belső fogyasztás visszaesett, a kereslet visszaesett, egyedül a magyar gazdaságot 2007-ben az exportmutatók javulása mentette meg, de ezt is jól tudjuk, hogy ehhez az igazi magyar gazdaság, ahogy mi a magyar gazdaságot értjük, kis- és középvállalkozók gazdasága, ehhez semmit nem tudott hozzátenni. Egyszerűen az a nagyobb kereslet, ami a partnerországainkban a világgazdaság növekedése miatt érzékelhető volt elsősorban az európai uniós partnereinknél, ez a keresetnövekedés hozta helyzetbe nyilvánvalóan azokat a nemzetközi nagyvállalatokat, amelyek, hála istennek, itt vannak Magyarországon, és ezeknek a nagyvállalatoknak az exportteljesítménye az, ami ilyen szempontból megmenti a magyar gazdaságot. Ha ez nem lenne vagy szerényebb lenne, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy recesszióban lenne a magyar gazdaság, a kisvállalkozói gazdaság valószínűleg ilyen helyzetben is van.
Ugyanakkor azzal kell kalkulálnunk, és az a baj, hogy 2008-ban - legalábbis a mai elemzők szerint, a mai gazdasági elemzők szerint - ez a nemzetközi gazdasági környezet nem fog fennmaradni, sőt az Európai Unióban egy csökkenő növekedéssel kalkulálnak. Növekedés nyilvánvalóan lesz, de ez a növekedés visszaesik, és ugyanakkor nekünk megint lesz egy olyan gazdasági évünk 2008-ban, ahol a terhek semmilyen szinten nem mérséklődnek. Ezzel elemzők is, én is azt akarom mondani, hogy ha a világgazdasági környezet, az európai uniós környezet kedvező gazdasági hatásai kevésbé érvényesülnek a belső teher miatt, ami a gazdaságot itt szorongatja és megfojtja, hát nagy gondok lehetnek 2008-ban. 2007-et valahogy túlélte a magyar gazdaság, de 2008-ban egy kedvezőtlen környezet esetén gondja lehet a magyar gazdaságnak, és az a szerény növekedési ütem, amivel kalkulál a kormány, az is csökkenhet.
Ha igaz az, hogy az Európai Unió növekedése 2,7 százalék helyett, mondjuk, csak 2,2 százalék lesz, ez a kormányt mindenesetre el kellene hogy gondolkodtassa, mert nem fog teljesülni az a GDP-növekedési szint, amivel a 2008-as költségvetésben kalkulál a kormány.
Ha pozitív kicsengést akarnék mondani a mondandómnak, ha kormánypárti képviselő lennék, akkor azt mondanám, hogy annyi változást mindenesetre megéltünk, hogy 2008-ban, ha a 2008-as terveket vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy 2006-ban a költségvetés hiánya 9 százalék fölött volt, 2007-ben sikerült ezt 6 százalék köré leszorítani, de azt kell mondanom, hogy ezzel a 2007-es 6 százalékkal is nagy valószínűséggel sereghajtók leszünk az Európai Unióban, tehát továbbra is mi leszünk a szégyenpadosok, ahogy voltunk 2006-ban is. 2007-ben egészen biztos, hogy az infláció tekintetében leszünk a szégyenpadon, mert a 8 százalék körüli inflációt minden európai uniós ország nyilvánvalóan jobban teljesíti, mint ahogy azt mi tettük. Tehát kormánypárti képviselőként én csak azzal büszkélkedhetnék - én ezt nem teszem, mert ez nem büszkeség -, hogy azt mondanám, hogy 2006-ban romló gazdasági adatok mellett voltunk az Európai Unió szégyenpadján, 2007-ben ugyan növekvő folyamatokról tudunk már számot adni, tehát elindult pozitív változás a makroszámokban, az egyensúly megteremtésében, de még így is mi ülünk a szégyenpadon.
Kétségtelen, hogy a stabilizáció elindult, de ennek nagyon nagy áldozatai vannak és még lesznek. Két és fél év megszorítása azt gondolom, azt eredményezte, hogy a magyar vállalkozói világ teljes egészében elvesztette az európai uniós versenytársaival szemben a versenyképességét, óriási versenyhátrányba kerültünk, azt mondhatom most már, hogy két és fél éve szembemegyünk az európai folyamatokkal, és ugyanakkor - mert az egész mögött mindig azért embereket akarjunk látni, és családokat akarjunk látni - két és fél év megszorításának az is az eredménye, hogy magyar családok millióinak a szociális biztonsága veszett el, és reményünk sincs arra, hogy középtávon valami más perspektívát lássanak maguk előtt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Azt gondolom, igazuk van azoknak az elemzőknek, akik azt mondják, hogy a 2008-as adótörvények semmiről nem szólnak, csak a konvergenciaprogram teljesítéséről; az egész adótörvény-tervezet egy pótcselekvés, újra elveszítünk egy évet, újra elveszítjük egy év lehetőségét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
