VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az imént elhangzott, hogy szigorúság, bírság, büntetés és kifehérítés - én még hozzátenném, hogy itt nem másról van szó, mint a legkisebb termelők teljes tönkretételéről, büntetésről és más egyebekről.
(15.10)
Hogy mire alapozom ezeket a súlyos kitételeket? Nem másra, mint a múltkorában a szüret alkalmával előforduló esetet próbálom felidézni. A csongrádi szüretre megérkezett a kommandó - az adókommandó vagy Gyurcsány-kommandó, vagy bárminek nevezhetjük. A lényeg az volt, hogy a szüretelő embereket összefogdosták, mindegy volt, hogy jó barát, szomszéd vagy távolabbi rokon volt ott, nem volt napszámoskönyve, bírság neki is, a másiknak is, a harmadiknak is. A gazdát pedig megbüntették oly mértékig, hogy az a néhány tíz mázsa szőlő nem fogja kifutni a bírság mértékét. Ez nem más, mint tönkretétel, nem más, mint a területekről való elüldözése a legkisebb termelőknek. Utána majd egyesek összeharácsolják, és lehet, hogy aztán majd felvásárolják a szőlőt, a terményeket, és majd nem fognak az APEH-nek fizetni, mert csődöt jelentenek. Ezekre is vannak esetek, vannak ilyen helyzetek.
Sőt, odáig ment ez a számomra elítélendő dolog, talán még a pimaszság határát is súrolja, hogy hallatszik olyan, hogy kerítésen belülre helikopterről érkeztek az urak. De van némi igazságtétel is, ezek közül valaki elakadt a kis autójával a járhatatlan utakon, aztán integethetett volna a traktorosnak, hogy ugyan húzná már ki, miután őt megbírságolta. Valahol ott van Damoklész kardja mindenki feje fölött, és nem hiszem, hogy a legkisebbek tönkretételével kellene foglalkozni. Valamiféle humánus szigorra szükség van, de nem az ilyenfajta csapok-vágok, a nagyokat hagyom úszni, a csibészeket és mindenféle embert, lenyúlni a közpénzeket, a kicsiket pedig a kifehérítés céljából agyonbírságolni - ez egyszerűen tűrhetetlen.
Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
