DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! 1927. május 27-én szenvedélyes vita zajlott a Házban a korona őrzéséről. Nem sokkal ezután, 1931. április 29-én az akkori igazságügyi miniszter, Zsitvay Tibor és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter között kisebb szóváltás tört ki Eckhart Ferenc jogtörténész, egyetemi tanár Szent Korona-felfogásának értékelését illetően. Kissé képzavaros módon Eckhart Ferenc azt a kijelentést tette egyebek mellett a nagynevű Timon Ákos jogászprofesszorral szemben, hogy ideje a Szent Korona nemzeti színűre mázolt kínai falát végre valahára lebontani. Remélem, hogy az oktatási és kulturális miniszter úr és köztem a Szent Koronát illetően ilyen szóváltás nem fog lezajlani, annál is inkább, mert akkor Klebelsberg Kunónak volt igaza, és én is az ő álláspontját képviselném.
Nos, a képviselő úr kérdésében feltettekre közelebbről azt tudnám mondani, hogy a Szent Korona helye és szerepe a mai Magyar Köztársaság alkotmányos rendjében, közjogi rendjében megítélésem szerint nem egészen az, mint amit ennek a képviselő úr tulajdonít. Számos jogszabályunk rögzíti a nemzeti jelképeket, nemzeti szimbólumokat, ezek között a koronáról nincsen szó, közjogi személyek, akik esküt tesznek, esküjük során nem erre a történelmi relikviára teszik esküjüket. De talán ennél az okfejtésnél is fontosabb és kézzelfoghatóbb az Alkotmánybíróságnak egy 2000-ben hozott állásfoglalása, amelyben szó szerint a következőket olvashatjuk egy hosszas jogi okfejtés után: “A Szent Korona mint tárgy közjogi funkcióval nem bír.”
Megítélésem szerint a Szent Korona a magyar történelem során számos esetben igen pozitív szerepet töltött be, az államalapítástól kezdve az úgynevezett rendi alkotmányosság megteremtésével bezárólag. De mint ahogy a rendi alkotmányosságnak - noha a konstitúció szó ebben is szerepel - semmi köze nincsen a mai értelemben vett alkotmányossághoz, így az a véleményem, hogy a Szent Korona körüli közjogi okfejtések lényegében 1848-ra kifulladtak. Azt a szerepet, amelyet a Szent Korona-eszme és a koronatan betöltött, az uralkodótól független hatalom szimbolizálása, valamilyen értelemben a hatalommegosztás a karok és rendek között - amely azért egy nagyon szűk körű alkotmányosság volt -, 1848-ra lényegében kimerült. 1848 után többen, Hajnik Imre és Timon Ákos foglalkoztak a Szent Korona-tannal. Ma is olvasmányosak, tudniillik a magyar közjogi nyelvnek egy olyan példátlanul gazdag tárházát lehet náluk olvasni, amelyet ha tartalmilag nem is, de nyelvileg mindenféleképpen érdemes megszívlelni és adott esetben követni. Ilyeneket olvashatunk például: “A Szent Korona testének titokzatos egysége forrasztja egybe a Kárpátok lombkoszorúzta lejtőjéről le a kéklő Adriáig Szent István birodalmát.”
Érdekességként megjegyezném, hogy a Szent Korona-tanra a horvát nacionalisták is hivatkoztak az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulása idején a következő konzekvenciával, következtetéssel: “A Szent Korona tagjaként a magyarság sem más, mint egy kisebbségi nemzetiség.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tudniillik a korona valamennyi nemzete egyenjogú kell hogy legyen, következésképpen a magyarság sem tarthat számot hegemóniára.
Összességében az a véleményem, hogy a Szent Korona (Az elnök csenget.) mint közjogi tárgy és ennek eszmevilága a mai magyar alkotmányos rendben nem…(Kikapcsolják a mikrofonját.)
