DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2008. évi adótörvény-tervezet van előttünk, valóban nagy terjedelmű, ugyanakkor átfogó adómódosítást nem tartalmazó törvényjavaslat ez. Ez azt jelenti, hogy lényegében sem adócsökkentés, sem adónövelés nem valósul meg. Azt, hogy lényegében, azért szeretném kihangsúlyozni, mert összességében akár úgy is mondhatnám, hogy nincs, azonban elemeiben akad olyan, például a cigaretta jövedéki adója, ami az uniós szint utolérése érdekében kismértékben emelkedik, de például adócsökkentésként lehet megélni, hogy azt a mezőgazdasági vállalkozásokat, vállalkozókat terhelő négy kis adót megszünteti a javaslat.
Mindig együtt van jelen az adótörvény tárgyalásánál két szempont: van igény arra, hogy legyen egy stabil adórendszerünk, legyen kiszámítható, előre tervezhető az adórendszer a vállalkozók, de akár az emberek számára, és ugyanakkor itt van az alkalmazkodás megúszhatatlan kényszere, hogy akár az Unióhoz, akár csak a szűkebb környezetünkhöz, ehhez a kisebb kelet-közép-európai versenyhez, aminek nem lényegtelen eleme az adóverseny, zárkózzunk fel, alkalmazkodjunk ehhez. És itt van nekünk a már szerintem mindenki által megtanult konvergenciaprogram, ami nem más, mint az itt nagyon keresett filozófia, gazdaságfilozófia, amit középtávon Magyarországnak meg kellene valósítania, hogy visszatérhessünk az egyensúlyhoz, a stabilitáshoz, és abból lehet aztán elkezdeni a most populárisan osztogatásnak nevezett politikát, tehát akkor mondhatjuk meg, hogy hova tudunk adni.
Most tehát a következő év nem erről szól, a stabilizálás mellett tehát az adórendszer stabilitásáról szól. Két fontos elemét emelném ki, hiszen ennyi adóparagrafus számos egyszerűsítést, könnyítést tartalmaz. Mik ezek? Információhoz könnyebben juthatnak az érdekeltek, a bevallások terjedelme, mennyisége csökken, a befizetések időpontjai, mennyisége, már az alkalmak száma csökken, hogy csak néhányat emeljek ki. És ahogy mondtam, például adókat is megszüntetünk, nyilván ez is egyfajta egyszerűsítése az adórendszernek.
A másik fele pedig a gazdaság fehérítése, amit ösztönző és természetesen szankcionáló elemekkel közösen próbálunk megvalósítani. Nagyon lényeges, hogy a szankciók, hiszen hallottuk, növekvő mértékűek, továbbra is, tehát a törvény által is elfogadottan fokozatosan és arányosan terheljék azokat, akiket terhelnek, ugyanakkor bátorítjuk mindazokat, akik legálisan foglalkoztatnak, akik bővíteni akarnak, akik fejleszteni szeretnének, ösztönözzük az adórendszerben elhelyezett elemekkel.
Nehéz olyat mondani, ami mindenkit érint. Nagyon sok apró módosításról, az adózók egy-egy körét érintő szabályozásváltozásról van szó, de azok, akikre vonatkozik, nagyon jól tudják, hogy milyen előnyös számukra az a módosítás, amit a törvényjavaslatban teszünk. Ezért - még egyszer - e nagy terjedelem. Azt gondolom, hogy reagálni kell néhány elhangzott állításra, ezért egy picit félrerakom. Szerettem volna néhány tételt kiemelni, amit fontosnak tartok, majd, ha lesz időm, még megemlítem őket.
Az adótömeg természetesen, mint ahogy minden évben, most is emelkedik, a vita csak azon lehet, és csak annál jogos, hogy az adóterhelés hogyan változik. Hallottuk, hogy gond, hogy az e-alap szufficittel, többlettel zárhat 2008-ban. Nos, az elmúlt évek százmilliárdos hiányaihoz képest a beterjesztett költségvetésben nem egészen kétmilliárdos többlet van, ami az egyensúlyi állapotot jelenti egy 1600 milliárdos alapnál. Nem gondolom, hogy ebben bármilyen hátsó szándék megnyilvánulhat, hacsak nem az, hogy kerüljön egyensúlyba végre ez a rendszer, ez az alrendszer is a költségvetésben. A társasági adó természetesen továbbra is 16, illetve a kedvezményes kulcs 10 százalék, tehát a különadó 4 százalékos mértéke köszönő viszonyban sincsen ezekkel a mértékekkel. A termelékenység az elmúlt, lezárt két évben 4, illetve 3,2 százalékkal növekedett, tehát szó sincs arról, hogy nincs ilyen típusú növekedés.
