DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ilyen késői órán talán udvariatlanság öt percet kérni, mégis inkább ezt választottam, mint hogy két percekkel próbáljam az időmet meghosszabbítani.
Én is azzal kezdeném, amit Göndör képviselő úr jelzett, hogy nincsenek módosító indítványok. Valóban, a földtörvénynek azokat a passzusait nyitotta meg ez a vita, amelyek gyakorlatilag technikai jellegű módosításokat, egy intézményrendszerhez, a lebonyolításhoz kapcsolódó ügyeket nyitnak meg. Nem véletlen, hogy az általános vitában is és a részletes vitában is, ha földről beszélünk, mindig a lényegi kérdések jönnek elő. Ezeket kéne végre tisztába tenni.
Egyetértek azokkal a felvetésekkel, hogy sokkal fontosabb lenne… - és egy megállapodási kényszer van, talán így mondhatom, azokban a kérdésekben, amelyek valóban égetőek. Mi is ez a megállapodási kényszer? Nem más, mint a 2011-es dátum, amikor is - mindannyian tudjuk - egy liberalizált földpiacon bárki bármilyen tőkeerővel, bárhonnan a világból ajánlatot tehet a magyar földre. Én nem osztom Raskó György optimizmusát, akivel együtt voltunk azon a bizonyos konferencián, amit az agrárkamara szervezett. Akkor Raskó György odajött hozzám, és azt mondta, nem tudom, mit féltek ti a nemzetközi tőkétől, együtt kell vele működni.
(22.50)
Mondom, Gyuri, nem tudod te, hogy milyen erőről van itt szó. Nem biztos, hogy te is megmaradsz, pedig te nem akármilyen tőkeerővel veszel már ma is részt ebben a bizniszben.
Tehát summa summarum, a saját nemzeti szabályrendszert, mielőtt megnyílik a földpiac, konszenzusos alapon meg kell alkotni. Ez a kényszer. Vannak részkényszerek is - talán az állattenyésztők helyzete és más is -, de a fő kényszer ez. Most nem lehet megoldani ezt a kérdést akkor, hogyha bizonyos szeleteit megnyitjuk, bizonyos érdekek mentén hozzányúlunk a földtörvényhez, és módosítókkal próbáljuk ezt a kérdést megoldani. Valóban az kell ehhez, amit reméltünk a nyáron lefolytatni, de ha erre lehetőség van, az ősz folyamán mindenképpen meg kell oldanunk, hogy az alapkérdéseket beszéljük végig.
Kell tehát egy jövőkép. Mi is az a föld- és birtokpolitika, amelyben gondolkodunk, kik a célcsoportok, kik a szereplői? Nagyon nagy baj, hogy Magyarországnak nincs agrár- és vidékstratégiája. Mert őszintén szólva, amit a vidékfejlesztési terv e tekintetben leír, az is megérne egy vitát, és sajnálatos, hogy ez nem jött ide be a parlament elé, úgyhogy nem vitatkoztunk az Új Magyarország vidékfejlesztési programról, pedig ez alkalmat nyithatott volna - kedves Herbály képviselő úr, ugyan mosolyogsz ezen, de valóban ezzel a szándékkal javasoltam annak idején, hogy hozzuk be a parlament elé, vitassuk meg. Az hosszú távra lehetőséget teremt ezeknek a stratégiai kérdéseknek a tisztázására, és ehhez a finanszírozást hét évre az Európai Közösség meg is teremtette volna.
Ugyanis ha a stratégiában megállapodunk, hogy mi is az a föld- és birtokpolitika, amelyet vizionálunk Magyarország számára, hogy kik a szereplői, utána ehhez kell föld, hogy megvalósítsuk ezt a bizonyos víziót a birtokpolitikáról. Sajnálatos, és ezt muszáj itt megint szóba hoznom, most nemrég szavaztuk meg azt a bizonyos vagyongazdálkodási törvényt, amely furcsa fordulatokat vett a tárgyalás során, mert először - ha jól emlékszem - a mezőgazdasági bizottságban egyetértettünk abban, hogy a földet pontosan ezért, mert egy stratégiai, hosszú távú ügyről van szó, nem szabad kiengedni a tárca hatóköréből, és a parlament mezőgazdasági bizottsága felügyelete alól.
Sajnálatosan az történt, hogy a föld, amely alapján lehetne a birtokokat rendezni, amely miatt a Nemzeti Földalap létrejött, gyakorlatilag egy olyan héttagú testület döntési hatáskörébe került, ahol ugyan az agrárminiszter egy főt delegál, de gyakorlatilag majdnem azt lehet mondani, hogyha költségvetési kényszer van, és a pénzügyminiszter négy embert delegál ebbe a szervezetbe, abban az esetben bokréta a kalapon. Bocsánat a kifejezésért, és elnézést kérek, hogy ebben a Házban ilyen szavakat használok, de bokréta a kalapon a földművelési tárca által ebbe a bizonyos tanácsba delegált egyetlen fő. Négy főt a pénzügyminiszter delegál, két főt a gazdasági miniszter. Ki dönti el tehát a föld sorsát? Hát, aki ebben a testületben meghatározó erőt tud felmutatni.
Nem véletlenül tiltakoztunk a bizottságban, és az elején a szocialista képviselőtársaimmal is egyetértés volt abban, hogy nem szabad a földalapot és a földet kiengedni ebből a hatókörből. Ez alapkérdés, hogy a birtokpolitikai irányelvekben meg tudjunk egyezni, és legyenek eszközeink hozzá, hogy megvalósítsuk. Enélkül nem lehet megoldani ezt a kérdést, a tagosítást, a birtoktestek összerendezését, a versenyképességet, amit szoktatok mondani. Ehhez tartozik a föld. Ez nem egy olyan jószág, amit - ha költségvetési problémáink vannak - dobra verünk és eladjuk annak, aki többet kínál ezért, ha komolyan vesszük a föld- és birtokpolitikát.
Két percben mégiscsak kénytelen leszek ezt kiegészíteni egy-két gondolattal. Köszönöm szépen.
