HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy kerül a csizma az asztalra? - kérdezhetnék. Egy szociálpolitikával, családpolitikával foglalkozó képviselő miért szólal fel az adótörvények kapcsán? Talán azért, mert az adózás és a róla szóló törvény nem elsősorban, de legalábbis nem kizárólag pénzügyi kérdés. Nemcsak azért, mert minden mindennel összefügg, és nemcsak azért, mert a rossz kormányzás következménye az adóemelés, hanem azért is, mert a társadalom állapotát befolyásoló eszköz. Ez azonban fordítva is igaz. Ha van hiteles társadalomképünk, és afelé szeretnénk a folyamatokat terelni, akkor igyekszünk ennek megfelelően formálni az adózás módját is.
Ha fontos számunkra például a család, akkor teszünk egy lépést a máshol működő családi vagy családi típusú adózás felé. Az kétségtelen tény, hogy azokban az országokban, ahol a társadalmat az individuumra építik és nem a közösségre, például a családra, ott kizárólag a személyi jövedelemadózást alkalmazzák. Kérdés azonban számomra, hogy ez helyes út-e. Mert ahol felismerik, hogy a család az egészséges személyiségnek, a kiegyensúlyozott, működőképes társadalomnak és a demográfiai egyensúlynak az egyik feltétele, ott élnek a családi vagy családi típusú adózás lehetőségével. Nagyon nehéz ugyanis a család társadalmi szerepét túlértékelni. Többek között a megbillent demográfiai egyensúly szempontjából is, hiszen ez felelős például a nyugdíjrendszereket fenyegető válságért. Tehát valóban minden mindennel összefügg. A felmérések szerint a házasság a legtermékenyebb együttélési forma, és a stabil házasságra épített család a gyermekek egészséges fejlődését biztosító közösség.
Tehát összetett kérdésről van szó, amikor az adórendszerhez nyúlunk. Több ok van, ami erősítheti azt a törekvést, ami a családi adózás bevezetésére irányul. Mondhatják azt, hogy ez a törvénymódosítás most nem szól a családi adózásról. Valóban nem, de egy ilyen törvénymódosításnál arról is kell beszélni, ami ebből kimarad. És miért marad ki? A parlament asztalán már szerepelt a törvényjavaslat, amelyet a KDNP készített, kiegészítve komolynak vehető tanulmányokkal.
Az első lépés ebbe az irányba a gyermekek utáni adókedvezmény. Ennek az adózási formának a sorsa jól követi a politikai oldalak szemlélete közötti különbséget. Érdemes végigfutni rajta, hogy mi történt a rendszerváltás óta a gyermekek utáni adókedvezménnyel. A kereszténydemokrata színezetű kormányzatok bevezették vagy felújították, a balliberális kormányzatok általában megszüntették vagy eljelentéktelenítették ezt az adózási formát. Ezzel együtt az utóbbiak a segélyezés típusú családtámogatásokat erősítették, amelynek egyenes következménye bizonyos társadalmi rétegek munkaszándékának a csökkenése.
Ehhez még hozzátenném, hiszen a munkavállalás, a foglalkoztatás rendkívül fontos a gazdaság egésze szempontjából is, hogy ha végignézzük a rendszerváltás folyamán a foglalkoztatottság, a gazdasági aktivitás és inaktivitás számait, akkor azt kell látnunk, hogy a '92-es felméréstől kezdődően folyamatosan csökkent a foglalkoztatás, és folyamatosan nőtt az inaktívak aránya. Most már ott tartunk, hogy 50,5 a 2005-ben mért foglalkoztatási arány, amely, azt hiszem, meglehetősen alacsony, nemcsak önmagában, hanem az európai országokhoz viszonyítva is. Tehát amikor adózásról beszélünk, akkor gazdaságról és társadalomról is beszélünk, a gazdasági élet fejlettségéről, változásairól, és beszélünk a társadalom állapotáról is. Tehát amikor egy családtámogatási rendszert említek, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a társadalomra gyakorolt hatásáról is szólnunk kell, ez esetben éppen a munkaszándék csökkentéséről.
Mit is jelent akkor a családi adózás, amit mi szeretnénk bevezettetni? Elsősorban azt, hogy ez egy választható adózási forma, tehát a személyi jövedelemadó helyett választható családi adózásról van szó. A családtagok összevont adóalapba kerülő jövedelmét együttesen számítjuk, majd ezt osztjuk a kedvezményezett eltartottak számától függő osztóval. Így az eltartott családtagokért vállalt felelősség valamiképpen a társadalom egészének felelősségévé válik, vagyis segítjük azokat, akik eltartott családtagokkal rendelkeznek. Ennek természetesen az államháztartásra is van hatása, nyilvánvaló azonban, hogy olyan rendszert kell kialakítani, ami igazságosabbá teszi az adózást, de nem csökkenti az adóbevételt. A tervezet szerint 700 ezer forintos havi jövedelem felett némileg emelkedne az adó mértéke, viszont jelentősen csökkenne a két gyermeket nevelőké, fokozatos bevezetés esetén előbb-utóbb 25 százalékkal, az egyedül két gyermeket nevelőknél 30 százalék ez az arány. Tehát egy fokozatos bevezetésről lenne szó.
Még egyszer szeretném figyelmükbe ajánlani a családi adózásról egyszer már beadott, de némi változtatással előbb-utóbb újból beadásra kerülő javaslatunkat, amely igazságosabbá tenné a rendszert, és társadalmi hatásában is az következne be, amit a mai magyar társadalom helyzete és állapota megkíván.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)
