ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni a képviselő úr hozzászólását, hiszen amikor visszanyúlunk a történelmünk egyik vagy másik nagy alakjához, amikor megemlékezünk róla itt a parlamentben, és ami ennél talán fontosabb, megemlékezünk róla a közösségekben, a városokban, a falvakban, ez mindig lehetőség arra is, hogy egyfajta erőt merítsünk, egyfajta támogatást találjunk ezekben a példákban. Hiszen Batthyány példájából talán legtöbbet a mártíromságáról tudunk, ez az, ami leginkább beépült a nemzettudatba. Pedig úgy van, ahogy képviselő úr mondja, sokkal fontosabb, sokkal lényegesebb útmutató számunkra ma az élő Batthyány, a cselekvő miniszterelnök, az első független magyar kormány vezetője, aki szinte a semmiből nagyon-nagyon nehéz politikai körülmények, pénzügyi körülmények, nagyon nehéz igazgatási és szervezési feladatok között létrehozott egy működő államigazgatást, egy működő kormányzatot, egy olyan kormányzatot, amely sok-sok megpróbáltatáson keresztül, katonai támadáson és politikai megosztáson keresztül is működni tudott.
Igaza van képviselő úrnak abban is, hogy Batthyány Lajos öröksége talán még nem foglalta el méltó helyét. Nem foglalta el, mert ahogy a korban is, a történelmi emlékezetben is bizony ez a nagyon is saját útját járó, szuverén személyiség nem fért bele semelyik történelmi klisébe, nem fért bele semelyik előre legyártott történelemszemléletbe, mert forradalmárnak nagyon is arisztokrata volt, de arisztokratának nagyon is rebellis; egyszerre királyhű, és mégis demokrata. A sokfajta politikai iskola, a sokfajta torzító, egyszínű szemlélet közül egyik sem talált magában előképre.
(9.50)
Amikor idén a Batthyány-emlékévet ünnepeljük, amikor arra keressük együtt, közösen a jó alkalmakat, hogy egy kicsit megerősítsük ezt az emlékezetet, akkor éppen ez az emberi, politikusi magatartás az, amit nekünk magunknak is itt a Házban érdemes átgondolnunk, az a fajta magatartás, amelyik a saját útját járta, amelyik nem hajlott a korszellemmel, amelyik nem menekült, ha veszélyben van, amelyik vállalta szavainak és tetteinek következményeit.
Azt is el kell mondanom, képviselő úr, hogy bármennyire is fontos a Batthyány-emlékév, bármennyire is fontosak az országos megemlékezések, igazán akkor lesz sikeres ez a megemlékezéssorozat, ha a helyi közösségek, a falvak, a városok, a megyék is érzik ennek a fontosságát. Éppen ezért szeretném megköszönni a képviselő úrnak nemcsak a mostani felszólalását, hanem azt a tevékenységét is, amelyet saját közösségében végez Batthyány Lajos emlékének ápolása érdekében.
Én azt kívánom mindannyiunknak, hogy tudjunk meg többet Batthyány Lajosról, olvassunk többet Batthyány Lajosról és Batthyány Lajostól; én hiszem azt, hogy nemcsak nekünk személyesen, hanem az országnak is javára válik.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