Az átlagjövedelem körül mindig vita van; arról az átlagjövedelemről, amit kimutatunk, lehet, hogy az belecsúszik a felső kulcsba, de tudni kell, hogy az nem ugyanaz, ami után adózunk. Adózás szempontjából csak az számít átlagjövedelemnek, amit az adóösszevonás szempontjából átlagjövedelemnek kell tekinteni, ez pedig az APEH kimutatása szerint az elmúlt időszakra - legalábbis amit ismerek - mindig még az alsó adókulcsba szorult bele. Lehetséges, hogy 2008-ban fölécsúszik, de akkor is csak annak a résznek az erejéig csúszik bele a fölső adókulcsba, jelentős része, a többsége, a 90 százaléka továbbra is az alsó adókulcsokban fog adózni.
Idetartozik ugyanez a vita a munkavállalásról, hogy most ennyivel nőtt a munkanélküliek száma, most annyival nőtt a munkanélküliek száma. Hogy fog igazságot tenni egy ember, aki hallja ezt a számot, és közben eláruljuk neki, hogy a munkavállalók száma is nőtt. El kell magyarázni, hogy háromelemű a magyar munkaerőpiac, és miközben ösztönözzük a munkavállalást, nő a munkavállalók száma, számosan szeretnének még rajtuk kívül is munkát vállalni az inaktívak, a korábban munkát nem keresők közül, ők pedig számtalanszor nem először a munkavállalással, hanem a munkanélkülinek való bejelentkezéssel találják meg az első kapcsolatot a munkaerőpiaccal. Tehát továbbra is nő a foglalkoztatottak száma.
Infláció: én nem szívesen mutogatok vissza a múltra, nem is én tettem, de korrekcióra szorul. Szerintem a szocialista kormánynak nem kell tanulnia a Fidesz-kormánytól, amikor négy éven keresztül beszorult az infláció nagyjából 10 százalékra. Ebben az időszakban, amit az MSZP-kormányzás mutatott, ugyan hektikusan, és például ebben az évben nőtt az infláció, de hol vagyunk a 10 százaléktól, még ha túlteljesítjük egyébként a várakozásokat is. A jövő évre tervezett infláció mértéke egyébként 4,5 százalék.
Összevetések, más országokkal összevetések: hogy van az, hogy szeretnénk a szlovák meg a román adórendszert, de nem szeretnénk a szlovák meg a román minimálbért, nem szeretnénk a szlovák meg a román szociális rendszert, nem szeretnénk a szlovák meg a román egészségügyi rendszert, és nem szeretnénk például, hogy most egy konkrét számot is mondjak, a román külkereskedelmi hiányt, ami most éppen 20 százalék fölé emelkedett, miközben a jövő évre Magyarország gyakorlatilag nulla külkereskedelmi hiányt tervez. A jót akarjuk, az ezzel együtt járó nehézségeket nem? Nem feltétlen kell ilyen példákat magunk elé tűznünk.
És összehasonlítunk előző évi tervvel. Nem mondom, hogy nem jogos az összehasonlítás, de hasonlítsuk össze az előző évinek, tehát ennek az évnek a tényszámaival. Például Hargitai képviselő úr felhozta a luxusadómértéket. Ebben az évben a luxusadó mértéke egy 100 milliós bevételt fog eredményezni, jövőre 500 milliós a terv. Az is igaz, amit ő mondott, az előző évi terv - bocsánat, az ez évi terv - is 500 millió, nulla a változás. De ha ez évben valóban csak 100 milliót szedünk be, akkor ötször annyit tervezünk jövőre. Ugye, milyen csalókák a számok, ha nem mondjuk ki a teljes igazságot? És azt gondolom, hogy az előirányzatok összességében is ugyanerre a célra vezetnek: 106,8 százalék, hogyha az előirányzatot nézzük, tehát nem 10, nem 10,6 a növekedés, hanem csak 6,8.
Néhány dolgot megemlítenék a maradék fél percben. Az adójóváírás javasolt menetét szeretnénk átgondolni, mert azt gondoljuk, és én magam is azt gondolom, meg kell vizsgálni, hogy pont abba a körbe kell-e körülbelül 30 milliárdos adót a dolgozóknál, az embereknél hagyni, vagy azt lehetséges más módon, igazságosabban elosztani.
(13.40)
Lényeges, hogy nem lesz jövőre egységes, központilag kivetett, értékalapú ingatlanadó, hanem az önkormányzatoknak nyújtunk segítséget az értékalapú adóztatás megteremtésében. Itt azonban gondolkodunk azon, hogy meg kéne hagyni a választási lehetőséget az önkormányzatoknak, hogy továbbra is területalapon is kivethesse ezeket az adókat. A kis adóknál pedig, úgy gondolom, a cél nagyon honorálandó, hogy összevonjuk, egyszerűsítsük a rendszert, de ha pont az érintettek nem így élik meg, ha pont ők nem akarják, rajtunk nem fog múlni, módosítjuk a törvényt, kivesszük a kis adókat az adótörvény javaslatából.
Ezzel együtt elfogadásra javaslom ezt a stabilizáló és a konvergenciaprogramnak megfelelő javaslatot.
Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
