KOVÁCS FERENC
KOVÁCS FERENC
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Minden év október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk. Újra és újra megtanuljuk a nevüket, elhelyezzük koszorúinkat, meghallgatjuk és elmondjuk emlékbeszédeinket. 1849. október 6-a nemcsak Arad miatt a leggyászosabb napja a magyar történelemnek, ugyanezen a napon Pesten kivégzik Magyarország első felelős miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost, akinek 200 évvel ezelőtti születése okán az idei esztendő Batthyány-emlékév lett. Azonban nem születése és nem is halála miatt van helye Batthyány Lajosnak a magyar történelem aranylapjain, hanem élete, politikai és közéleti tevékenysége miatt.
Tisztelt Képviselőtársaim! 1849. január 3-án az ekkor már nem miniszterelnök, de országgyűlési képviselő gróf Batthyány Lajos az öttagú küldöttség tagjaként Bicskére érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson Windischgrätzcel. Windischgrätz csak a küldöttség négy tagját, köztük Deák Ferencet volt hajlandó fogadni, de Batthyányt nem. Másnap reggel Batthyány Lajos Deák Ferenccel arról beszélgetett, hogy az elutasító magatartás vajon nem valami őt fenyegető veszély előhírnöke lehet-e. Deák ugyan nem látott komoly okot az aggodalomra, de javasolta, hogy meneküljön el a volt miniszterelnök. Batthyány ekkor rövid gondolkodás után kijelentette: egypár hitvány év miatt nem leszek szökevény. Öt nappal később, január 8-án Pesten Windischgrätz parancsára letartóztatta az osztrák rendőrség, tíz hónappal később pedig, október 6-án Pesten golyó által kivégezték.
Tisztelt Képviselőtársaim! Batthyány miniszterelnöksége alatt - majdnem fél év volt ez - megteremtette az önálló, független állam működésének feltételeit, a szakminisztériumokat, az önálló pénzügyi rendszert és az önálló hadsereget. Urbán Aladár professzor úr ezt írja tanulmányában: “Batthyány Lajos emlékét jobban őrzi az örökmécses világa, mint egy szobor. A mécses olyan államférfira emlékeztet, aki ott bábáskodott a modern alkotmányok születésénél, de annak alakulására, fejlődésére nem lehetett hatással. Védelmében azonban életét áldozta. A mécses lángja nem egyszerűen a vértanúságra, hanem arra a kimagasló személyiségre emlékeztet szimbolikusan, aki a népek tavaszának magyar reménységeit igyekezett - szerencsésebb emlékezetű minisztertársaival együtt - megvalósítani.”
Magyarország első felelős miniszterelnöke, hogy elkerülje a megalázó, akasztásos kivégzést, október 5-én öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentették, de a nyakán olyan sebeket ejtett, amely után megadatott a golyó általi halál kegye. A reformkor kiválóságai, az 1848-49-es forradalom kiemelkedő személyiségei, a csaták áldozatai, az aradi vértanúk és a megtorlások kivégezettjei és meghurcoltjai valóban örök emlékezetre méltó résztvevői a magyar történelemnek.
Magyarország első felelős miniszterelnökéről azonban mintha elfeledkeztünk volna, mintha csak a közelmúltban találtunk volna rá; sajnos, általában csak tanulmányi szinteken. Gróf Batthyány Lajos szenvedélyesen, kompromisszum nélkül kitartott céljai mellett. Az elvek, amelyek alapján élt és dolgozott, nem saját érdekből táplálkoztak, hanem valóban tenni akart önmagán túl is. Itt a parlamentben, az akkori magyar parlamentben elhangzott beszédében egyszer kijelentette: “Csak olyat adjanak a szájamba, mely azt elhagyá. Azért állom magam.” Azt hiszem, a mai kornak is üzenete lehet ennek a kijelentésének.
Ez Batthyány életének, azt hiszem, az igazi üzenete. A mi felelősségünk az, hogy meghalljuk-e ezt. Én még bízom benne, hogy igen. (Taps.)
