VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány órával ezelőtt az azonnali kérdések időszakában a pénzügyminiszter úrhoz intézhettem egy kérdést a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. értékesítése kapcsán. Nos, akkor is meglepett, hogy mennyire visszhangtalan vagy mennyire reagálás nélkül hagyta a miniszter úr azt a kérdésünket, hogy ha már egy ilyen értékesítésre sor kerül, akkor a magyar állampolgárok, a kisbefektetők éppen a magyar tőkepiac erősítése érdekében miért nem kaptak ebben a privatizációban lehetőséget.
Tehát azt kell mondanom, hogy mindez csak csepp persze a tengerben, mert a mostani parlamenti vita egy sokkal fontosabb kérdést hivatott tisztázni, ez pedig a nemzeti vagyon, a közvagyon további sorsa. Azt kell mondanom, hogy ennek a vitának lett volna értelmes alapja. Lett volna értelmes alapja, hiszen ezt a vitát megelőző parlamenti vitában értelmesen beszélhettünk volna arról, hogy mi az, hogy stratégiai állami vagyon, mi az, hogy vállalkozói állami vagyon, hol vannak egyáltalán a közszolgáltatások, a közvagyon határai, mi az, amire feltétlenül szükség van akár nemzetbiztonsági, akár ellátásbiztonsági szempontból, egyáltalán hogyan tovább az állami vagyonnal. Centralizálni kell vagy meg kell hagyni a mostani decentralizált állami vagyonkezelési struktúrát?
De önök mindezt a vitát meg akarták spórolni. Meg akarták spórolni, hiszen teljesen méltatlan körülmények között került sor e törvény vitájára. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, az egyik vita egyszer hajnali fél 3-kor, majd a következő vita hajnali fél 4-kor fejeződött be megalázó, méltatlan körülmények között. Nem hiszem, hogy véletlen volt ez a szándék. Önök tudatosan akarták megspórolni azt a kérdést, hogy a közvagyonról a parlamenti képviselők többsége az ország széles nyilvánossága előtt kifejthesse az álláspontját, és elmondhassa a véleményét. Ezt én mindenképpen szégyenteljesnek és megalázónak tartom a parlament nevében is, tisztelt elnök úr.
A köztársasági elnök úr megadta azt a lehetőséget, hogy önök ezen a szegénységi bizonyítványon javítsanak. Megadta azt a lehetőséget, hogy még egyszer legalább érintőlegesen beszéljünk arról, hogy mi is az a közvagyon. Csak hát, lenne ennek egy feltétele, tisztelt pénzügyminiszter úr vagy tisztelt miniszterelnök úr. Ennek az lenne a feltétele, hogy önök tisztázzák, hogy önöknek mi a viszonya a közvagyonhoz, az állami vagyonhoz. Amíg erre nem képesek, amíg a miniszterelnök egy ilyen vita közben is képeskönyvet nézeget, addig nyilván nem lehet tisztázó vitát és tisztázó beszélgetést folytatni a Parlament falai között sem. De ennek van még egy előfeltétele, hogy önök beszéljenek nekünk világosan, hogy mit akarnak az állami vagyonnal és nemcsak az értékesítésről, hogy tisztázzák, hogy a közszolgáltatásokhoz, a közösségi feladatok ellátásához mi az önök viszonya, mert a mai napig nem válaszoltak arra, hogy egészen pontosan mit is gondolnak az állam szerepéről, mit gondolnak arról, mi az a terület, amit a közösség érdekében az államnak a közvagyonon keresztül el kell látnia.
Alapkérdésekre nem válaszoltak tehát. Arról már nem is beszélek, hogy egy relatíve fejlett országban a közvagyon vagy a közszolgáltatások értékesítése és magánosítása milyen következményekkel jár, hogy az mit jelent egyébként tőlünk nyugatra, ahol egy erős középosztály van, és a közvagyon privatizációja nem azt jelenti, hogy megerősödnek azok az intézmények, azok a cégek, azok a magánmonopóliumok esetleg, amelyeknek éppen közfeladatot kellene ellátniuk. Ezeket a kérdéseket önök mind a szőnyeg alá söpörték.
Azt kell tehát mondanom, hogy ez a mostani lehetőség sajnos nem tud hozzájárulni ahhoz, hogy egy újabb értelmes vitát folytassunk erről a kérdésről. Marad tehát az a további, fű alatti értékesítési mód, a sebtében kiárusított állami vagyonok tömege, amit az elmúlt években már az Állami Számvevőszék többször súlyos kifogásokkal illetett.
Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Egy ilyen vitában nem szólni arról, hogy egy héttel ezelőtt az Állami Számvevőszék az ÁPV Rt. gazdálkodását minősítve azt mondja ki, hogy az ÁPV Rt.-nek 2006-ban egyetlen törvényes tranzakciója nem volt? Ön erről mélyen hallgat? Vagy hallgat arról, hogy az ÁPV Rt.-ben személyi felelősségre vonást kellene érvényesíteni annak érdekében, hogy ezek a visszaélések megszűnjenek? Hát milyen módon tárgyalunk mi az állami vagyon sorsáról?
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a vita sajnos újra arról győz meg bennünket, hogy a kormánypártok jelenleg reménytelen állapotban vannak annak a kérdésében, hogy mi a viszonyuk a közszolgáltatásokhoz, az állami vagyonhoz, egyáltalán a közvagyonhoz. Amikor néha előkerül egy olyan kérdés, mint most a MOL-nak az ellenséges kivásárlása, akkor persze kétségbeesés van, akkor persze kapkodás van fűhöz-fához, akkor gyorsan csináltatunk egy olyan törvényjavaslatot, amelyet majd áterőszakolunk a parlamenten, de egyébként hogy a következő években az ennél sokkal súlyosabb ellenséges kivásárlásokat hogyan lehet megakadályozni, elkerülni, arról megint csak hallgatunk.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében mondhatom, hogy mi nem fogjuk támogatni ezt a módosítást sem. Ez egy fügefalevél, ez egy álvitára teremtett lehetőséget, de az alapvető, mélyben lévő kérdéseket nem érinti. A legjobb az lenne, hogyha még élve a lehetőséggel, ezt a törvényjavaslatot sürgősen visszavonnák.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
